Kevés jobb dolog van annál, mint télen a jó melegben ülni és valami forró finomságot kanalazni/késezni/villázni. Nyilván ezerféle oka van annak, hogy miért kell az év ezen szakaszában kraftosabb kajákat magunkba pakolnunk, mint mondjuk a rekkenő júliusi hőség közepén, most nem is nagyon boncolgatjuk, megvan ennek a maga irodalma, akit érdekel, majd utánaolvas, inkább nézzük, hogy mit főzzünk, ha beköszönt a zimankó!
Bierkäsesuppe (Németország)
Az Oktoberfestek tradicionális melegítő étele ez a leves, ami pontosan az, amit az eredeti német neve is jelent, tehát egy sajt és sörlevessel van dolgunk. Ez elsőre lehet, hogy furán hangzik, de valójában egy igen kellemes őszi-téli, illetve kora tavaszi kaja.
Az alapját a lager típusú, tehát világos sör, illetve valami ementáli jellegű sajt (de tök jól működik pl. cheddarral is) képezi.
Ezt kell feldobni pár zöldséggel, egy kis tejszínnel, illetve ha igény van rá, akkor némi baconnel.
Pražská Šunka (Csehország)
Nem jelent ez a fenti két szó egyebet, mint hogy prágai sonka, ám ez mégis fogalommá vált a csehekkel kapcsolatban, nagyjából olyan becsben tartják a környező népek, mint a magyar szalámit, vagy kolbászt.
Természetesen a csehek sonkáját is ezerféleképpen lehet fogyasztani, ám ezúttal egy Prága-szerte népszerű streetfoodra hívnánk fel a figyelmeteket.
Ez pedig nem más, mint hatalmas, ropogósra sütött füstöltsonka-darabok, amit tanácsos megfelelő mennyiségű sörrel kísérni.
Churros forró csokival (Spanyolország)
Sokan ismerik a spanyolok fánkszerűségét, a churrost, azt azonban már kevesen tudják róla, hogy eredetileg semmi köze nem volt a spanyolokhoz, hanem a portugálok hozták Kínából ezt a receptet, amit aztán a saját ízlésükre alakítottak és ezt vették át a spanyolok. És jól tették, hiszen alig tudunk kellemesebb időtöltést elképzelni egy téli estére, mint ropogós churrost eszegetni egy csésze forró csokoládé kíséretében.
Coq au Vin (Franciaország)
Ez a rusztikus francia étel afféle nemzeti szimbólummá vált a gall kakas országában. Szó szerint fordítva boros kakast jelent és nagyon távoli rokona annak az ételnek, amit mi paprikás csirkeként ismerünk. A kakas dolgot nem kell véresen komolyan venni, a franciák bármilyen baromfiból boldogan elkészítik ezt a hagymás, gombás, vörösboros szárnyas ragut, amit az igényesebb versenyzők némi konyakkal is hajlamosak megbolondítani.
Fondü (Svájc)
A téli esték remek barátja lehet egy fondükészlet, amivel a svájciak híres ételét, a fondüt készíthetjük el. Nem nagyon kell a szószhoz más, mint legalább kétféle sajt, némi fehérbor és víz.
Ez a mártogatós ételek családjába tartozik, így szükségünk lesz olyasmikre is, amiket a szószba tunkolunk.
Ez bármi lehet a kenyérdarabkáktól a zöldség és/vagy hússzeleteken át a bármiféle rágcsálni valóig. A hegyipásztorok ételének is tartott fondüt egyébként a svájciak már a 15. század óta bizonyítottan fogyasztják és eredetileg fehérbor helyett tejjel tolták.
Pirogi (Lengyelország)
A lengyelek nagy nemzeti kajája, ami közeli kapcsolatot ápol a mi derelyénkkel annyi különbséggel, hogy a jó polákok elsősorban sós töltelékkel fogyasztják a pirogit (de nem számít kuriózumnak az édes verziója), míg nálunk éppen hogy fordítva áll a dolog.
A szóba jöhető töltelékek egyébként igen széles skálán mozognak, a legközelebb akkor jutunk a feltérképezésükhöz, ha azt mondjuk, hogy gyakorlatilag bármit felhasználhatunk ehhez, ami ehető és jó ötletnek tartjuk.
Hússal, hagymával, krumplival, szalonnával, túróval, bármiféle idényzöldséggel nyugodtan megpakolhatjuk és pirított hagymával, vagy tejföllel tálalhatjuk.
Cassoulet (Franciaország)
Itt egy másik felkapott vidéki francia étel, ami akkora karriert futott be, hogy szinte mindenki hallott már róla az öreg kontinensen.
Ezt ugyanis magyarul sólet néven ismerjük, és ha lefejtjük róla a zsidó vallási előírásokat és úgy fogyasztjuk, hogy ez valójában egy francia parasztétel, akkor bármilyen hússal elkészíthetjük, sőt minél többféle kerül bele annál jobb lesz.
Két dolog van, amiből nem engedhetünk a tradíciók okán az egyik a fehér bab, ami ennek az ételnek a megfellebbezhetetlen alapja, a másik pedig a cserépedény, amiben meg kell főznünk ezt a mennyei ételt.
Shepherd’s pie (Egyesült Királyság)
Úgy tartják, az angolok nem tudnak főzni, de akik ezt mondogatják, azok általában nem kóstoltak igazi angol ételeket. A Sheperd’s pie, vagyis magyarul a pásztorpite egy nagyon is kiváló, tápláló téli étel.
Krumpli, hús, fűszerek, bor és némi Worcestershire szósz kell csak hozzá, de ha valaki úgy érzi, akkor pakolhat hozzá egy kis gombát is, elrontani nem fogja.
A trükk a pite tésztájában van, ami valójában egy tojással és reszeltsajttal felütött krumplipüré, ezt kell rásimítani a fűszeres húsragura, majd összesütni a cuccot a sütőben.
Ír marharagu (Írország)
Nem kell sokat cifrázni itt, ez az étel az írek marhagulyása és legalább akkora becsben is tartják, mint mi a miénket.
Pont ugyanolyan zöldséges marharagú, annyi különbséggel, hogy az írek nem nagyon raknak bele pirospaprikát, ellenben barna sört viszont annál inkább.
Ha egy kicsit trükközni szeretnénk vele, arra is van lehetőség, ugyanis az írek olykor nem csak megfőzik ezt a cuccot a tűzhelyen, hanem egyfajta záróakkordként átöntik egy tűzálló tálba, vagy cserépedénybe és rápirítanak a sütőben is egy kört.
Rakott savanyú káposzta (Magyarország)
Nyilván egy kis hazaival fogjuk befejezni. A rakott savanyú káposzta az egyik legjobb téli kaja, mert egyszerű elkészíteni, viszonylag gyorsan is megvan, emellett tápláló és egészséges ebédhez, esetleg vacsorához juthatunk általa.
Apróra vágott, esetleg ledarált húsból pörköltet készítünk, ezzel párhuzamosan rizst főzünk és savanyú káposztát dinsztelünk.
Ha ez megvan, a kész kajákat egymásra rétegezzük (nálam a káposzta, rizs, hús, tejföl sorrend vált be, a tetejére még rakhatunk füstöltkolbász-karikákat is), majd mehet az egész a sütőben, majd olyan 40-45 perc sülés után el is készül.