A kastély Wrocławtól nagyjából 70 km-re fekszik, a Pełcznica folyócska melletti impozáns gránitsziklán. A korhűn felújított, 415 szobás óriási komplexum igazi eklektikus stíluskavalkád: a romántól egészen a historicizmusig találunk példákat a gyönyörű helyen sétálva. A látogatás csúcspontja az épület körbesétálása, hiszen a bájos-romantikus kertek, a történelmi homlokzatok és hangulatos teraszok teszik felejthetetlenné a látványt.
A kijelölt útvonalon haladva körbejárhatjuk a fényűző szalonokat, termeket és több kiállítást is megtekinthetünk. A berendezési tárgyak többsége sajnos nem eredeti, mivel a náci és szovjet csapatok óriási fosztogatásának a legtöbb bútor és használati tárgy áldozatául esett, de néhány tárgyat sikerült különböző gyűjteményekből visszavásárolni. A helyszínen kihelyezett táblákon angol és német nyelven olvashatunk érdekességeket. A lengyelországi kastély csoportosan és egyénileg is látogatható, bár érdemes figyelni rá, hogy bizonyos tárlatok csak a csoportok számára nyitottak.
Eklektikus stílus és rengeteg látnivaló
A kastélyba látogatva mindenképpen érdemes megnézni a gazdagon aranyozott barokk báltermet, a Miksa-termet – mennyezetén a Scheffler által 1732-ben festett lenyűgöző freskóval -, az elegáns, rokokó stílusú Zöld Szalont és a vár legrégebbi részét, a középkori atmoszférájú Fekete Udvart is. A kastély harmadik emeletén állandó tárlat nyílt, „A kastély rejtett titkai” címmel, ezt kizárólag csoportok nézhetik meg.
Az útvonal egy része a kastélyt körülvevő teraszokon és kerteken keresztül halad, teljesen körbeölelve az épületet. A francia stílusú, pompás kertekben sétálni magával ragadó élmény, közben pedig megcsodálható a barokk stílusú keleti szárny és a középkort megidéző déli épületrész is. Az 1911 és 1914 között épült pálmaház az épületektől távolabb, Wałbrzych szélén található.
A közel 2000 négyzetméteres épület dugig van egzotikus növényritkaságokkal.
A pálmaház a várkastély-belépővel bármikor szabadon látogatható.
Mátyás király hadvezére is birtokolta az erődöt
Az erődítmény nem mai darab, az első épületet I. Bolko, sziléziai herceg emeltette, és kulcsfontosságú pontja volt a Cseh Királyság elleni viszálykodásnak. Később, a Piast-dinasztia kihalásával a vár kézről kézre járt, majd 1463-ban a híres huszita cseh király, Podjebrád György tulajdonába került. Később Hunyadi Mátyás foglalta el Sziléziát, 1482-től egyik hadvezére, Geog von Stein székhelye volt az erőd. Ebben az időszakban kezdték el az addig kizárólag katonai funkciókat ellátó vár rezidenciává alakítását, épült egy úgynevezett Mátyás-szárny is. 1509-ben a Hochber-családhoz került a birtok, őket 1940-ben, a nácik szorították ki.
Viharos házasságok a kastélyban
Virágkorát a Hochberg-család idejében élte a kastély, szinte folyamatosak voltak a fejlesztések, bővítések. A ma is látható formáját 1908 és 1923 között nyerte el a vár, ekkor épült ugyanis a neoreneszánsz stílusban megálmodott nyugati szárny, ekkor helyezték a sisakot a toronyra, és ekkor alakították ki a kertek végső formáját is. Hans Heinrich XV herceg angliai útja során ismerkedett meg a walesi arisztokrata Daisy von Pless hercegnővel, akitől később 3 gyermeke is született.
Házasságuk sajnos megromlott, a herceg ekkor egy nála 40 évvel fiatalabb, spanyol arisztokratát vett nőül, ez a frigy azonban még szerencsétlenebbül sikerült: a spanyol asszonyt végül saját mostohafia csapta le apja kezéről.
Hans Heinrich XV halála után a birtokra Daisy költözött.
Végül Hitler is szemet vetett a stratégiailag is remek helyen fekvő kastélybirtokra, így az 1940-es évek elején a birtokot kisajátította a náci állam. A kastély legsötétebb korszaka a náci uralom idejére datálható. A fosztogatást csak azok a tárgyak élték túl, amelyek nehezebben voltak mozdíthatóak – így például a kandalló a mai napig a helyén áll.
A második világháború alatt itt tartották a Porosz Királyi Könyvtár gyűjteményét, később pedig a hírhedt Todt-szervezet állomásozott a kastélyban.
Ezekben az években nagyszabású, ám szigorúan titkos építkezések verték fel a birtok csendjét, úgy tartják, Hitler főhadiszállásnak szánta a komplexumot.
A hegy gyomra azóta is alagutak, folyosók és járatok hatalmas szövevényét rejti, ezt pedig a közeli koncentrációs tábor foglyaival ásatták ki. 1945-ben szovjet csapatok költöztek a várba,egy év múlva hagyták el az addigra teljesen kifosztott kastélyt. Őrizni csak az 1950-es évektől kezdték az épületet, védetté pedig 1974-ben nyilvánították. Az azóta elvégzett több évtizednyi munka nem marad látatlanul: ismét régi fényében pompázik Szilézia egyik legnagyobb várkastélya, sőt, a komplexumban konferenciaközpontot és szállodát is létesítettek a vendégek számára.
Város a föld alatt
Az óriási, föld alatti komplexum bejárata az északi oldalon található, ez a helyszín viszont csak idegenvezető kíséretében látogatható. A folyosók 15 és 50 méter mélyen futnak a vár és a kertek alatt, vannak közöttük szélesebb, betonnal megerősített szakaszok, de akadnak faácsolattal megtámogatott részek és egyszerűen a sziklába vájt járatok is. Amikor 1942-ben a szövetségesek bombázási támadásai erősödtek, Hitler úgy döntött, hogy egy erős, bombabiztos főhadiszállást építtet.
A titkos projektet, amely a harmadik birodalom egyik legköltségesebb vállalkozása volt, az Operation Riese fedőnévvel illették, és egy év alatt több betont használtak fel rá, mint Európa összes többi hasonló létesítményére. A háború után kincsvadászok tömegei kezdték kutatni a területet, és máig tartja magát a hit, hogy a megszerzett náci kincsek egy része valahol itt rejtőzik. A szóbeszéd szerint a 300 tonna aranyat és egyéb értéket szállító, eltűnt Arany vonatnak is valahol itt veszett nyoma…