Ismét kiéleződött a Szerbia és Koszovó közti ellentét. A térségben az elmúlt évtizedekben hol erősödött, hol pedig elhalványult a konfliktus. Az ukrajnai háború hatására viszont egyre égetőbb szükség van arra, hogy a felek rendezzék az egyelőre nyitott kérdéseket.
A Belgrád és Pristina közötti viszály megértéséhez, az eseteges kompromisszumokról, illetve a biztonságos átutazásról Németh Ferencet, a Magyar Külügyi Intézet Balkán-szakértőjét kérdeztük.
Gyakoriak az összetűzések Koszovó északi részén
A Szerbia és Koszovó közti konfliktus több évtizedre vezethető vissza. „Az ellentét egyik sarkalatos pontja az 1998. és 1999. közti koszovói háború, aminek az volt a célja, hogy Koszovó elnyerje a függetlenségét Szerbiától. A hadakozást csak a nemzetközi közösség, azon belül is a NATO beavatkozásával sikerült lezárni, ez ugyanakkor nem volt elég ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra rendezzék a helyzetet” – kezdi Németh Ferenc.
A háborút követően Koszovó nemzetközi igazgatásfelügyelet alá került Szerbia déli tartományaként, Pristina 2008-ban azonban kikiáltotta a függetlenségét. Belgrád továbbra is a déli tartományaként tekint Koszovóra, a világ pedig megosztott a kérdésben.
A rendezetlen helyzet rengeteg további konfliktus kiváltója a térségben, ezek intenzitása és rendszeressége azonban változó.
„A háború elképzelhetetlen a felek közt. Ennek ellenére tény, Belgrád és Pristina az utóbbi néhány évben előszeretettel kelti azt a látszatot, mintha bármelyik pillanatban berobbanhatna a viszályuk. Ehhez különböző álválságokat találnak, a nézeteltérések pedig leginkább Koszovó északi, szerbek lakta részein csúcsosodnak ki” – mondja Németh Ferenc.
Az elmúlt egy évben két nagyobb zavargás tört ki az északi területeken. 2022 nyarán amiatt állítottak blokádokat a koszovói szerb határhoz, mert Pristina szerette volna lecserélni a jugoszláv időkből fennmaradt, koszovói szerbek által használt rendszámtáblákat a nemzeti jelzésű rendszámokra. A 2023 május-júniusi lázongásokat pedig a koszovói helyhatósági választások eredménye váltotta ki.
„Koszovó északi része továbbra is vörös zóna. Előfordulhatnak kisebb-nagyobb tüntetések, esetleg blokádok. Itt azt is fontos elmondani, hogy ezeket a lázongásokat mindig politikusok, politikai pártok gerjesztik. A helyieket általában az észak-koszovói térségre jellemző munkanélküliség, szegénység, elvándorlás és gazdasági kilátástalanság foglalkoztatja, közvetlenül ezek hatnak az életminőségükre, nem pedig azok a valós vagy kreált problémák, amelyek miatt döntően konfliktus tör ki a térségben. Eddig egyébként mindkét fél tartotta magát a nacionalista retorikájához, igyekeztek egymás ellen gerjeszteni a társadalmakat, és a kísérleteik sajnos elég sikeresnek mondhatóak” – teszi hozzá Németh Ferenc.
Ütköznek az érdekek Koszovóval kapcsolatban
„Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közel fele ismeri el Koszovó függetlenségét, a globális erőviszonyokat áttekintve pedig azt látjuk, hogy a nyugati hatalmak, köztük az Európai Unió legtöbb országa, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok támogatják Pristinát, ezzel szemben Oroszország, Kína, India és Brazília nem ismerik el független államként” – mondja a szakértő.
A nagyhatalmak továbbra is jelen vannak a régióban, és igyekeznek az érdekeik szerint alakítani a helyzeten.
„Brüsszel 2011-ben elindított egy normalizációs folyamatot Pristina és Belgrád között, hogy békés, kompromisszumos úton rendezzék a fennálló technikai kérdéseket” – teszi hozzá.
