Vanilia Travels: „A gyerekek érkezése után nem záródik be a világ”
Üdítő olyan oldalra bukkanni az internetes közösségi oldalak közt, mint Dr. Scheili Eszter Vanilia Travels blogja: Eszter filterek nélkül, a természetességet képviselve mutatja be a világot a saját szemszögéből. A követői az üdítő beszámolók mellett beleleshetnek a legkülönbözőbb kultúrákba, gyönyörű képeket láthatnak csodás tájakról és tippeket kapnak az országok legfinomabb fogásaihoz.
A Vanilia Travels oldal mára ugyanakkor talán még ennél is többet képvisel a közösségi színtéren: az utazós tanácsokon túl Eszter igyekszik abban is segíteni a fiatal édesanyáknak és édesapáknak, hogy a gyerekek érkezése után hogy vonják be a világot az életükbe. Interjú Dr. Scheili Eszterrel.
Mi motivált arra, hogy elindítsd a Vanilia Travels nevű oldalad?
Az egyetem óta, a nagyobb utazásaim alatt mindig működött egy-egy Facebook-csoport, ahova képeket és történeteket írtam le a családnak és barátoknak. Mindig nagy lelkesedés övezte és olyan visszajelzéseket kaptam, hogy ezt érdemes lenne megnyitni nagyobb olvasótábornak. Az oldal végül egy portugál kempingautós, kicsit nomád utazással indult 2018 nyarán. Az írás mellett fotózni is nagyon szeretek, az oldalam így a beszámolóim és fényképeim gyűjteménye is egyben.
Mi az az üzenet, amit közvetíteni szeretnél a követőid felé?
A blog indulásakor elsősorban a szép helyek bemutatása volt a cél, illetve a nehezebb úticélok esetében (Patagónia, Bolívia) tippeket osztottam meg, hogyan foglaljunk ügyesen sátorhelyet a nemzeti parkban, mit vigyünk 4000 méter fölötti túrára magunkkal. Aztán az életünk változásaival, a gyerekek érkezésével a blog is átalakult kissé. Ami tulajdonképpen a blogom üzenete, és célja, hogy a gyerekek érkezése után nem záródik be a világ. A gyerekek születnek bele a családba, így kicsit alakítva a dolgokon, a korábbi életstílus gyerekekkel is folytatható.
Legyen szó sátras éjszakáról a Szaharában, vagy jéghidegről Izlandon, vagy lakóautózásról Andalúziában, vulkántúráról a Teidén, vagy csak egy hosszú autóútról dél-Horvátországba – hogy ezek mind gyerekkel, gyerekekkel is megvalósíthatóak, ha a szülőnek van rá igénye.
Ha elfelejtjük végre a gyakran hallható mondatokat („úgyse fog rá emlékezni”, „a gyereknek állandóságra van szüksége”) akkor látni fogjuk, hogy a gyerekek rugalmasabbak, mint hisszük, sokszor több mindent értékelnek teljes valóban, mint mi felnőttek, és többre emlékeznek, mint gondolnánk. Ráadásul olyan nyitottságot, tapasztalást, szókincset, és tudást ad ez a gyerekeknek, ami egész életre meghatározó.
Milyen kérdésekkel keresnek meg leggyakrabban a követőid?
Szerencsére igen aktív olvasóközönségem van, akik sokszor keresnek meg tanácsokkal útvonalterveket illetően. Legtöbbször Horvátországról kérdeznek, na meg gyerekkel teljesíthető itthoni túrákkal kapcsolatban. Azt is gyakran kérdezik, milyen hordozó hátizsákot érdemes venniük a gyereküknek.
Mit jelent számodra az utazás?
Régen hasonló választ adtam volna, mint amit sokszor hallunk: új kultúrák megtapasztalását, emberek, történetek megismerését, új ízek megkóstolását. De most már azt kell mondanom, hogy a felnőtt, rohanó életünkben az utazás az, ami kiszakít a mindennapokból és teljes mértékben egymásra tudunk figyelni és minőségi időt eltölteni egymással. Annyira sok a munka és gyorsan szalad a mókuskerék, az utazás az, ami feltölt: a családommal és kalandokkal egyaránt.
Egy ember utazónak születik vagy azzá válik? Nálad hogy vált az utazás az életed fontos részévé?
