Ha az olvasó megelégszik a rövid válasszal, a sződligeti Korsók Háza épp az, aminek hangzik: egy ház tele korsókkal. A kíváncsiaknak viszont elárulhatjuk, hogy az ott kiállított darabok mindegyike töredék a történelemből és művészetből, amit Szemere István és felesége, Szemere Zsuzsa életteli beszámolói hoznak igazán közel a látogatók szívéhez.
Elutaztunk Sződligetre, ahol megtekintettük a Szemere házaspár magángyűjteményét. A látottak és hallottak alapján azt kell mondanunk, nemcsak hogy érdemes elidőzni a Korsók Házában, de bármikor vissza is mennénk a helyszínre.
Müncheni gyermek korsók
Válasszon ki egy korsót tetszés szerint
– kezdi Szemere István.
Miközben az érdekesebbnél érdekesebb darabok közt pásztázik a szemem, Szemere István elmondja, a Korsók Házában lévő több mint 1000 korsót a gyártók, az anyaguk illetve a korsókon látható minták, azaz motívumok alapján csoportosították. Mint hozzáteszi, a kiállítási tárgyak mindegyikének saját sorszáma és dokumentációja van. A leírások általában egy rövid ismertetést, a gyártó nevét és a gyártás évét tartalmazzák.
Hosszas tanakodás után végül az MÜ31-es számú darabot, azaz az úgynevezett müncheni gyermek korsók közül választottam ki egyet.
„München városát a papok alapították az 1100-as években. A település idővel egyre nőtt, a 13. századra pedig egy olyan pap volt látható a város magisztrátusának pecsétjén, aki az egyik kezét áldásra emeli, a másikban pedig a Bibliát tartja. Az alak a következő évszázadok alatt szépen megszelídült: a szüfrazsett mozgalom alatt például női arcot öltött, a Korsók Házában lévő korsókon pedig gyermekként ábrázolják” – mondja.
Mint Szemere István hozzáteszi, az MÜ31-es darabon már meghatározhatatlan az alak neme, Biblia helyett pedig retket és korsót tart a kezében. „Az üdvözlet Münchenből feliratú, müncheni gyermeket ábrázoló korsó a sorozat hetedik nagyobb, egyliteres tagja. A korsó 1880 és 1900 között készült” – hangzik a leírásból.
Egy korsó két története
A Korsók Házában minden korsó legalább két anekdotát rejt: az egyik az adott darab létrejöttének történetét meséli el, a másik pedig azt, hogy jutott el a tárgy a házaspárhoz.
A gyűjteménye első darabját 51 éve szerezte meg Szemere István.
„Az első korsómnak van egy szép, illetve egy igaz története. Az előbbi szerint, mikor 1972-ben a Fővárosi Gázműveknél dolgoztam, a főnököm a kérésemre adott nekem egyet azon korsók közül, amelyeket az irodájában tárolt. Az igazság viszont az, hogy ajándéknak szánta őket, és már minden darabnak volt gazdája, így mikor a főnököm hazament, kinyitottam a szekrényét és megajándékoztam magam eggyel. Hozzáteszem, ez az első és egyetlen korsó, amelyet eltulajdonítással szereztem meg” – meséli.
A látogatókra igazán interaktív egy-két óra vár a Korsók Házában, így mindenkit arra biztatunk, hogy nyugodtan kérdezzék a Szemere házaspárt többek között a legrégebbi darabjaikról, a Guinness rekorder korsóról, Gambrinus királyról vagy épp a 11-es paragrafusról. A Startlap ezek mellett persze arról is faggatta Szemere Istvánt, hogy miért vágott bele a korsógyűjtésbe, de mint mondja, erre nem tud egzakt választ adni.
„Minden korsó mesél valamit. A gyűjtésemnek nem az a célja, hogy még több tárgy kerüljön a tulajdonomba, hanem az, hogy hagyjuk mesélni a korsókat. Egy-egy vásárlás arról szól, hogy sikerül meghallanom azt, amit az adott korsó el akar mondani, és feladatomnak érzem továbbadni ezeket a történeteket azoknak, akik betérnek hozzánk” – mondja.
Megálmodták a Korsók Házát
„Gyakran teszik fel a kérdést, hogy mit szól a feleségem a szenvedélyemhez” – meséli Szemere István, majd elővesz egy hatalmas fekete-fehér képet, amelyen 10 kisgyermek sorakozik egymás mellett.
„A fotó 1951-ben készült, és többek között a feleségemmel mi is láthatóak vagyunk rajta. Áprilisban töltöm be a 77. életévem, amiből 73 évet Zsuzsával együtt éltünk le. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindenben támogatjuk egymást, de közösek a szenvedélyeink, céljaink. Mindent együtt csinálunk, még a portörlést is” – mondja, majd hozzáteszi, hogy Szemere Zsuzsa szintén részt vett volna az interjúnkon a terveik szerint, de egy elhalaszthatatlan feladat miatt csak a beszélgetés végére csatlakozik hozzánk.
„Eddig öt könyvben foglaltuk össze a korsógyűjtésről szerzett tapasztalatainkat. Az első kötetet 2011- ben, az utolsót pedig a Covid alatti lezárások alatt készítettük el. A szövegeket magam írtam a könyvekhez, a fotókat és a szövegszerkesztést a feleségem végezte” – magyarázza.
A közös kutatások, gyűjtés és könyvkiadás után a házaspár 2018-ban vágott bele a legnagyobb vállalkozásba. Ekkor döntöttek úgy, hogy megmutatják a gyűjteményüket a nagyobb nyilvánosságnak is: már 15 éve sződligeti állandó lakosoknak számítottak, amikor 2018-ban úgy határoztak, hogy felépítik a telkükön a Korsók Házát. A kiállítóhely 2019-ban készült el, és 2023-ban már több mint 1200 látogatóval büszkélkedhet.
A kiállítás díjmentes, a házaspár nem fogad el pénzt a látogatóktól.
„A feleségemmel az a célunk, hogy adjunk egy-két olyan órát az érdeklődőknek, ami alatt elszakadhatnak a külvilágtól, és csak jól érzik magukat. Szeretjük a korsókat, a művészetüket és történeteiket, és úgy érezzük, szeretnénk ezt másoknak is átadni” – zárja.
A Korsók Háza az érdeklődők számára – előzetes időpont egyeztetést követően – díjmentesen látogatható, de már látogatás előtt betekintést nyerhet Európa egyik leglátványosabb korsógyűjteményébe a Korsók Háza oldalán.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
