Mi minden ehető az erdőben? Gasztroexpresszen utaztunk a Bükkben
Lillafüred és környéke nemcsak arra alkalmas, hogy kiszakadjunk a városi közegből, megcsodáljuk a látnivalókat, esti békabrekegést hallgassunk és teleszívjuk a tüdőnket friss levegővel. A bükki térségnek íze van, amibe most bárkinek lehetősége adódhat belekóstolni. A Startlap is részt vett a Hotel Palota Lillafüred Ehető erdő gasztroprogramján, ahol többek között felpattanhattunk a lillafüredi Gasztroexpresszre, megismertük a bükki erdő növényeit, majd fantasztikus erdei alapanyagokból falatoztunk.
Gasztroexpressz a Bükkben
A Gasztroexpressz egy élményekkel gazdagított erdei kirándulás, amely során a résztvevők a Bükk ösvényeit bejárva megismerhetik a helyi erdő ehető alapanyagait, majd közelebb kerülhetnek a vadzöldség, vadgyümölcs és gombagyűjtés rejtelmeihez. A túra kezdetén a Hotel Palota Lillafüred közelében lévő, lovakkal és pitypangokkal tarkított rét szolgál az állomásunknak. Néhány percen belül aztán a Gasztroexpressz is megjelenik a távolban.
A zöld-fehér színekben díszelgő kisvonatra pattanva azonnal egyértelművé válik, hogy ezekben a kocsikban hírből sem ismerik az unalmat.
Az indulás után egy erdész és két lelkes „kalauz” toppan a kocsinkba. Az erdész szerepében – a valóban erdész – Bózsó Gyula volt a segítségünkre, a kalauzokról pedig utóbb kiderült, hogy szintén szakemberek. A szórakoztató jegyellenőrzés és az ízletes helyi pálinka íze megalapozta az alaphangulatot. A körülbelül 20-25 percig tartó utunkon érdekes történeteket ismerhetünk meg a bükki térségről, de elhangzik néhány olyan élmény is, amivel a lillafüredi erdőnél gazdagodtak a túravezetőink. Mikor aztán a fák sűrűjébe értünk, gyalog folytatjuk az utunkat.
Először a salátaboglárkáról hallhatunk, majd Megyeri Sára gasztronómiai szakember a kezünkbe is nyom egy csokrot a frissen szedett növényből. Sokan kicsit félve kezdünk neki a falatozásnak, de megízlelve a növény keserűen csípős ízét, mindenki elindul repetát keresni magának. Ezután a madársóska kerül „terítékre” .
A növény nem csak kiváló szomjoltó, de azonnal feleleveníti a vidéki gyerekkori élmények emlékét.
Sőt, óvatos magabiztossággal is felvértezi a növényles résztvevőit, hiszen a sóska szív alakú leveleit egész egyszerű felismerni a növényzet buja sűrűjében. A rejtelmes ösvények közt haladva aztán megízleljük a podagrafű zamatát és a medvehagymára hajazó kányazsombort is.
Az erdő éléskamrája kifogyhatatlannak tűnik, a csapatunk előbb lakik jól, minthogy ne találnánk újabb darabokat a finomabbnál finomabb növényekből.
Több kóstolásnál és élménygyűjtésnél
Az Ehető erdő túra ugyanakkor több puszta szórakozásnál. A program a helyi ízek és élményszerzés mellett értékeket is képvisel.
Itt egyrészt meg kell említeni, hogy a vezetőinket, programszervezőket hallgatva úgy érezzük, hogy ezek az emberek tényleg beleszerettek Miskolc környékébe. A hallgatóság ezáltal pedig még inkább szeretne egy plusz falatot a vidékből.
A környék kincseinek és látnivalóinak bemutatása mellett ugyanakkor a fenntarthatóság is főszerepet kap a programon.
Mint Bózsó Gyula elmondja, a bükki erdő alapanyagait fogyasztva olyan ételeket vihetünk a szervezetünkbe, amelyek hazaiak, a szállításuk nem szennyezi feleslegesen a környezetet, ráadásul vegyszerekkel sem szórták le őket. A túravezetőnk ezután azt is elmeséli, hogy az utóbbi időben gazdag termést hoz a bükk. Ez pedig, mint mondja, azt jelzi, hogy a növény már nem érzi jól magát a környezetében.
A 28, majd 9 fokos áprilisi napok után pedig bárki beláthatja, hogy a környezetért ma igenis tenni kell. Bózsónak és az Ehető erdő túra csapatának pedig elvitathatatlanul megvan a tehetsége ahhoz, hogy úgy beszéljenek például a klímaváltozásról és annak következményeiről, hogy közben nem töltik meg szorongással a hallgatóság lelki világát.
Inkább lelkes tevésvággyal töltenek meg, a Bükk gyönyörű vidéke pedig tovább ösztönöz minket arra, hogy megéri vigyázni a természeti kincseire.
Még több íz
A túra ezzel viszont még nem ért véget. A Gasztroexpressz felé bár már szinte mindenki fáradtan, jóllakottan és boldogan botorkál vissza, még mindig vannak előttünk feltáratlan helyi ízek. A hazafelé tartó úton újabb történetekkel és kóstolókkal készülnek számunkra.
Először megízleljük a vadméhek mézharmatát, aztán a lucpúderből készült fűszerbe, a kányabangita lekvárba és a keskenylevelű ezüstfa lisztjébe kóstolunk bele, majd a galaj terméséből összeállított kávé vesz le a lábunkról.
Az utunk végén pedig jöhet a Végállomás. Az étterem a Lillafüredi Állami Erdei Vasút egykori állomásépületénél ad otthont a helyiek regionális gasztro-forradalmának. Itt mindenki baráti áron falatozhat a korábban megismert alapanyagokból – ha egyáltalán még bír.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
