Meglepő tények, korabeli képek a Titanicról – 111 éve süllyedt el az óceánjáró
111 éve indult első és egyben utolsó útjára a világ legismertebb utasszállító hajója, a Titanic. Több mint száz év telt el a tragikus események óta, de az embereket a mai napig kérdések tucatjai tartják lázban: hogyan süllyedhetett el az elsüllyeszthetetlen óceánjáró? Volt-e felelőse a tragédiának és ha igen, kicsoda? Miért nem volt elég mentőcsónak a hajón és tehettek-e volna bármit, hogy megakadályozzák a szerencsétlenséget? Utánajártunk minden idők egyik legszomorúbb és legtitokzatosabb katasztrófájának!
Titanic – a luxushajó, amit az egész világ ismer. A tragikus körülmények között, egy szinte felfoghatatlan szerencsétlenség során elsüllyedt óceánjáró azon kevés dolgok közé tartozik, amiket korosztálytól, nemzetiségtől, szinte mindentől függetlenül világszerte ismernek. Hiába telt el 111 év a jégheggyel történt ütközés óta,
az emberek lankadatlan lelkesedéssel érdeklődnek a Titanic iránt, gyártják róla az összeesküvés-elméleteket, próbálják megfejteni, hogy mi is történt valójában.
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, vessünk egy pillantást az építés körülményeire és arra, hogy milyen mulasztásokat követtek el már a kezdetekben.
A valóra vált álom
Az 1900-as évek elején két luxus óceánjárókat gyártó és üzemeltető brit hajózási társaság uralta a vizeket: a White Star Line és a Cunard Line. A konkurens cégek hatalmas versenyben álltak egymással, a versengésben pedig mindketten azon dolgoztak, hogy a jobb, nagyobb, drágább és szebb flottával rendelkezzenek, mint a másik. A White Start Line alaposan le volt maradva a Cunardhoz képest, ezért kezdték el tervezni 1907-ben az Olympic-flottát, ami a tervek szerint a világ legnagyobb hajóit foglalta volna magába.
Három luxus óceánjárót álmodtak meg: a Titanicot, a Giganticot és az Olympicot
– a sors fintora, hogy ezek közül csak az utóbbi volt az, ami valamennyi profitot hozott a cégnek.
A három hajó az írországi Belfastban épült, és ha elfogadjuk azt, hogy a Titanic egy álom volt, akkor egyértelmű, hogy az álom valóra vált. A később tragikus körülmények között elsüllyedt hajó ugyanis a saját korának legnagyobbja volt:
269 méteres hosszúságával, 28 méteres szélességével, 56 méteres magasságával nem volt párja a világon.
A mentőcsónakok kérdése
Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ekkora utasszállító fedélzetére hogy lehetett mindössze csak húsz mentőcsónakot tervezni? Ennek több oka is volt. Egyrészt, eredetileg hatvannégyet terveztek, amit végül azért csökkentettek, mert a tervezők szerint a csónakok zavarták volna az első osztályon utazók kilátását. Másrészt, az akkori törvények alapján a hajón még így is néggyel több mentőcsónak volt, mint amennyi kötelező lett volna.
Harmadrészt, úgy gondolták, hogy maga a Titanic lenne a legfőbb mentőcsónak, ha bármi váratlan eset történik. Ugyanis abból indultak ki, hogy 1909-ben egy, a Titanicnál sokkal kisebb hajónak, a Republicnak is sikerült egy napon keresztül a víz tetején maradnia, miután balesetet szenvedett és süllyedni kezdett. Erről a hajóról végül mindenkit sikerült kimenteni. Emiatt
úgy gondolták, hogy ha bármilyen nem várt ok miatt szerencsétlenség is éri a luxus óceánjárót, az nem süllyed majd el, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem érkeznek meg a mentőhajók.
1912. április 14-én azonban bebizonyosodott, hogy tévedtek.
A végzetes este
1912. április 14. – Ekkor a Titanic immár négy napja elhagyta Southampton kikötőjét, a tervek szerint két nap múlva ért volna New Yorkba és a rekonstruált adatok alapján a szörnyű baleset napján is minden a legnagyobb rendben ment az óceánjárón – annak ellenére, hogy
a hajósok már ekkor sokat panaszkodtak az enyhe tél miatt a szokásosnál jóval több jégtömbre, ami nehezítette az utazást.
