Vándorboy: Ez az egyik legérdekesebb terület, ahova egy utazó eljuthat
Hogyan lettél világutazó? Ez egy régi, dédelgetett álom volt, vagy egy reggel így keltél fel?
Az emberbe bele van kódolva egyfajta kíváncsiság és ez indított el és tett nyitottá a világra. Az egész nálam úgy kezdődött, hogy 17 éves koromban, 1989-ben egy barátom mondta, hogy menjünk ki Görögországba. Akkor már volt kék útlevelünk, szabadon utazhattunk, úgyhogy nekivágtunk. Ez volt az első független utam, nulla pénzből mentünk, stoppoltunk, utcán, tengerparton aludtunk. Akkoriban még nem volt se mobiltelefon, se internet és mégis tudtunk úgy egy hónapon át utazni, hogy csak háromnaponta találkoztunk. Életem legmeghatározóbb utazása volt ez.
Milyen időközönként utaztál akkoriban?
Nyilván akkoriban még fiatal voltam, iskolába jártam és ez eléggé behatárolta az erre fordítható időmet.
De a nyári szüneteket kimaxoltam és idővel a téli szüneteket is utazással kezdtem tölteni. Az első nagy, komoly nyugat-európai utam egyébként Németországba vezetett, amikor még két napig kellett sorban állni a vízumért, de az igazi, hosszú, egy hónapos kiruccanások már akkor jöttek, amikor a buddhista főiskolán tanultam.
Majd aztán halasztottam egy évet és akkor meglátogattam Indiát, ami még passzolt is a tanulmányaimhoz, spirituális helyeket, ásramokat látogattam és nagyjából ettől kezdve, pontosabban a diplomázásom után indult el az a 12 év utazás, amiről a honlapomon is lehet olvasni.
Melyik a kedvenc régiód, ahova szívesen utazol?
Főiskolásként rövidebb utakra indultam, melyek jórészt Európára korlátozódtak és elsősorban a kulturális kíváncsiságom kielégítésére szolgáltak. Rengeteg múzeumban jártam, megnéztem az összes barokk templomot, stb. Aztán egyre bővült a kör, először jött Marokkó és a Magreb környéke, ami egy teljesen más kultúrába engedett bepillantást. Eközben én a főiskolán kulturális antropológiát is tanultam, így eleve nagyfokú érdeklődés élt bennem az enyémtől eltérő kultúrák iránt. Ebből aztán lett egy egyéves India, illetve Nepál utazás, melynek során annyira megtetszett nekem ez a délkelet-ázsiai miliő, az emberek közvetlensége, kedvessége és sokszínűsége, hogy néhány évig szinte csak ebbe a régióba utaztam. Aztán persze eljutottam Ausztráliába is, ahol mindenféle idényjellegű munkákat vállaltam és nagyjából innen indult az a világutazóság, amiről most beszélgetünk.
Milyen nyelvtudás kell ahhoz, hogy az ember csak úgy a nyakába vegye a világot és neki induljon mondjuk Délkelet-Ázsiának?
Én kint éltem Moszkvában, ott is érettségiztem, így az orosz az alap volt, tanultam mellette még angolt is és ez nagyjából le is fedi ezt a régiót. Ha mondjuk az ember Közép-Ázsiába megy, ott az orosz a mai napig elég jól működik, amúgy Ázsiában az angollal elég jól el lehet boldogulni. Ha azonban olyan területre vetődik az ember, ahol az angol nem lenne opció, ott is meg lehet találni a közvetítő nyelvet. Indonéziában például erre szolgál a Bahasa Indonesia, amit ugyan koránt sem mindenki beszél, ellenben minden törzsben van egy-két ember, aki igen. Ezeken a nyelveken nem árt pár alapvető szót, illetve kifejezést megtanulni, vagy csak kijegyzetelni, és ha ezeket kiegészítjük a nonverbális kommunikáció eszközeivel, onnantól kezdve rendben leszünk.
