A Velencei-tó már többször is kiszáradt, legutóbb 1866-ban volt erre példa. A tavalyi rekordmeleg nyár hozzájárult ahhoz, hogy őszre rekordszintre csökkenjen a vízszint. Mindössze 53 centimétert mértek, így joggal merült fel a kérdés, mennyi az esélye annak, hogy újra kiszárad a tó. Ennek járt utána a Másfélfok.
Mivel a tó vízmennyiségét elsősorban a csapadék mennyisége és a vízfelszín párolgása alakítja, egyértelműen kijelenthető, hogy 2010 kivételével mindig nagyobb volt a csökkenés az elmúlt évtizedben, mint a lehulló csapadék. A keletkezett vízhiány a nyári időszak után mindig helyreállt a vízgyűjtőről érkező felszíni vízfolyások miatt.
A klímaváltozás mértékétől függ a tó sorsa
A most megjelent elemzésben kiemelik, hogy ha sikerül a 2050-ig tartó hidrogeológiai modellek szerint tartani magunkat a Párizsi Megállapodásban rögzített célokhoz, akkor a csapadék-párolgás mérlegben nem történik jelentős változás. A pozitív kimenetel szerint 2031-2050 között a nyári vízszint a jelenlegi átlag körül maradhat, azaz jó lesz a vízminőség és lehet fürdeni a tóban.
Ha viszont nem kezdünk semmit a kibocsátással, a tavalyi extrém alacsony vízállás egyáltalán nem lesz szélsőséges a következő évtizedekben.
A fent említett optimista forgatókönyv szerint 2031-2050 között a nyári átlagos vízszint akár gyengén, 143 cm-re nőhet, a pesszimista forgatókönyv szerint pedig 100 cm-re csökkenhet.
Az alacsony vízszint viszont azzal jár, amit tavaly is tapasztalhattunk: tömeges halpusztulás és kifogásolható vízminőség, ami miatt fürdőzési tilalmat léptettek érvénybe. Ugyanígy fontos a felszín alatti vizek mennyiségének védelme is, hiszen ezzel biztosítható a tóba érkező víz-utánpótlást. Ha ezekre is kiemelt figyelmet fordítunk, azzal javíthatjuk a tó vízmérlegét és gyengíthetjük a Velencei-tó kiszáradásának esélyét.