Praktikus tippek kempingezőknek - erre figyelj, hogy tuti legyen az élmény
Van a magyar társadalomban egy egészen látható idegenkedés a kempingezéstől, ami vélhetőleg a szocializmus proliturizmusának az eredménye, melynek következtében mára a sátrazás amolyan pórias, lenézendő dolognak számít. Ezért van az, hogy ugyan Magyarországon még vannak kempingek, ám ezek látogatóinak elsöprő többsége külföldi (jellemzően holland, német és osztrák) turista, akiknek egyáltalán nem derogál felverni egy sátrat valahol és jól érezni magukat.
A kempingezés ráadásul nem csak olcsóbb, mint megszállni egy bármilyen hotelben, hanem sokkal nagyobb szabadságot is ad, hiszen ha megunjuk a környéket, semmi nem tart vissza attól, hogy szó szerint szedjük a sátorfánkat és odébbálljunk.
Ha belevágunk, akkor csupán egyetlen dolgot kell eldöntenünk, hiszen ezen múlik aztán, hogy mit kell pakolnunk, tehát a lényeges kérdés, hogy milyen kempingezést tervezünk?
Ugyanis létezik az egy fix főhadiszállással működő verzió (mondjuk valamilyen vízpart mellett), amivel a kényelmi faktort töredékáron szinte hotel nívóra lehet növelni, illetve ott a rögösebb, de cserébe kalandosabb és izgalmasabb vándorkempingezés lehetősége.
Táborozás
Ez a komfortosabb megoldás, ezért nem is kell a dolgot agyongondolni, ha többen vagyunk, érdemes egy nagyobb, szinte hodály-szerű sátrat beszerezni, amiben akár még külön szobákat is ki lehet alakítani. Ezen nem érdemes spórolni, mivel a nyaralás alatti életminőségünk nagyban függ majd attól, hogy beázik-e a sátor vagy sem, illetve szellőzik-e rendesen. Ezek talán a legfontosabb szempontok, nyilván azon túl, hogy elférünk-e benne.
Ha a sátor megvan onnantól kezdve gyakorlatilag az autónk csomagbefogadó-képessége szabhat csak határt annak, hogy mit akarunk magunkkal vinni a hűtőládától kezdve a bográcson át egészen az akkus grillsütőig, kerti székekig, felfújható matracokig bezárólag.
No de mi az, amire mindenképp szükség van a sátoron és az autón kívül egy jó táborozáshoz? A nagyobb kempingek területén mindig van tűzrakóhely, de ha az nekünk nem felel meg, vagy mindig foglalt, akkor érdemes beszerezni egy mobil tűzrakóhelyet, amivel lazán bográcsozhatunk akárhol, természetesen csakis a kemping személyzetével való előzetes egyeztetést követően. Tanácsos fejlámpát is vinnünk magunkkal, hiszen este sötét van, és ha nem akarunk mindenféle dolgokban orra esni, akkor célszerű, ha van mivel világítanunk.
További, a kényelmi faktort növelő jóság lehet a felfújható matrac, illetve hálózsákokra is szükség lehet, bár ha nincs nagy hideg és amúgy is vannak matracaink, akár a lepedő-párna-pokróc szentháromságának luxusát is megengedhetjük magunknak. Ezeken felül semmi olyan extra létfontosságú dolog nincsen, amit be kellene pakolni azon túl, amit egy nyaralásra amúgy is elvinnénk magunkkal.
A vándortáborozás
Ez már egy fokkal trükkösebb történet, ugyanis itt a helyhiány sokkal keményebben visszafogja a kényelemre fordítható erőforrásokat. Itt talán még fontosabb a sátor kérdése, bár ebben az esetben már az a megfontolás is játszik, hogy összecsomagolt állapotában minél kevesebb helyet foglaljon. A hálózsák ebben az esetben kötelező, hiszen matrac gyanánt maximum egy polifoam fér bele a történetbe, szükség lesz továbbá egy strapabíró, minimum 50-60 literes hátizsákra is, amibe viccen kívül bele kell tudnunk gyömöszölnünk az életünket, pontosabban azon részét, amire az elkövetkezendő néhány nap, max. egy hétben szükségünk lehet. Ja, és mielőtt még jobban belemélyednénk a dologba, soha, de soha ne menjünk egyedül vándortáborozni. Egyrészt úgy nem annyira vicces, mint amikor a barátokkal kelünk útra, másrészt meg baj esetén csak magunkra számíthatunk, ami sokkal rosszabb, mintha lenne segítségünk, nem?
Persze lehet ezeken az elsőre rigorózusnak tűnő követelményeken könnyíteni is, ha a csapat pár tagja beáldozza a vándorlós életérzést a közjó érdekében és hajlandó autóval kísérni a csapatot, hiszen abban elférnek a cuccaink és így a vándorlás sem lesz annyira megterhelő. Bár ebben az esetben is célszerű kisebb és könnyebb sátrakat választanunk, hiszen ezek felállítása és elbontása lényegesen kevesebb időt fog igénybe venni, mint az előző kategóriában megengedhető nagyobb kiszerelés.
Különösen fontos, ha vándorlásra adjuk a fejünket a terep előzetes megismerése.
Nagyon nem mindegy, hogy a pusztába megyünk, vagy erdőbe, sík területen csalinkázunk, vagy hegyek között, ugyanis nem mindegy a talaj jellege, köves területen nehezebb sátrat verni, mint máshol.
Figyeljünk arra is, ha erdőben járnánk, hogy merre vannak a vízmosások az avarban és igyekezzünk azoktól távol tábort ütni, hiszen annyira nem jó dolog egy kiadósabb éjjeli zuhé után arra ébredni, hogy mindenünk csurom víz. Ugyan a vízálló sátor elvileg ettől megvédhetne, ám az oldalról befolyó vízre nem mindegyikük van felkészülve.
Mindig legyen nálunk elsősegélydoboz, hiszen a balesetek olyanok, hogy néha előfordulnak és a semmi közepén nem könnyű gyors segítséghez jutni. Bár ezen segíthet, ha van napelemes töltőnk, amivel ilyen esetekben működésre bírhatjuk akár a korábban már lemerült telefonunkat is. A fejlámpa itt is kötelező.
A vándorlás egyik nagy hátulütője, hogy drasztikusan megcsappannak a tisztálkodási lehetőségeink, ezért ha erre kényesek vagyunk, érdemes olyan útvonalat választani, amelyiken érintjük valamelyik üzemelő kempinget, ahol egy éjszaka eltöltésének fejében hozzájuthatunk az addig esetlegesen nélkülözött folyóvízhez is.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy mit veszünk fel, hiszen az időjárás viszontagságai nem kímélnek, ezért pl. célszerű az esőköpenyt elérhető közelségben és nem a hátizsák legalsó bugyrában tartani. Ugyanígy fontos lehet, ha az erdei túrát választjuk, a helyes öltözködés, ami ebben az esetben hosszú ujjú, vékony ruhákat jelent. Ez a szúnyogok, kullancsok és a köznyelven dzsindzsának nevezett aljnövényzet elleni védekezésben elengedhetetlen.
Mindig győződjünk meg arról, hogy van-e éppen tűzgyújtási tilalom érvényben azon a területen, ahol járunk. Ha nincs, akkor érdemes azért vinni egy bográcsot, amit akár felváltva is lehet cipelni, mivel sokkal változatosabb étkezést tudunk a segítségével folytatni, mint az egy hét sültszalonna kúra, és akkor a borzasztóan laboratóriumízű konzervkajákról nem beszéltünk, melyek tartós fogyasztásától mindenkit óvnánk.