Összességében az angoltudás az, ami nem árt, de van olyan ismerősöm is aki egy tízszavas angol szókészlettel utazik és nem származott még ebből baja. Szóval a nyelvtudás előny, de annak hiánya egyáltalán nem akkorra hátrány, mint azt sokan képzelik. Mert ha az emberek a másik oldalon nyitottak és te is az vagy, akkor a kommunikációnak nem lehet gátja a nyelv.
Jártál 38 afrikai országban is, ez azt jelenti, hogy ez a régió is a kedvenceid közé tartozik?
Túlzás volna ezt állítani, viszont az egyik legérdekesebb terület, ahova egy utazó eljuthat. Kezdőknek, akiknek nincs meg az a fajta utazós tapasztaltságuk, dörzsöltségük nem ajánlom, pláne nem, hogy egyedül vágjanak neki.
Infrastrukturális nehézségek vannak, a bürokrácia is másképp működik, rengeteg helyre kell vízum, így nagyon fontos előre gondolkodni és tervezni.
Sőt, még az sem biztos, hogy megkapjuk a vízumokat, a határátkelőknél rendszerint kenőpénzt kell fizetni, szóval mindent összevetve Délkelet-Ázsiához képest kifejezetten nehéz terep Afrika. Emellett azonban ha valaki más (sokszor a törzsi kultúrákból hozott) gondolkodási struktúrákra és ezeken keresztül egy az övétől eltérő valóságra kíváncsi, azt megtalálja. Olyasmi ez, mint Pápua Új-Guineában, ahol még mélyen él az emberekben az ősközösségi létforma, ami az európai ember számára egy kulturális sokkélményt nyújt.
Afrika urbanizált része mennyiben különbözik ettől a fenti képtől?
Én úgy gondolom, hogy attól, hogy városokról beszélünk, azok még ugyanúgy korruptak és fejletlenek, mint a falvak, annyi talán a különbség, hogy az utóbbiakban ez az élmény még nem annyira disszonáns. Mert amíg egy faluban a földút, meg a kútról hordott víz normálisnak tűnhet, addig egy nagyvárosban az, hogy nincsenek leaszfaltozva az utak, akadoznak a közművek, nem mindig van víz, áram, stb. és közben szakadt autókon araszolgatunk egy hatalmas dugó kellős közepén, már kevésbé tűnik annak.
Rengeteg helyen megfordultál már, emellett tanultál kulturális antropológiát is, mennyire érzékelhető a néplélek jelensége, akár kulturális, akár geográfiai determináltságból fakadjon is, a különböző általad látott népcsoportok esetében?
156 országban jártam és igen, érzékelhető. Az antropológiában van is olyan elmélet, ami arról szól, hogy azokra az emberekre jellemzőbb a hosszú távú gondolkodás, akik olyan helyen élnek, ahol kemény, hideg és elhúzódó telek vannak. Ők a saját érdekükben megtanulnak jóval előre tervezni, beosztják amijük van, hiszen decemberben nehéz például aratni. A trópusokon ez a gondolkodásmód kevésbé jellemző, mivel ott mindig van valami ennivaló, persze ott is előfordul száraz meg esős évszak, de az elefántot mondjuk mindegyikben le lehet ütni és meg lehet enni.
A másik ilyen érdekesség, amit megfigyeltem, hogy a hegyi népek komolyabbak, megfontoltabbak, mint a síkságiak, akik olyanok, mint a tücsök a mesében, bulizgatnak, szertelenebbek, elvannak, míg a hegyvidékiek meg jóval tervszerűbben működnek. Például, ha négy órát kell lesétálni a hegyről, hogy bevásároljon, majd ugyanennyit vissza, akkor jó eséllyel nem fogja ottfelejteni a gyufát a pulton, mert fordulhat vissza érte.