Edward John Smith kapitánynak azonban sietnie kellett, és ezért nem tulajdoníthatott különösebb jelentőséget az útjába kerülő akadályoknak: bár azt tudták, hogy nem a Titanic lesz a leggyorsabb hajó, ami megteszi ezt a távot, ennek ellenére fontos volt, hogy minél előbb New Yorkba érjen, hiszen a sajtónak és a közvéleménynek hatalmas elvárásai voltak a White Start Line legnagyobb dobásával szemben.
A végzetes jéghegyet alig 460 méterre a hajótól, 23.40 körül szúrta ki az egyik őrszem, aki azonnal jelezte is a dolgot – a hajó azonnal balra fordulva próbálta kikerülni, miközben a gépek hátrafelé hajtották a monstrumot. Csakhogy ekkor már késő volt: a jégtömb a Titanicon található tizenhat vízhatlan rekesz közül hatot menthetetlenül felsértett, de a hajót úgy tervezték meg, hogy csak öt megsértésével tudott volna partra érni. A szakértők szerint itt is komoly hibát követtek el a Titanic irányítói, azt állítva, hogy ha nem próbálják meg kikerülni, hanem frontálisan ütköznek a jégheggyel, megmenekülhettek volna. Mivel azonban az ütközés nagyon minimális volt,
a hajó utasainak fogalmuk sem volt róla, hogy mekkora a baj – miközben a parancsnoki hídon már azt is kiszámolták, hogy alig két és fél óra múlva örökre hullámsírba kerül a Titanic.
A hajótest a beömlő víz miatt kettétört és 1911. április 15-én hajnali kettő óra húsz perckor végleg elsüllyedt. A 2240 utasból több mint ezerötszáz vesztette életét, a mentőcsónakok és a mentésben segédkező Carpathia 708 utas életét tudta megmenteni.
Tények és tévhitek a Titanicról
Minden idők legismertebb óceánjárójáról kismillió legenda, tévhit és kitaláció kering, aminek az alapja főleg az, ahogy a különböző filmekben, sorozatokban ábrázolják a hajót. Ezek közül a legismertebb az 1997-ben bemutatott Titanic, James Cameron rendezésében, Kate Winslet és Leonardo DiCaprio főszereplésével, aminek sikerült tizenegy Oscar-díjat bezsebelnie. De vajon mi igaz ezekből a fikciókból és mik azok, amik a művészi szabadságban születtek?
- A zenészek az utolsó pillanatig játszottak a hajón: IGAZ. Talán a film egyik legmeghatóbb jelenete az, amikor a Titanic zenészei csak azért, hogy megnyugtassák az utasokat, folyamatosan játszottak – és ez a valóságban is így történt. A túlélők beszámolói alapján a muzsikusok először az első osztályon fenntartott társalgóban zenéltek, később pedig kivonultak a hajó orrához. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy milyen dalokat játszottak: vannak, akik szerint szomorú, Istenhez fohászkodó zene szólt, mások szerint viszont vidám, felszabadító zenével próbálták elterelni az emberek figyelmét.
- A harmadosztályú utasokat bezárták a hajó aljára: IGAZ. Bár maga a tény valós, az ok egyáltalán nem az, hogy kevésbé tartották volna fontosnak a szegényebb utasok életét. Egyszerűen a korabeli amerikai szabályozás szerint a harmadosztályon lévőknek szeparálva kellett utazniuk, hogy ne adjanak át másoknak fertőzéseket, betegségeket – ha a hajó megérkezett volna New Yorkba, az ottani hatóságnak is könnyebb dolga lett volna, mivel csak ezeket az utasokat kellett volna orvosi vizsgálatra küldeni. A tragikus események gyorsasága és a vele járó pánik miatt, valamint a lassú reakcióidő miatt későn próbálták meg kinyitni a hajó alján lévő ajtókat, így történhetett meg, hogy a legolcsóbb jegyet váltók közül haltak meg a legtöbben arányaiban.
- Az Óceán Szíve nyaklánc: HAMIS. A filmben gyakorlatilag ez az ékszer az egyik legfontosabb mozgatórugó az eseményekben, de a valóságban nemhogy a nyaklánc nem jutott soha a hajó fedélzetére, de nem is létezett. Amit a filmben az Óceán Szívének hívnak, a valóságban a Remény gyémántja nevet viseli és XVI. Lajos király ajándékozta a feleségének, Marie Antoinette-nek.