Extrém kihívás az Alpokban: Viktor kétezer kilométert tekert hegytetőkön át
„A bringád bárhová elvisz, ahová csak akarod”, szól Zichó Viktor mottója. Korábbi útjai során már bebizonyította, hogy egy biciklivel sokkal messzebbre lehet jutni, mint gondolnánk: első nagy útja a török Araráthoz vezetett, ezután a Kilimandzsárót hódította meg biciklivel a hátán, majd Kőrösi Csoma Sándor útját követte végig két keréken. Tavaly nyáron az Alpok gerincvonalán tekert több, mint 2000 kilométert három hónapon át – erről az útról mesélt a Járatlan Utakon Fesztivál résztvevőinek.
Ritka látványnak számítottak az Alpok hegycsúcsain
Az előadás során a nézők megismerkedhettek Bodzsoni Péter operatőrrel is, aki dokumentumfilmesként az első és az utolsó szakaszon követte Viktor útját. Noha sportolói háttérrel nem rendelkezett, bringára kapott, és a jóval edzettebb Viktor nyomába eredt.
Útjuk során olyan ösvényeken haladtak, amik még éppen járhatóak voltak biciklivel.
Az aszfaltutakat kerülték, ahol csak tudták. Így olyan helyekre jutottak, ahol ritka látvány a biciklista: hegytetőkön, sziklaomlásokon tekertek keresztül. Amikor a biciklizés lehetetlenné vált, Viktor a hátára kapta bringáját, és gyalogszerrel haladt tovább az ösvényen.
Az Alpok traverz útvonalát ezen a térképen lehet megtekinteni.
Fókuszban a fenntarthatóság
Útjuk során kiemelten fontos szempont volt a fenntarthatóság:
Viktor csupán két műanyag kulacsot használt, palackozott vizet egyáltalán nem vásárolt a túra alatt.
Az étkezést is igyekezett csomagolásmentesen megoldani: helyi termelőktől vásárolt (ezért rengeteg sajtot evett), és az egész út alatt csupán két kilónyi húst fogyasztott el. Bodzsoni Péter vegetáriánusként, húsfogyasztás nélkül tette meg az út ráeső részét.
Az Alpokban a klímaváltozás hatásával is szembesültek: a Rhône-gleccsernél járva első kézből láthatták a jég visszahúzódásának mértékét. A hatalmas jégfolyam hossza az elmúlt 120 évben 1300 méterrel csökkent. Az olvadás szemmel látható, évről évre aggasztóbb méreteket öltő probléma. A svájci hatóságok igyekeznek megoldást keresni: Péter képein is látszott, hogy a jég helyenként fényvisszaverő hatású fehér takarókkal van leterítve, amik megvédik a gleccsert a napsugárzás melegétől.
Veszélybe került a cél
Több nehéz helyzet is előállt a hegyekben. A viharokban gyakran eláztak – ilyenkor nehézkessé vált a sátorban alvás és a ruhaszárítás. A kihűlés megakadályozása miatt a száraz ruhák viselése nagyon fontos a magashegyi túrák során.
Viktor az egész út alatt csupán két éjszakát töltött hotelekben, alvás helyett hajszárítóval levegőztetve az elázott ruháit.
A túra teljesítése egyszer komoly veszélybe került, amikor egy fej nagyságú kődarab esett Viktor lábára. Egy fájdalmasan átforgolódott éjszaka után a legközelebbi kórházban megröntgenezték, és megnyugtatták: nem tört csont, folytathatja az utat.
Monacóba érkezve megváltozott a táj, a zord sziklabérceket felváltotta a szelíd tengerpart látképe. Magányos pásztorok és tehéncsordák helyett Viktor immár jól öltözött emberek és a legújabb sportautók között kerekezett, ami éles kontrasztot alkotott a túra korábbi részeivel. A civilizációba való visszatérését egy jól megérdemelt hajvágással ünnepelte.
Viktor és Péter Monacóból a lehető legkörnyezetkímélőbb módszerekkel, busszal és vonattal tértek haza. Viktor következő nagy terve a Himalája traverz: az 5000 kilométeres út során olyan közel követné a Himalája főgerincét, amennyire csak lehet, hogy ezzel népszerűsítse a biciklizést, mint fenntartható közlekedési módszert.