Egy apró Dráva melletti faluban nőtt fel, először 17 évesen volt része nagy utazásban, most mégis évente 3-4 országba látogat el. Vizvári Norbert lelkes világjáró, kellő nyitottsággal tekint más kultúrákra, sőt, rendelkezik azzal az adottsággal is, hogy tényleg átadja magát egy-egy vidék atmoszférájának. Az utazásairól nem vezet blogot vagy közösségi felületet, helyettük szóban tart érdekfeszítő beszámolókat az ismerőseinek. Végül mi is egy izgalmas története után kértük fel egy interjúra.
„Mindig legyen egy következő állomás”
A hosszú buszos utazások olykor igazi kedvcsinálók lehetnek a világjáráshoz, néhány üdítő kivételtől eltekintve azonban inkább azzal az elhatározással végződnek, hogy a következő egy évben busszal biztosan nem utazunk külföldre.
Vízvári Norbert viszont az előbbi, szerencsésebb csoporthoz tartozik:
az első igazi nagy utazása 17 éves korában volt, egy buszos középiskolás kirándulás során látogattak el Belgiumba, Angliába, majd Franciaországba, nem sokkal később pedig már kiszemelte a következő úti célját is.
„Először Brüsszelt néztük meg, aztán Londonba utaztunk egy teljes hétre. Itt nemcsak a főváros, de Dél-Anglia legnevezetesebb pontjait is volt szerencsém megtekinteni. Hazafelé pedig Párizsban álltunk meg” – meséli.
Az utazás végül fordulópontot hozott az életében.
„Azt éreztem, hogy kinyílt számomra a világ. Angliában nem egy közös szálláson helyezték el a diákokat, a helyi tanároknál laktunk, ami még inkább lehetőséget adott arra, hogy belekóstoljunk az angol életmódba, gondolkodásba. Nagyon jó érzés volt új emberekkel, idegen kultúrákkal megismerkedni, így ismét hamar rám tört a mehetnék” – mondja.
A kirándulást követő hetekben Norbert lefoglalt egy másik buszos utat is. Ezúttal Firenze felé vette az irányt.
„Élt ismerősöm a városban, szóval Olaszországban is volt szerencsém belecsöppenni a hétköznapok közepébe. Olaszország nem csak Julia Roberts számára három az egyben: a helyi templomokban, katedrálisokban és a művészetükben van valami ámulatba ejtő, az olasz ízeket pedig senkinek nem kell bemutatni. Tehát adhatunk egy pipát az imáknak, az ízeknek, és igen, Olaszországban a szerelem is ott van a levegőben. Teljesen elvarázsolt az ország és az olasz mentalitás, az utazás után pedig megfogant bennem az elhatározás, hogy a világjárás szerves része lesz az életemnek, és szeretném, hogy mindig legyen egy következő állomás a szemem előtt kitűzött célként. Ma is igyekszem tartani magam ehhez” – meséli.
Norvégia különlegesebb, mint elsőre gondoljuk
Norbert nemcsak élményeket, új barátokat köszönhet a vándor életmódjának, de végül talált egy olyan országot is, ahol szívesen él. Már több mint egy éve annak, hogy Norvégiába költözött, és úgy érzi, már legalább két otthona van a világban.
„Először 2017-ben jártam Norvégiában. A szüleim kint vállaltak munkát, őket mentem meglátogatni. Mivel délig dolgozniuk kellett, a családi programokra általában délután került sor. De mégis csak egy gyönyörű idegen országban voltam, így hogy kihasználjam az üres délelőttjeimet, minden nap felpattantam egy vonatra vagy buszra, aztán elutaztam pár közeli városba. A kiindulópontom egyébként Voss, egy norvég síparadicsom volt. Sosem felejtem el, az első utam Flåmba vezetett. Ez az apró falu egy olyan völgyben van, amit sziklafalak, hegyek és az óceán vesz körül. Nehéz leírni a látványt, de rajtunk kívül minden olyan hatalmasnak tűnik, az óceán pedig már-már végtelennek látszik” – meséli.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A norvég falucska szépsége egyébként több száz éve világhírű, és már a 19. század óta vonzza az utazókat. Flåm így egyszerűen megközelíthető vonattal, de kínál néhány igen érdekes programot is a turistáknak.
„Elmentem egy fjordszafarira, amit bátran ajánlok mindenkinek. A túrán volt sebesség, döcögés a vízen, sőt, még fókákat is láttam” – mondja, és mint hozzáteszi, már ekkor eldöntötte, hogy szeretne visszatérni az országba.
„Van néhány olyan sztereotípia Norvégiával kapcsolatban, amelyek miatt úgy érezheti valaki, hogy nem szeretné látni az országot. Holott vétek lehagyni az utazós listákról, főleg ha valaki bolondul a természetért” – vélekedik Norbert. Mint mondja, ma is sokszor hallja, hogy Norvégiát zord, esős és sötét helyként aposztrofálják.
„Ez utóbbi állítás nálunk például egyáltalán nem állja meg a helyét. Jelenleg Stordban élek, ez egy apró város Norvégia délnyugati részén Bergentől 2 órára. Nálunk októberben 8 óra körül volt napnyugta, nyáron pedig megesett, hogy egyáltalán nem ment le a nap. Emlékszem, júniusban épp hazafelé tartottam a városból, amikor arra lettem figyelmes, hogy sündisznók szaladgálnak az utcán. Furcsállottam, hogy az állatok nappal láttatják magukat, majd ránéztem a telefonomra, és konstatáltam, hogy hajnali egy óra van, holott teljesen világos van” – meséli.
