Míkonosz, az élvezetek és örömök szigete - Steiner Kristóf ajánlója
Steiner Kristóf
“Nekem Míkonosz Görögország Siófokja – mindenhol tömeg van, méregdrága, és nem is olyan szép!” – jegyezte meg egy ismerősöm egy, a Szelek Szigetéről megosztott fényképem alatt, a kommentre pedig többen szívecskét biggyesztettek, nagy egyetértésben. Én pedig jót somolyogtam, no nem azért, mert nem értek egyet – részben -, hanem mert Míkonoszon számomra lehetetlenség nem mosolyogni, állandóan.
A Kükládok királynője
Ez az én “hepi-helyem”: a gyerekkoromban átélt, családi nyaralások Görögországban már eleve összekötöttek a Hellén kultúrával szívben-lélekben, ám amikor harmincesztendősen felfedeztem magamnak a Kükládok királynőjének becézett szigetet, megismerkedtem felnőttként Görögországban nyaraló önmagammal is.
A zabolátlan élvhajhászás és a gyermeki naivitás tökéletes egybeolvadása által megtaláltam a helyet, amiről nem tudok, nem akarok lemondani egyetlen nyári szezonban sem, ezt pedig a Covid-korszak sem rombolhatja le. Ha nyár, akkor Míkonosz! Tömeg van? Hát, főszezonban igen – így, szeptember második felében már nincs olyan nyüzsgés, de azért nekünk, faluvégi-lakosoknak ilyenkor is megdöbbentő a tömeg látványa. Tény, nem cserélnénk el Methana nyugalmát Míkonosz pörgésére, de évente egyszer néhány napra csodálatos elmerülni, elvegyülni a tömegben, különösen a koronavírus árnyékában: idejét sem tudjuk, mikor voltunk utoljára ilyen felszabadult, fesztelen közegben.
A mulatók előtt ropják a táncot
Bár a klubok zárva tartanak, a bárokba pedig kizárólag a mosdóra lehet bekéredzkedni, az összes mulató előtt tucatjával, százával ropják a táncot a szabadságszerető emberek – erre persze bárki mondhatja, hogy a felelőtlen banda biztosan a delta-variáns melegágya, az igazság, hogy
a szigetre kizárólag kétszeresen beoltottak, vagy friss PCR-tesztet felmutató utazók érkezhetnek, mi pedig – a biztonság kedvéért – rendszeresen ön-teszteltünk a patikában potom 5 euróért kapható kütyüvel.
Így aztán – vessen meg, akinek jól esik – egy hétre egyszerűen kikapcsoltuk magunkon az aggódás-gombot, és úgy buliztunk, ahogy a boldog békeidőkben. Férjemmel, Nimivel ide utaztunk a nászutunkra, sőt öt évvel korábban első közös nyaralásunk is itt esett meg, így aztán vallásos áhítattal zarándokoljuk végig kedvenc táncparkettjeinket: abszolút favoritunk a mindenféle orrfelhúzástól mentes Porta bár, ahol igazi rágógumi popzenére pörgünk, és ahol – szemben a legtöbb rongyrázós partiplaccal -, nem kell otthagynunk a gatyeszunkat egy üveg sörért.
Míkonosz Tel-Avivnál is drágább
Merthogy Míkonosz drága? Jaj, nagyon. De tényleg – drágább, mint London, New York, vagy Tel-Aviv. Könnyedén előfordulhat, hogy egy üveg teljesen átlagos habzóbor 60 euróba kóstál egy bárban, egy üveg vízért lazán elkérnek 12 eurót, az átlagos ár egy éjszakáért egy korántsem luxushotelben 150 eurónál kezdődik.
Mi – mázlisták, – egy évek óta tartó oda-vissza támogatásnak hála fél évtizede rendre visszatérünk mikóniai otthonunkba, a Princess Mykonos hotelba, ahol mostanra olyan jó barátságba kerültünk a legénységgel, hogy nem egyszer kúsztunk haza együtt hajnalban bulikból, és Irene, a szállodaigazgató könnyed kacajjal nyugtázta, amikor kissé becsípve magunkkal vittük a szappant a jacuzziba, amely hatalmas hab-pihéket eregetve hófödte tájjá változtatta a reggeliző teraszt.
“Boldog karácsonyt!” – kiáltotta Anna barátnőnk, miközben elénk helyezte a mandulatejes kávét és frissen facsart narancslevet. Amikor pedig megosztottam egy fotót Nimiről, amint a hatalmas fürdőkádban úszva koktélt kortyolgat, és közel százan “kikövettek” – feltételezem, nem kívántak (fél)meztelen Nimit nézegetni, vagy egyszerűen csak mardosta őket a zöldszemű szörnyeteg-, a szálló Insta-oldala azon nyomban újraposztolta a “botrányos” képet, megjegyezve:
“Imádjuk a szerelmeteket – a mindenkori kedvenc képünk a vendégeinkről, amikor a mézeshetetek során fehér ruhában csókolóztok a koktél-teraszunkon”.
