Mária pedagógusból lett kamionsofőr, azóta a fél világot bejárta
Ilek Mária Rebeka életútja nem mindennapi. 11 évvel ezelőtt nyelvész doktori végzettségét cserélte a kamionozásra, azóta férjével közösen járják a világot.
Úgynevezett négykezes járatban dolgoznak: ez azt jelenti, hogy egy kamionban ülnek, együtt is vezetnek.
Bár a kezdet nem volt egyszerű, Mária gyorsan beletanult a vezetésbe, és egy percig sem bánta meg a váltást. Kamionjukkal Európa országútjait járják, de amikor csak tehetik, utazással kapcsolódnak ki. 2014-ben házasodtak össze a Seychelle-szigeteken, ez hozta a legnagyobb fordulópontot.
Kis túlzással az egész világot bejártátok már a férjeddel. Honnan ered ez az inspiráló lendület, és mi motivált arra, hogy világutazó legyél?
Mindig arról álmodtam, hogy egyszer eljutok távoli kontinensekre, gyermekkorom óta vonzott a világ felfedezése. Egyszerű családban nőttem fel, és sokáig nem volt lehetőségem erre, sem anyagilag, sem más szempontból. Ott nem volt divat az utazás. Azonban, amikor a férjemmel felépítettük a közös életünket, kitágultak az anyagi lehetőségeink is.
Pedagógusból lettél kamionsofőr és világutazó. A kamionba is az utazás iránti vágy miatt ültél át?
Előbb jött a kamionozás, főleg anyagi okokból, de természetesen a kalandvágy is hozzájárult a váltáshoz. A férjemmel előtte távkapcsolatban éltünk, megoldást szerettünk volna találni rá, hogyan tudnánk több időt együtt tölteni. Ő akkor már régóta kamionsofőrként dolgozott, először viccből vetette fel, hogy én is szerezzem meg a jogosítványt, és menjünk együtt. Pedagógus a végzettségem eredetileg, ez más beállítottságot kíván, távolinak tűnt az egész…
Aztán mégis vettem egy nagy levegőt, és megcsináltam, a viccből valóság vált: elkezdhettünk együtt dolgozni.
Óriási komfortzóna-elhagyás volt ez a részemről, előtte az autóvezetéstől is tartottam, átülni egy 40 tonnás szerelvénybe, idegen országok idegen útvonalain helytállni: életem egyik legnagyobb próbatételének bizonyult.
A távkapcsolat után ez meglehetősen éles váltás lehetett, mennyire ment zökkenőmentesen?
A többhetes távollét után a 0-24-es együttlét korántsem volt súrlódásmentes, apróbb viták a mai napig vannak, de őszintén mondhatom, hogy tökéletesen összecsiszolódtunk és megtanultunk hatékonyan együtt dolgozni. A magánéletünkre is gyümölcsöző hatása lett a közös munkának, még szorosabban összekovácsolt bennünket. Egyébként nem mi vagyunk az egyetlenek, több négykezes pár is van, elterjedt ez a jelenség. Bár általában csak átmenetileg, rövidebb ideig dolgoznak együtt a párok. Eleinte mi is csak néhány évesre terveztük a közös kamionozást, egy kis kalandként gondoltunk rá, illetve jó eszköze volt az anyagi biztonság megalapozásának. Gondoltuk, amikor összeházasodunk, kezdődhet majd a klasszikus értelemben vett, normális élet. De aztán megszerettük ezt az életformát, már 11 éve vezetünk együtt…
Hogyan kezdődött?
2014-ben a Seychelle-szigeteken házasodtunk össze, ez volt az első közös valóra vált álmunk. Akkor úgy éreztük, ez lesz életünk csúcspontja, de valójában nem a vége, hanem a kezdete volt mindennek. Ekkor szerettünk bele igazán az utazásba, egy új kapu nyílt meg előttünk, amely egy addig elképzelhetetlen életformát hozott el számunkra.
A férjeddel nem csak együtt dolgoztok, de a világot is közösen járjátok. Ki választja ki a következő helyszínt, ki szervezi le az utat? Hogyan néz ki ez a „munkamegosztás”?
Általában én vagyok az ötletgazda, én találom ki a következő úticélt. Szeretek útitervet szőni és erről álmodozni. Azonban a tényleges tervezést és a foglalásokat már közösen csináljuk, közös döntések alapján választunk ki mindent. Az én feladatom, hogy megadjam az utazás kereteit és a mozgásteret, amin belül mozoghatunk, de a részleteket együtt állítjuk össze. Van egy bakancslistánk, ami nem csak országnevekből áll, hanem konkrét élményekből, és ezek köré szervezzük az utazásokat.
Legutóbbi, indiai utunk során két bakancslistás álmunkat valósítottuk meg: meglátogattuk a Taj Mahalt és láttunk bengáli tigrist a vadonban.
Rengeteg helyen jártatok már, mi volt az eddigi legnagyobb kihívás az utazások során?
Az első igazi nagy kaland a 2018-as, ausztrál utunk volt, a kenguruk földje volt ugyanis a legnagyobb álmunk. Az élővilág is lenyűgöző, ott láttunk élőben először igazán különleges állatokat.
