Olaszországban évek óta bevett gyakorlat, hogy a kihalófélben lévő községekben egy euróért dobnak piacra felújításra váró házakat. Ugyan a vételár hihetetlenül alacsony, az új tulajdonosnak számolnia kell a felújítás költségeivel. A 31 éves George Laing brit üzletember meghozta a döntést, és vett egy házat Szicíliában: élményeiről a The Sun lapnak mesélt.
A brit lakáspiac árai elől menekült
A merész vállalás eddig kevesebb, mint 15 000 fontba került George-nak: ez az összeg nagyjából hétmillió forintnak felel meg. Ezért az árért George már egy bútorozott otthont és barátságos szomszédi kört tudhat magáénak. Az összeg messze áll egy brit lakás átlagárától, ami nagyjából 288 000 fontba, vagyis több, mint 135 millió forintba kerül.
A brit üzletember és a vállalkozó a hétköznapi élet magas árai miatt menekült Olaszországba. A magas megélhetési költségek miatt kizárt volt, hogy esélye adódna Londonba költözni Eastbourne városából. Lehetőségek után kutatva talált rá az Euro Houses projektre: a program elhagyott épületeket árul szerte Olaszországban alacsony áron, azzal a céllal, hogy újra erőre kapjanak az elnéptelenedett vidékek.
George hamar talált egy lepusztult, három hálószobás házikót a szicíliai dombtetőn fekvő Mussomeli faluban. Az ezután következő papírmunka és adóeljárások mindössze 5000 fontba (kicsit több, mint kétmillió forintba) kerültek. A The Sunnak így nyilatkozott döntéséről: “Pénzügyileg hihetetlenül nehéz bejutni a londoni ingatlanpiacra, vagy házat vásárolni bárhol az Egyesült Királyságban. 5000 font itt semmit sem ér.”
A házat saját kezűleg újította fel
George előre tudta, hogy a felújítási munkálatok ára magas lesz: az Euro Houses rendszerében vásárolt épületek tipikus felújítási költsége körülbelül 50 000 font (nagyjából 23 millió forint). A 31 éves férfi azonban ahelyett, hogy helyi munkaerőt fizetett volna, úgy döntött, hogy maga végzi el a munkát.
Mivel korábban sosem dolgozott az építőiparban, azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá. “Még soha nem csináltam ilyet, de a YouTube meglepően jó oktatónak bizonyult,” mondta. “Emellett részt veszek egy online áram- és vízvezetékszerelői tanfolyamon.”
A legnagyobb munkát egy, a tetőn tátongó lyuk, számos korhadó gerenda és néhány nagy repedés javítása jelentette. A munkálatok még nem értek véget: George azóta is fáradhatatlanul dolgozik jövőbeli otthonának felépítésén.
Természetesen tele van kihívásokkal. Hat hónapba telt, mire sikerült bekapcsolnom az áramot. Néha eltűnődöm, hogy nem vágtam-e túl nagy fába a fejszémet.
Megtalálta a boldogságot Szicíliában
Az omladozó falak, az ütött-kopott ablakok és gazzal benőtt épület ellenére George azt mondta a The Sun-nak, hogy “boldogabb, mint valaha“. A saját tulajdonú otthon mellett a szicíliai életstílus is megérintette.
Szicíliában az élet kicsit lassabb. Más az életminőség: minden nap 25-30 fokos meleget mérünk. Ez egy gyönyörű hely.
Mussomeli lakossága összesen tízezer fő, ezért George életének angliai nyüzsgése már a múlté, ezt azonban cseppet sem bánja.
Szeretem, hogy sokkal olcsóbb bevásárolni. Szicíliában 1,50 euróért kapsz egy sört vagy koktélt, vagy 2 euróért egy pohár bort, míg Londonban most 7 és fél fontot fizetsz egy korsóért.
Az olasz szomszédok között is megtalálta magát: megérkezése pillanatától úgy érezte, egy olyan közösségbe került, amely büszke az összetartozásra és amelyben az emberek barátságosan viszonyulnak egymáshoz.
A nyelvet még meg kell tanulnia
Szicíliában kultúrsokként érte George-t a helyiek viselkedése is. “Az első találkozásom a szomszédommal, egy kedves nyolcvan éves nénivel nagyon vicces volt,” mesélte. “Nem tudok olaszul, de beszélni akartam vele, ezért a Google-hoz fordultam. Az volt az első alkalom, hogy iPhone-t látott életében, ráadásul ez az iPhone a saját nyelvén beszélt hozzá.”
Amikor másodjára visszajöttem, megtanultam néhány szót és kifejezést: akkor már össze is ölelkeztünk, és mostanra jó kapcsolatot alakítottam ki vele.
Arra a kérdésre, hogy miért erősebb a közösség érzés Szicíliában, George így válaszolt: “Minden ételt apró helyi éttermekből és kis szupermarketekből vásárolok, ezért állandóan kapcsolatban vagyok az itt élőkkel.”
Az itteni embereket nem éri a londoni életmód okozta stressz. Van, aki húsz éve ugyanazt a munkát végzi. Ez az ember boldog, elégedett és büszke a saját kis pékségére.
A költözés másik pozitív hozadéka, hogy George elkezdte becsülni a helyi kultúrát, és jelenleg a nyelvet is tanulja. “Csak akkor tudsz jól kapcsolódni a közösséghez, ha beszéled a közös nyelvet,” mondta.
George büszke a merész lépésére, és azt mondja, annak ellenére, hogy barátai féltették őt, most már biztos abban, hogy helyesen döntött. Szicíliában töltött idejének egyik fénypontja a reggeli kávé a fényes erkélyén, 765 méterrel a tengerszint felett.