Szerintem bárki lehet utazó, aki nyitottá válik a világra és kíváncsi az újra, nem is kell ehhez annyira messzire menni. Valakinél az élet már korán elhozza ezt, vagy beleszületik, de később is kialakulhat ez a vágy. Nekem úgy alakult az életem, hogy válogatott karateversenyzőként folyamatosan mozgásban voltam, nemzetközi versenyekre jártam. Bár ezek a hétvégék nem a látnivalókról szóltak, mégis elindítottak bennem valamit : egy keserű érzést, hogy ott vagyok, szinte bejárom Európát, mégsem látok semmit. Ez a későbbiekben egyre több utazásra sarkallt. Az egyetemen, magam is hallgatóként, orvosi cseregyakorlatokat szerveztem a diákoknak külföldi kórházakba egy nemzetközi szervezeten keresztül, és ösztöndíjjal nekem is sikerült Tunéziában, Kanadában, majd Japánban eltöltenem egy-másfél hónapokat, sebészetet, neurológiát tanulva. De akkor csípett meg igazán az a bizonyos „utazóbogár“, amikor az orvosi egyetem után elutaztam egy hátizsákkal Ázsiába. Két hónap alatt bejártam Thaiföldet és Kambodzsát, és ezen az úton ismertem meg (az egyébként horvát nemzetiségű) férjemet is, a thaiföldi dzsungel közepén.
Inkább szeretsz új országokat felfedezni, vagy szívesebben térsz vissza egy-egy területre?
Ha választanom kell, akkor szeretek inkább újat felfedezni. De nem hiszek az országszámlálásban és kipipálásban, és egy már meglátogatott ország is tud rengeteg újat mutatni.
Mi az a hely, ahova bármikor visszamennél?
Nagyon sok ilyen van: Vietnamba, Japánba, Thaiföldre bármikor visszamennék. Közelebbi országokat tekintve Horvátország számomra az, ami sokadik látogatásra is még mindig tud újat mutatni, ha az ember kicsit túlnéz a kavicsos tengerparton.
Van olyan bakancslistás úti célod, amit régóta szeretnél megnézni?
Évek óta szeretnék Burmába (Mianmar) eljutni, de tudom, hogy ez sajnos mostanában nem fog sikerülni, már a belső harcok és a politikai helyzet miatt sem. Dél-Kelet Ázsia egyébként is szívem csücske, Burma kultúrája és vallási építészete nagyon vonzanak. Ezen kívül Új-Zéland és Costa Rica is előkelő helyen van azon a bizonyos bakancslistán, a természeti adottságai miatt.
Jártál már olyan helyen, ahova fenntartásokkal mentél, végül mégis kellemes élményekkel jöttél haza?
Nincsenek fenntartásaim egyes úti célokkal szemben. Vannak azonban országok, amiknél érzem, hogy még nem vagyok készen rá, hogy az igazi valójában befogadjam, és előítélet nélkül kezeljem őket. Ezért tudom, hogy még várnom kell az odautazással. Eljön majd az ideje, és egyszer elég érett leszek rá, akkor majd élvezni fogom az ottlétet. Ilyen számomra például India, az arab országok, valamint az isztánok (Kirgizisztán, Üzbegisztán, Pakisztán stb). Olyan viszont történt, hogy meglepően csalódottan tértem vissza egy utazásról, és az alapján, amit másoktól hallottam, vagy olvastam, többet vártam volna. Ilyen volt számomra Málta, valahogy nem jött át a hangulata, nem érintett meg.
Utaztál már egyedül, barátokkal és családdal is. Miben érzed a legfőbb különbséget?
Ha egyedül utazik az ember, tulajdonképpen mindig eldöntheti, hogy egyedül szeretne-e lenni, vagy sem, mert mindig van kihez csatlakozni. Ez remek önismereti mód is egyben. Párban utazni pedig a legjobb módja, hogy igazán megismerjük a másikat.
Az utazás sokszor állít minket megoldandó helyzetek elé, ahol rögtönözni kell, és a társunk igényeit is így térképezhetjük fel a legkönnyebben.
Természetesen itt már kompromisszumképesnek kell lennünk, hisz nem egyedül vagyunk. Gyerekekkel utazni pedig egy teljesen más hozzáállást igényel. Lazábban kell tervezni, tudni kell elengedni dolgokat, néha lelassulni és észrevenni az apróságokat is: erre megtanítanak minket a gyerekeink. Mindegyik lépcsőnek megvannak a maga csodái. És úgy gondolom, attól, hogy gyerekeink vannak, előbb-utóbb a másik két lépcső is újra élhető néha-néha, ha van rá igény, és ha ügyesen szervezzük az életet.
Hol jártál utoljára?
Mivel nemrég született meg a második kisfiam, az elmúlt hónapok kicsit visszafogottabban teltek. De azért nyáron, másfél hónapos korában tettünk egy egyhetes körutazást Szlovéniában, aztán Horvátországban, hogy megtapasztaljuk, milyen négyesben (spoiler: kicsit több szervezést igényel, de egyenlőre könnyedebben ment, mint gondoltam). Szép helyeken túráztunk, csodás vízeséseket láttunk. Viszont, valószínű, mire ez az interjú az olvasók elé kerül, már a tengerentúlon fogjuk az új élményeket begyűjteni két gyerkőccel, amiről majd oldalamon olvashatnak a kedves olvasók / érdeklődők.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
