Irány a Kaukázus, közelebbről Grúzia, amit igen jó szívvel tudunk ajánlani, mivel a helyiek rájöttek az idegenforgalom áldásos hatásaira és ennek következtében igen nagy igyekezettel próbálják elsajátítani az angol nyelvet.
Maga az ország hellyel-közzel meseszép, már ami a természeti adottságait, illetve a városok történelmi/felújított részeit illeti.
Azért állítjuk ezt némi tartózkodással, mert természetesen Grúzia fölött sem múlt el nyomtalanul az a 70 év, amit szovjet tagállamként töltöttek, így a sétálóutcák, bulinegyedek és történelmi látnivalók közé azért olykor bekeveredik egy-két paneldzsungel, vagy más szocreál rémálom is.
A rengeteg látnivaló és a szűk kis utcákon bolyongás mellett érdemes adni egy esélyt a kulináris kalandoknak is, mivel a grúz konyha igen könnyen megszerethető (különös tekintettel a harcsora, a hacsapurira és a csasusulira).
Italozni óvatosan kell, mert hiába Grúzia a világ egyik legrégebbi bortermelő vidéke, a helyiek valamiért a félédes borokra esküsznek, az pedig nagyon büntetős tud lenni másnap, főleg ha még egy kis csacsát (helyi törkölypálinka) is iszunk mellé.
Batumi
Azért, hogy ne maradjunk tengerpart nélkül, itt van Batumi, ami az egykori szovjet Riviéra egyik ékköveként funkcionált és a rendszerváltást követő káoszból az ezredforduló után nem sokkal kezdett magára találni. Tulajdonképpen Grúzia partyközpontjáról beszélhetünk Batumi esetében, de az ereszd el a hajam jellegű mulatozásokon felül némi kulturális tápanyaghoz is juthatunk a múzeumokban, illetve a város határától nem messze található római erődítményben.
Az árak Grúziában még az átlagos magyar pénztárcához mérten is olcsók, arra kell csak figyelni, hogy olyan helyre ne menjünk, ahol a grúzon kívül csak cirill betűkkel van kiírva a menü, mert az oroszokat nem szeretik, és ezért lehúzzák őket.
Tbiliszi
Az ország fővárosa és ebből kifolyólag vallási és kulturális központja is egyben. A fentebb említett építészeti eklektika itt is érvényesül és gyakorlatilag mindent meg lehet találni a cári Oroszország idejétől kezdve a szovjet betonkockázáson át a modern épületekig.
A Narikala erőd, a Szentháromság és a Szveticskoveli katedrálisok a város mellett található Teknős-tó mind megérdemlik, hogy két felhőtlen esti szórakozás között útba ejtsük őket. Amennyiben vásárolni támad kedvünk, ne felejtsük el meglátogatni a város bolhapiacát, ahol a faragott szentképtől kezdve a szovjet rohambiliig terjedő skálán mindent is árulnak.
Kép: iStock
Balkánra, magyar!
Bulgáriából leginkább Burgasz van meg a viszonylag olcsó tengerpart szerelmeseinek, de van még bőven látnivaló ezen kívül is az országban. Itt is el kell mondani, sőt bizonyos szempontból talán még fokozottabban érvényes Bulgáriára, mint Grúziára, hogy nagyon könnyen találhatjuk magunkat egy szocialista disztópia közepén, ha nem figyelünk oda. Tehát, amennyiben nem érzünk megmagyarázhatatlan vonzódást a patináját vesztett kommunista lakótelepek és a szocialista építészet mindent maga alá temető nyomasztó túlsúlya iránt, célszerű a belvárosokban tartózkodni. Bulgária is az a hely, ahol bátran kísérletezhet az ember a helyi ételek és italok fogyasztásával.
Előbbiek között előkelő helyet foglalnak el a különféle grillezett húsok, illetve a kavarma (cserépedényben sütött rakott dolgok), az utóbbiaknál pedig a rakija viszi a prímet, ami a bolgárok megfejtése a pálinkára és jellemzően szilvából, illetve szőlőből készítik. Sörözni viszont nem érdemes, mert a bolgárok ebben a műfajban nem brillíroznak.
Szófia negyedei
Dacára annak, hogy főváros, érdemes a Pesten megszokott nyüzsgést megfelezni és akkor megkapjuk az átlagos szófiai forgalmat. A belváros egy szűk nap alatt bejárható, számtalan kocsmával, szórakozóhellyel és étteremmel rendelkezik.
A bulizni vágyóknak érdemes a Sztudentszki Grád (Egyetemváros) névre hallgató negyedbe ellátogatniuk, akik pedig kulturálódnának, azoknak szinte el se kell hagyniuk a Szerdikát, ami a város legjelentősebb közlekedési csomópontja (itt fut össze a két metróvonal, kb. a bolgár Deák térről van szó), és történetesen egy ókori városra épült, így ha lemegyünk az aluljáróba, hirtelen egy rahedli régészeti emlék között találjuk magunkat.
Plovdiv
Plovdiv az ország második legnagyobb városa, már az ókorban is jegyezték, akkor még Philippopolisz néven. A belváros Szófiához hasonlóan ebből kifolyólag szintén ókori romokra épült és ezt az adottságot igyekeznek a plovdiviak alaposan kihasználni.
A külső részekbe itt sem feltétlenül érdemes kilátogatni, ha csak nem hajt minket a KGST-nosztalgia, de a belváros hihetetlenül hangulatos. Főleg most, mivel ebben az évben Plovdiv Európa egyik kulturális fővárosa és nagyon lelkiismeretesen készültek erre a feladatra.
Az egész országban, így itt is az árak a magyar mérce szerint is megfizethetők, a legrongyrázósabb helyeken sem mennek a budapesti átlag fölé.
Tájékoztatunk, hogy a fenti írás nem minősül utazási ajánlatnak. A Startlap Utazás sem utazásszervező, sem utazásközvetítő tevékenységet nem folytat, azaz nem értékesít utazási ajánlatokat.