Nagyjából így vagyok én is Tel-Aviv városával: Budapestet, szülővárosomat sem ismertem soha jobban, mint a Fehér Várost, mégis mindig tud meglepetéseket okozni.
Egy évtizeden át éltem itt, néhány esztendőnként környéket váltottam, mostanra pedig olyan nekem, mintha egész TLV a nappaliszobám volna: egyszerre érzem magam végtelen biztonságban itt, villanyoz fel, hogy milyen mesés, kényelmes, és bájos közeg, és unom magam halálra tőle… de azért ha vendégek érkeznek, még mindig végtelenül büszkén mutogatom.
Kulináris-kulturális kalandozások – így nevezem a sétatúráinkat, amelyekkel kapcsolatban mindig kijelentem: nem vagyok idegenvezető, és nem is leszek soha. Nagyra tartom az idegenvezetők munkáját, és mindig élvezettel hallgatom, melyik épület hányban épült, és hol laktak a nagy költők, engem mindig az mozgatott meg, hol van happy hour, hol a legfinomabb a humusz, merre tanyáznak a város meg nem értett művészei, honnan ámulatba ejtő a naplemente, és merrefelé sétálva mélyülhetünk el igazán a tel-avivi mindennapokban, figyelve a helyiek dinamikáját és szenvedélyét.
Így aztán sétáinkat rendszerint északról indítom, a Tel-Aviv kikötőben, majd az óváros legdélebbi pontján, a Jaffa kikötőben intünk búcsút egymásnak, és mivel a város keresztül-kasul sétálva is legfeljebb tíz kilométeres kört ír le, mindezt könnyedén besétáljuk legfeljebb nyolc óra alatt – kényelmes pihenőpontokkal az egyes látogatni valók között.
Északi fény
A tel-avivi kikötő valaha hatalmas hajókat fogadott, ám mára az teherhajóktól a luxus cruserekik minden hajó Haifába érkezik, így Izrael kulturális fővárosának kikötője afféle nyitott bevásárlóközponttá és kulturális központtá nőtte ki magát: itt rendezik a DocAviv fesztivált, a város dokumentumfilm fesztiválját, a városvezetés komolyzenei rendezvényekkel tölti meg az egykori hajóhangárokat, van hétvégi biopiac is, a közeli partszakaszok pedig pont olyan összeférhetetlen harmóniában terülnek el egymás mellett, mint amilyen disszonancia érezhető szerte a városban: egymás mellett a vallásos beach, amelyet felváltva látogathatnak férfiak és nők, koedukált napok nincsenek, majd ezt követi a kutyás part, ahová bárki magával viheti ugrabugra kedvencét – ez már csak azért is szürreális, mert a szigorúan vallásos zsidók nagy része sosem engedi közel magához a kutyákat -, majd a hab a tortán a szomszédos gay beach, ahol szivárványszín napernyők várják az LMBTQ-utazókat, akiknek száma a Tel Aviv Pride során félmillióra is rúghat.
TIPP: A környéken a The Spot Hostel reális árakkal és menő dizájnnal várja a turistákat, feledhetetlent lakomázni pedig a Kitchen Market étteremben lehet.
Központi kérdés
A Függetlenség parkon keresztül vágunk át a partról a város felé, ahonnan mesés kilátás nyílik a városra, majd előbb a kávézókkal, galériákkal borbélyüzletekkel szegélyezett Ben Yehuda úton sétálunk, majd a Ben Gurion sugárúton átbattyogunk a párhuzamos Dizengoff útra, a város „nagykörútjára”: itt esküvői ruhaszalonok, helyi tervezők butikjai, és csordultig telt bárok sorakoznak.
A Frishman utcán a tengerpart ellenirányába baktatva mélyebben megérthetjük, miért is nevezik Tel-Avivot a Fehér Városnak: a „régi észak” egykor fehérre meszelt Bauhaus-épületei kerekített erkélyeikkel és zöldellő előkertekkel nyűgözik le az építészet szerelmeseit. Az Anastasia kávézóban – ahol házi készítésű növényi tejekkel kérhetjük a kávét – tartunk egy kis pihenőt, majd a Reines utcán folytatva utunkat a Bauhaus-építészet gyöngyszemeként ragyogó Dizengoff téren találjuk magunkat, melynek közepén Yaacov Agam, a kinetikus művészet mesterének szökőkútja ékeskedik. Innen a Zamenhoff utcán sétálunk át a King George-ra (amelyen érdemes elejétől-végéig végigbóklászni egyszer – itt van a kedvenc butikom, a Salon Berlin, és a filléres Holt-tengeri kozmetikumokat kínáló drogéria, a Good Pharm), a Masaryk téren – amelyet kis bisztróinak és francia könyvesboltjainak köszönhetően a kicsi Párizsnak is neveznek – megérkezünk a Rabin térre, a városvezetés házához.
Itt gyilkolták le 1995-ben Izrael utolsó olyan miniszterelnökét, aki nyíltan hangsúlyozta a palesztin és izraeli nép közötti békességet, és tett (volna) érdemben azért, hogy ez meg is valósulhasson.