És nem csak azért szeretjük őket, mert LMBTQ-barát, azaz inkább emberbarát hely: az esztendők során kimondottan a kedvünkért kreáltak vegánbarát reggeli fogásokat – mint a kakukkfűvel megőrjített sütőben sült paradicsom, vagy az avokádóból készült csokoládéhab, ünnepi vacsoránkat pedig – épp Rosh Hashanah-kor, a zsidó újévkor csekkaltunk be – favával, azaz krémes sárgaborsó pürével, füstös padlizsánsalátával, friss és aszalt gyümölcsökkel gazdagon megpakolt zöldsalátával édesítették meg.
Taxi helyett érdemes kvadot bérelni
Ám hogy máris nekimenjek a címkéknek és feltételezéseknek – akkoriban, amikor először érkeztem a szigetre, és a következő három esztendőben, minden nyáron vissza-visszatértem, még üres volt a zsebem, az Instám pedig még nem pörgött annyira, hogy barter-dealeket, együttműködéseket köthessek helyi szállókkal, de még a Kristóf konyhája szakácskönyv sem jelent meg, így aztán a helyi éttermekkel és bárokkal való közös pop-up vacsik sem voltak képben – mégis feledhetetlen nyaralásokat tölthettem itt. Taxival furikázni partról partra természetesen sokba fáj, de kvadot bérelni 25 euró, ezek a négykerekű tragacsok pedig bárhová elrepítenek.
Volt, hogy a sziget egyetlen kempingjében, a Paradise Beach-en szálltam meg, ahol már 25 euróért lehet beach bungalót bérelni, volt, hogy helyi nénike falusi házának hátsó szobájában húztam meg magam 30 euróért, és olyan is, hogy egyszerűen csak felmásztam a bookingra, és a legolcsóbbtól legdrágább irányba rendezve a szállásokat last minute akciókra bukkantam, kimondottan cool hotelekben.
Aki pedig azt hinné, ma már lehetetlen emberi áron megszállni Míkonoszon, annak javaslom, ne adja fel ilyen könnyen – a kemping máig üzemel, 50 euró körül pedig – ami Magyarországon is barátságos árnak számít – bárki talál magának kellemes szállást.
Fenséges fogások – vállalható áron
És mi a helyzet a kajával? Igen, tény és való, hogy ha nem vagyunk szemfülesek, az éttermi számla könnyedén felkúszik 90 euróra, kettőnknek – ez pedig meglehetősen sokkoló, különösen nekünk, akik Methanán, kedvenc tavernáinkban 20 euróból teletömjük a bendőnket, ebben pedig a szégyentelen mennyiségű bor is benne van.
Ugyanakkor, itt is lehet szupermarketben vásárolni, ahol a zöldségek, gyümölcsök, konzervek, befőttek, savanyúságok, a kenyér, rizs, tészta, fűszerek, olajok, ecetek pont ugyanannyiba kerülnek, mint bárhol máshol.
Bár imádok felfedezni eldugott kis éttermeket, helyi-kedvenc étkezdéket, semmiféle averzióm nincs a nyaraláson való főzéssel – néhány nap után kimondottan hiányzik a konyhai kreativitás, ráadásul szenvedélyesen szeretek kísérletezgetni helyi alapanyagokkal. Csilli-villi konyhára sincs szükségem – egy rezsóval, de akár egy kemping-gázzal is elvagyok, ha kell. És természetesen aki nem akar, vagy nem tud csilliárdokat költeni, mégis be-beülne egy-egy étterembe, megteheti.
A tengerparti Fokos taverna, távol a város zajától, az Indian Palace indiai étterem Cavo Paradiso partszakaszon, a friss salátákat és smoothie-kat, Buddha-tálakat kínáló Bowl Ornos faluban, a Matthew Tavern a nagy tengerjáró hajókat befogadó kikötőben mind-mind emberi áron kínál kosztot, de egy átlagos pékségben is lehet mennyei spanakopitát – spenótos lepényt – rendelni, aki pedig parti-módban van, és hajnaltájt megéhezik, bármelyik souvlaki bárban beszerezhet egy adag ropogós sült krumplit.
Ám a legmesésebb, legkreatívabb, leginkább ámulatba ejtő fogásokat a Koukoumi Hotel és étterem konyháján készítette nekünk a szemtelenül fiatal, mellesleg gyönyörűen kitetovált, és – ami a legfontosabb – döbbenetesen kedves és tehetséges séf, Angeliki. Görögország első, és máig egyetlen 100%-ban vegán szállodájának vendégeiként minden reggel választhattunk egy á la cart fogást a menüről: volt tofu rántotta, csicseri-omlett, sós és édes palacsinta, igény szerint gluténmentes avokádós pirítós, és egy roskadásig pakolt büféasztal vegán sajtos, spenótos, krumplis pitével, édesburgonyás quiche-sel, mandulajoghurttal tálalt müzlivel, friss gyümölcsökkel, és mindenféle magvas-kukoricás-rozsos-fehér-fekete kenyérféleséggel.