Megkerülhetetlen kérdés, hogy mégis miből tudod finanszírozni az utazásaidat?
Ha az ember egyszerűen utazik, akkor elég keveset költ. Ez régen még inkább igaz volt, régen napi 3-5 dollárból utaztam éveken keresztül. Ha belegondolunk, hogy egy ember átlagosan mennyit költ egy autóra, albérletre, neadjisten alkoholra vagy cigarettára, abból akár utazhatna is. Évente egy két-három hónapot mindig dolgoztam, leginkább Nyugat-Európában, ahol jobban megfizették, illetve ma is jobban megfizetik az élőmunkát. Ez képezte az alaptőkét és egyébként is stoppal utaztam, a legegyszerűbb helyeken ettem, a szállásomat a városokban a couchsurfingen keresztül intéztem, míg a falvakban általában meghívtak. A legvégső esetekre meg ott voltak a hostelek, ahol 2-3 dollárért lehetett egy éjszakát eltölteni. Ha össze kell foglalnom, az egésznek a titka az önfeladás.
Hogy látod, manapság, vagy régebben volt könnyebb utazni?
Az tény, hogy manapság lényegesen könnyebb az utazás, már csak azáltal is, hogy rengeteg információhoz tudunk hozzájutni. Annak idején, amikor még én kezdtem, akkor még ez úgy zajlott, hogy az ellenkező irányban stoppolók elegyedtek szóba egymással és átbeszélték, hogy ki, honnan jön, mi van ott, mit érdemes megnézni, hol lehet megszállni, stb. Ma meg már vannak erre külön fórumok az interneten. Sokat jelent, hogy ma már olcsón lehet repülni is, ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Például egy repülőút végén egyből belecsöppensz egy másik közegbe, azonnal ér a kultúrsokk, míg a hagyományosabb utazási formák során a változások apránként következtek be és volt időd alkalmazkodni hozzájuk.
Pénzügyileg is kedvezőbb a jelen, hiszen olcsóbbá vált az utazás, bár a szállások és az élelmiszer viszont drágult. Azonban vannak olyan közösségi szolgáltatások is, amelyeken keresztül, ha rendelkezel autóval, lakással, bérbe adhatod ezeket, amíg utazol. Tehát, amíg távol vagy, addig az autód és a lakásod is pénzt keres neked.
Te vagy a Járatlan Utakon Fesztivál főszervezője, ami épp ezt a fajta hátizsákos turizmust hirdeti, többek között a fenntarthatóság jegyében is a repülős villámlátogatásokkal szemben. Hogy született meg ez a kezdeményezés?
Én hosszú távú, autóstoppos utazó voltam, ezért nagyon keveset tartózkodtam itthon. Aztán egyszer volt olyan, hogy egy hónapon át nem mentem sehova és kitaláltam, hogy milyen jó lenne összeszedni azokat az embereket, akik hozzám hasonlóan járják a világot, kibérelni magunknak egy helyet, ahol előadásokat tarthatunk egymásnak a tapasztalatainkról, élményeinkről. Ez olyan 5-6 éve történt és annyira jól sikerült, hogy rendszer lett belőle, sőt, azóta már évente kétszer is megtartjuk, folyamatosan bővülő előadógárdával.
Kerekasztal beszélgetéseket is szervezünk és olyan sokrétűvé vált a fesztivál, hogy most már szét lehet bontani az utazás különböző aspektusaira, vannak, akik repülővel, hajóval, autóval, stoppal, vonattal, gyalog utaznak, így a jelenség számtalan válfaját tudjuk átbeszélni. Egyébként épp most tartjuk meg tizedik alkalommal a fesztivált a Hungexpo területén február 29 és március 1 között, ahol 40 előadás, 34 kerekasztal, 5 workshop, valamint 5 egzotikus táncprogram várja az érdeklődőket a hétvégén, és már nagyon készülünk rá, hiszen a független utazók ünnepének is tekinthetjük.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