Emellett a városok is hangulatosak, szépek, modernek, dugig tele látnivalókkal. Ez volt az első olyan út, amikor már megengedhettük magunknak, hogy egy hónapra kiszakadjunk a mindennapokból. Számos váratlan akadállyal szembesültünk, de így is fenomenális volt, örök élmény marad. Akkor kellett először bekapcsolódnunk a baloldali közlekedésbe, ráadásul ezen a területen van a világ legnagyobb homokszigete, elakadtunk a homokban…
Az első igazi kultúrsokkot pedig Egyiptom jelentette, ahol szemtől szembe kerültünk a valódi mélyszegénységgel.
Kairóban a zsúfoltság, a rengeteg szemét, kosz, a káosz… Sokkoló tapasztalat volt, vegyes érzelmekkel tértünk haza.
Van olyan kedvenc országotok, ahol esetleg le is telepednétek később?
Én a felvidékről származom, sosem élnék máshol, csakis Magyarországon. Határon túli magyarként óriási dolog nekem, hogy itthon élhetek. Mára felépítettük az életünket, az egzisztenciánkat, jó életkörülmények között, boldogan élünk. Nem cserélném ezt le semmire.
Afrika is a bakancslista élén szerepelt? Mi volt a legmaradandóbb élményetek az ugandai expedíción?
Abszolút! Ausztrália mellett Afrika volt a másik nagy álom, gyermekkorom óta vonz a szavanna, az igazi, fekete Afrikába vágytam. Ez végül tavaly valósult meg, amikor eljutottunk Ugandába. A legnagyobb élmény kétségkívül a hegyi gorillákkal való találkozás volt. Két területen is élnek családok, az egyik az ugandai Bwindi Nemzeti Park, a másik pedig a három ország (Uganda, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság ) határán fekvő Virunga Rezervátum. Ezen a két területen van lehetőség gorillatúrára menni.
Ez egy nagyon kemény dzsungeltúra, nem egy egyszerű kis séta.
A gorilla trekking az áthatolhatatlanul sűrű esőerdőben zajlik, órákon keresztül kell menetelni, mire elérjük az állatok aktuális helyét. A csoport vezetője kutatja fel a gorillákat, és maximum 8 embert visznek hozzájuk naponta, ezt a limitet igen szigorúan veszik. Mi öt órát túráztunk, mire elértük a tisztást, ahol a család pihent. Csodás volt őket megpillantani, semmihez sem fogható az az élmény.
View this post on Instagram
Mennyibe kerül egy ilyen afrikai út?
Elég drága mulatság… Az ára a szállások minőségétől is függ, léteznek low-budget és egészen magas árkategóriájú, luxus szállások is. Mi közepes színvonalú szállásokat választottunk, gyönyörű szafari sátrakban szállhattunk meg, igazán vadregényes volt. Fegyveres őrök kísértek minket, hiszen vadállatok jártak mindenhol. Mindennel együtt nagyjából 3000 dollárra jött ki fejenként az út. Ez volt életünk egyik legdrágább utazása, általában saját szervezéssel oldunk meg mindent, ami jóval olcsóbb. De minden fillért megért! Még háromszor ennyit is megért volna, annyi élményt kaptunk.
Mintha egy természetfilmben jártunk volna, a helyiek is barátságosak voltak, az afrikai kultúra pedig hihetetlen és megkapó.
Az útjaidról blogot is vezetsz. Honnan jött a gondolat, hogy másokkal is megoszd az élményeiteket?
Öt éve kezdtem el blogot írni az utazásainkról, hiszen mindig is nagyon szerettem írni. A kezdetektől fogva részletes úti naplókat vezettem a saját utazásainkról, de az ausztráliai út inspirált arra, hogy blogot is indítsak. Úgy éreztem, hogy tapasztalataink mások számára is hasznosak lehetnek. Úgy gondoltam, hogy az úti naplókat emészthetőbb, közérthetőbb formában bemutatva, másokat is ösztönözhetek az utazásra, és hasznos tippeket adhatok az olvasóknak. Szeretem bemutatni a helyek valódi arcát, ezért részletesen leírom élményeinket, és tényleg őszinte vagyok, a negatívumokat sem hallgatom el.
A blogodban hasznos tippeket is szoktál adni a követőidnek, mondanál néhány fontos szempontot az olvasóknak is, ha nagyobb útra indulnának?
Először is, fontos, hogy legyen jó utasbiztosításunk, anélkül mi sem indulunk útnak. Én a körültekintő szervezés híve vagyok. Bár vannak, akik szeretnek spontán utazni, azt tanácsolom, hogy inkább nézzenek utána mindennek, és alaposan szervezzék meg az utat. Így lehet a leghatékonyabban kihasználni az időt és a lehetőségeket, és a legtöbbet kihozni az utazásból. Ha pontosan tudjuk, mi hol és mikor lesz, az biztonságérzetet is ad. A tervezés időigényes, alapos kutatómunkát igényel. Nézzenek utána a látványosságoknak és a szükséges egészségügyi előírásoknak is. Például Ugandában kötelező a sárgaláz elleni oltás, erre is időben gondolni kell.
Lehet már tudni, hogy hová indultok legközelebb?
Most szeptemberben Kínába szeretnénk utazni, mivel ez a következő bakancslistás helyünk.
A kínai nagy fal, amely a világ hét csodájának egyike, valamint az óriás pandák természetes élőhelyükön való megfigyelése különösen vonz minket.
Mivel egy hónapot szeretnénk itt eltölteni, hagyományos vízumot kellett igényelnünk, de szerencsére már zöld utat kaptunk.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