Tipp: Szuper szállás a környéken a Bauhaus-mennyországnak is beillő Hotel Cinema Esther, aki pedig nem klasszikus közel-keleti ízekre vágyik, a szálló aljában belakomázhat a a Tandoori indiai étteremben.
Cooltúra
Az Ibn Gvirol úton délfelé sétálva kicsi-Amerikában találjuk magunkat: felbukkannak a toronyházak, és amerikai dinerek – ez a Tel-Aviv Egyetem tengerentúli tanulóinak kedvenc környéke -, majd a Shaul HaMelech utcán lekanyarodva hamar a Tel-Aviv Művészeti Múzeumnál kötünk ki, amely gazdag modern művészeti, és klasszikus felhozatallal várja a művészet elkötelezettjeit – közvetlen mellette az izraeli opera és a Kameri Színház modernista épületei.
Innen már csak egy köpés a Sarona piac – amely a város gourmet ételudvara -, és az Azriel Központ, melynek gigantikus tornyai egyszerre rejtenek bevásárlóközpontot és obszervatóriumot.
A HaHashmonaim utcán továbbhaladva megcsodálhatjuk a TLV Fashion Mall-t, a város legpuccosabb bevásárlóközpontját, de számomra érdekesebb a Cinametque, mely a TLV Fest, az LMBTQ-filmfesztivál, és a művészfilmvetítések otthona. A Marmoreken továbbslisszolva az Izraeli Nemzeti Színház impresszív épületénél kötünk ki, ahol a park köré helyezett hangszórókból klasszikus zene szól – kitűnő pillanat egy újabb pihenőre.
Isteni kajákat kínál a Sarona piac megannyi árusa, a környéken pedig pénztárcabarát opciót (és nagy kirándulásokat) kínál az Abraham Hostel.
Piacozzunk!
Megérkeztünk a város „Andrássy-útjára”: a Rotschield sugárúton piknikező helyiek és bámészkodó turisták sétálgatnak – mi lefordulunk jobbra a Shenkinen, amelyet a város Sohojának is neveznek, bohém boltjai, és underground művész-szcénája miatt, ám a Carmel piac felé haladva hamar kiderül: mostanra meglehetősen kikupálódott a környék.
Nem így a piac mellett elterülő Kerem haTeimanim, a jemeni „falucska”, és a Carmel Market, ahol minden kerek számra jön ki, és olyan hangosan kiáltoznak az árusok, hogy még a közeli mecset müezzinjét sem hallani. Átvágunk hát a Nachalat Binyaminra, amely a textilnegyed központja – nemzetközi divattervezők kedvenc fellegvára. Itt kedden és pénteken legendás művészpiac várja a nippek szerelmeseit.
A Bauhaus-épületeket felváltják a viktoriánus Angliát idéző házak, majd Neve Tzedek felé kanyarodva, a város legrégebbi környékére érkezünk meg. Csinos, kertvárosias közeg luxusgallériákkal és menő éttermekkel – mely egészen a HaTachanaig, az egykori vasútállomásig tart, mely mára fesztiváloknak és rendezvényeknek ad otthont.
Tipp: Mennyei vegán fogások várnak a Meshek Barzilyban, a város legelérhetőbb áron szobákat kínáló luxushotele a David Intercontinental kőhajításnyira van.
Egy új élmény
Az egykori állomás kocsiszínjétől a tengerfelé sétálva elénk tárul Jaffa ódon városa – melynek főterén óratorony magasodik. Körülveszi a nyüzsgő bolhapiac, a Suk HaPishpeshim, ahol fél életemet töltöttem, no nem csak a másod-harmad-sokadkézből beszerzett vásárfiák kapcsán, hanem mert az itteni bárok és éttermek kora hajnalig nyitva tartanak.
Átszelve a Yefer utcát a történelmi óváros többezer éves kőépületeivel határolt sikátorain keresztül egészen a kicsiny kikötőig sétálhatunk, út közben pedig kedvenc tel avivi művészem, Julien Roux galériájában beszerezhetünk néhány nem mindennapi tel-avivi szuvenírt.
A kikötő ma már halász és sétahajók dokkja, és egyenesen hihetetlen belegondolni hány nagyhatalom küzdött érte. Innen délre várja a felfedezőket Ajami, a város egyetlen olyan környéke, amely hangulatában és építészetében még nyomokban emlékeztet az államalapítás előtti időre – végül „kicsi Palesztina” tengerpartján, a Givat Aliya beachen dőlünk ki, ahol együtt fürdőzünk a burkiniben napozó muzulmán hölgyekkel, és a rasztahajú szörfösökkel.
Mezze fogásokkal degeszre ehetjük magunkat 55 sékelből az Old Man and The Sea étteremben a kikötőben – ha nem kérünk főételt, „only salads” a jelszó a 24 fogásos, örökké utántöltött finomságokért.
Szállás kapcsán hazabeszélek: a Yafo Creative ottomán-stílusú épületében négy meseszép szoba várja azokat, akik megismerkednének kreatív csapatunkkal, akikkel másfél éven át vittük a projektet.