A hotel megálmodója, Georgia, és a menedzser, Manwlis bármiféle stressztől mentesen egyengetik a forradalmi projekt sorsát: megbeszéléseik a klórmentesen, magnéziummal tisztán tartott medence partján tartják, a vendégekkel fesztelenül csevegnek a kókuszdióhéj felhasználásával készült bitmatracokról, vagy épp a görög “yaya”-juk, azaz nagymamájuk véletlenül vegán specialitásairól, mint a gigantes, a fűszeres paradicsommal sült óriásbab, vagy a yemista, a mi töltött paprikánk mediterrán tesója.
És bár a Koukoumi valóban elegáns szálló, sem a tulajdonos, sem az itt dolgozó csapat nem éreztette azt velünk egyetlen pillanatra sem, hogy ha nem viselünk gombos inget a vacsorán, ,mikor Angeliki házi készítésű szeitán steakjét marcangoljuk, és ha nem susmogunk arisztokratikusan reggeli közben, nem vagyunk elég jók. Ahogyan azt is megértő mosollyal nyugtázták, hogy reggelente látványos macskajajjal sújtva ültünk le a gallon kávénk mellé…
Míkonosz – bár valóban fékevesztett parti-paradicsom, (sztereo)tipikus meleg desztináció, és – ha az ember fia-lánya nem tudja, hova érdemes menni, hol érdemes enni, mit érdemes inni, hol éri meg aludni – zavarbeejtően sznob tud lenni, azért
megannyi falucska csábít szerény, a szépséges egyszerűséget nagyra értékelő utazókat arra, hogy fedezzék fel a kevésbé egyértelmű látni, éreznivalókat.
Én évről évre visszatérek a Vioma farmra, varázslatos bájjal bíró organikus borászatra, ahol Nikos, a borász bácsi biodinamikus termesztéssel, és a hangszórókból állandóan muzsikáló klasszikus zenével neveli a szőlőtőkéket, lánya, Dimitra pedig a permetezésmentesen kultivált zöldségekkel köríti a nedűket, mindez házi olajbogyóval és frissen sült kenyérrel érkezik, az ember-lakosok mellett pedig szamarak, kecskék, kakasok, csirkék, és pulykák népesítik be, akik szabadon kóricálnak a veteményesben.
Szépséges látvány, türkizkék habok
És – végül – megérkeztünk az utolsó felvetéshez, mely szerint Míkonosz nem is szép… Hát, ízléssel nem lehet vitatkozni – én bejártam Görögországot a Peloponnészoszi-félszigettől Eviáig, voltam Korfun, Krétán, Rodoszon, hajóztam a Kükládok szigetei között, de számomra kevés szépségesebb látvány létezhet kerek e világon, mint kvaddal szelni a szelet a Elia tengerpartja felé – ahol a sziklákról anyaszült meztelenül ugrálunk a türkizkék habokba -, és figyelni ahogy a lenyugvó napkorong veresre festi a hófehér házakat, vagy épp a Jackie O’ beach bár felé vezetni, ahol a sziget királynője, Mariano “Priscilla” Gallo minden napnyugtakor drag-show-val és fergeteges, intelligens, szeretnivaló humorral kényeztet minket.
Elfogult vagyok? Talán, mi több, bizonyosan. Jómagam tizedik esztendeje járok vissza a szigetre – soha amíg élek nem fogom elfelejteni: amikor először landoltam, a pilóta bemondta: “köszöntöm önöket az élvezetek és örömök szigetén”, én pedig a hedonizmus szuperhőseként azon nyomban izgatott lettem. Totális véletlen volt, hogy itt kötöttem ki – egyszerűen lecsaptam egy olcsó last minute jegyre, mit sem tudtam róla, hogy Míkonoszt Ibiza görög nővéreként emlegetik. Vagy mégsem volt véletlen?
Vannak, akik csalódottan azt mondják, Míkonosz “megváltozott” – szívük joga, mert hát mi tagadás, minden és mindenki változik. Még én is – hála Míkonosznak. Itt tanultam meg, hogy szenvedélyesen habzsolni az életet sosem kor kérdése, és itt értettem meg – hála a szigetlakók szimpla szépérzékének -, hogy a kevesebb valóban sokkal több. Ám ami a legfontosabb: Míkonosz volt az a hely, amely elvetette bennem a magvakat: egy nap Görögország lesz az otthonom. És… lőn.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