Oroszországnak jelenleg még inkább nem érdeke, ha nyugvópontra kerül a Szerbia és Koszovó közti ellentét. A nemzetközi közösség ezzel szemben egyre inkább sürgette a kompromisszumos megoldást az ukrajnai háború kitörése óta.
A szerb-koszovói tárgyalások eddig azonban nem vezettek eredményre. „Egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy a közeljövőben megoldódna a szerb-koszovói viszony. Az idei év nemzetközi nyomásra ugyanakkor hozhat kisebb előrelépéseket a normalizációs folyamatban. Ez nagyon jó, mert évek óta egy helyben toporognak az álláspontok. Az átfogó megoldásra viszont még nagyon sokat kell várnunk” – teszi hozzá Németh Ferenc.
Arról is kérdeztük a szakértőt, hogy hosszú távon milyen engedmények vezethetnek megoldásra Pristina és Belgrád között.
„A hivatalos megállapodások alapján Koszovónak létre kell hoznia az úgynevezett Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szövetségét, ami kvázi autonóm státuszt biztosítana a helyi szerbeknek. Pristina pedig függetlenséget és ENSZ-tagságot akar. A kompromisszum tehát a szerb többségi önkormányzat létrehozása és az lehet, hogy Szerbia hallgatólagosan elismeri Koszovó függetlenségét, továbbá nem akadályozza Pristina nemzetközi szervezetekbe való integrációját. Fontos kiemelni, a felek ugyanakkor még elzárkóznak a felvetett alternatíváktól” – mondja, de mint hozzáteszi, egy egyezség Belgrád és Pristina között nem jelenti azt, hogy a Koszovót el nem ismerő országok is változtatnak a véleményükön.
A függetlenedés azonban nem fordítható vissza. Nem képzelhető el olyan eset, hogy Koszovót visszaintegrálják Szerbiába
– mondja Németh Ferenc.
Egy esetleges kompromisszumnak feltehetően belpolitikai hatásai is lennének. Alekszandar Vucsics szerb államfő és Albin Kurti Koszovó miniszterelnök nacionalista politikájának meghatározó szerepe van a szerbek és koszovói albánok közti ellentét fel-fellobbanásában.
„Alekszandar Vucsics nem új a szerb politikában, már a kilencvenes években, Slobodan Milosevics rezsimje alatt is miniszteri posztot töltött be. A politizálásának nagy részét Koszovóra építette. Vucsics és a mögötte álló szerb rezsim pedig nemcsak nyilvánvalóvá tették, hogy nem ismerik el Koszovó függetlenségét, továbbá hogy nem támogatják Pristina felvételét az ENSZ-be, de rendszeresen ismételgetik is ezt a szavazóiknak” – mondja Németh, és mint hozzáteszi, ha Vucsics nem készíti fel időben Szerbiát egy kompromisszumra, azzal a hatalma és a személye körüli kultusz is megváltozna.
Albin Kurti is népszerű vezető a hazájában, amit maga is jelentős mértékben köszönhet a Koszovóval és Szerbiával kapcsolatos nézeteinek. „A koszovói vezető a szerbek elleni küzdelemnek szánta az életét. A nyolcvanas években, a pristinai egyetem diákszervezeti tagjaként vált ismertté. És nemcsak tüntetett a szerb elnyomás ellen, de többek között börtönbe is került a fellépései miatt. Ezek rendkívül népszerű vezetővé tették, viszont az ő retorikájában is megjelenik az erős szerbellenesség” – teszi hozzá a szakértő.
Tanácsok a Koszovóba utazóknak
„Koszovó kifejezetten biztonságos úti cél, Pristinát például rengeteg felmérés választotta már meg a legbiztonságosabb fővárosnak” – mondja Németh Ferenc. Mint hozzáteszi, azonban ha valaki autóval érkezik a térségbe, érdemes elkerülnie Koszovó északi részeit.
„Inkább keressünk olyan határátkelőket, amelyek nem érintik az északi, szerbek lakta részeket. Ilyen például a Merdare átkelő. Emellett fontos az is, hogy tüzetesen olvassuk át a konzuli szolgálat részleges, naponta frissülő ajánlásait, információit is” – javasolja a szakértő.