Ami az időjárást illeti, Norbert szerint a tél valóban nagyon cudar az országban, és természetesen vannak igen csapadékos időszakok is. „A norvégok mentalitása legalább annyira magával ragadó, mint az országuk. Szerintük például nincs rossz idő, csak rossz öltözet, és ez meglátszik az életmódjukon is. Mivel Bergenben az év nagy részében esik az eső, a helyiek nem sopánkodhatnak folyton a csapadék miatt, és a programjaikat sem halasztják el a rossz időjárásra hivatkozva. Ugyanúgy élik az életüket, mint bárki más a világon, így ha épp esik, de kedvük támad túrázni, felvesznek egy vízálló felszerelést, aztán indulnak útjukra” – meséli.
Norvégia kész paradicsom a természetjáróknak
Utazóként persze természetes, hogy szeretnénk jó időt kifogni – még a skandináv területeken is. Mint Norbert mondja, vannak olyan időszakok, mikor nehéz melléfogni, így érdemes ekkorra időzíteni az utazást.
„Norvégia nyáron a legszebb. Májusban már kezd melegedni az idő, a június viszont még nagyon kétesélyes hónapnak számít. A július kifejezetten esős, így az utazáshoz a szeptember és az augusztus a legjobb választás. Ez az a két hónap, amikor meleg van, és fürdeni is lehet a fjordokban” – mondja.
Norbert szerint Norvégia kész paradicsom a természetjáróknak.
Az idei túrázós helyei közül kettőt, a Trolltungát és a Szószék-sziklát emeli ki. A Trolltunga egy sziklaképződmény Norvégia délnyugati részén, a leghíresebb pontja pedig az a kiugró szikla, amely mintegy 700 méterrel a Ringedalsvatnet tó felett tornyosul. A Szószék-szikla pedig a Lysefjorden fölé magasodik, és szintén páratlan kilátást nyújt a túrázóknak – persze ha ezt az időjárás is megengedi.
„Az északi Lofoten szigeten kívül ezek Norvégia legnagyobb turisztikai attrakciói. A Trolltungához egy nagyon kemény, több mint nyolc órás teljesítménytúra vezet. A változékony öltözködés és a jó állóképesség elengedhetetlen, hogy teljesíteni tudjuk az utat. Én nyáron jártam ott először. Fontos, hogy a túrázók korán, reggel 5-6 óra körül elinduljanak, mivel a kirándulók többsége szeretne egy fotót a sziklán, és rettenetesen hosszú sorok állnak előttünk, mire kijuthatunk a pereméhez” – mondja.
A Szószék-szikla ezzel szemben egy könnyen teljesíthető, egy-két órás hegymeneti kirándulós hely.
„Ha a közösségi médiában rákeresünk a helyszínre, rengeteg gyönyörű képet találunk. Ezzel szemben mi semmit nem láttunk a fjordból és a környezetből a hatalmas köd miatt. Ilyesmi megesik Norvégiában, szóval ez az út végül viccesen sikerült. De nincs ezzel semmi baj, a Szószék-szikla csak olyan hely lett a számomra, ahova még mindenképp vissza kell mennem” – mondja.
Norbert ezek mellett az otthonát, Stord városát is bátran ajánlja az utazóknak. A településre apró Norvégiaként is tekintenek, mivel a területnek mindenből jutott az ország természeti kincseiből.
Stordnál van tengerpart, fjordok, erdők, esőerdő, hegyvidéki és mezőgazdasági területek is.
„Gyönyörű város, ha valaki itt jár, mindenképp menjen el horgászni. Nincs szükség horgászengedélyre, és egész elképesztő tengeri élőlények akadnak horogra, egyszer például fogtam polipot és tintahalat is. De ez akkor is igazi élmény, ha épp nincs kapás. Sokszor ülök a csónakomban, csak nézem az óceánt, aztán azon kapom magam, hogy kisebb testű bálnák úszkálnak körülöttem. Talán épp ez a fajta béke az, amellyel leginkább le lehet írni Norvégiát” – mondja.
Norbert javaslatai az utazóknak:
- Ha valaki a cikkben szereplő helyszínekhez látogatna, Bergen és környéke felé érdemes orientálódni. A város az említett helyszínek többségétől maximum 3-4 órára van.
- Norvégiában rengeteg olyan nyitott hytte van egy-egy túraútvonal végen – többek között az Utslettefjellet -, amelyekben megpihenhetnek a megfáradt túrázók, de rakhatnak például tüzet, esetleg ihatnak egy kávét vagy teát. Több helyszínen egyébként aludni is lehet, ilyen például a Stovegolvet is. Ezért a szolgáltatásért bár fizetni kell egy jelképes éves díjat, de ennek összege igen alacsony.
- „Ha valakit panaszkodni hallok egy országról vagy városról, igyekszem nem elhinni, amit mond. Mostanra a mottómmá vált, hogy minden helynek kell adni egy esélyt, hiszen mindenki maga tudja eldönteni, hogy egy-egy pont tetszik vagy nem” – zárja.