Ezekben a városokban lesz a legjobb diáknak lenni 2022-ben
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, nézzük meg, hogy mi is az a QS és miért kellene elfogadni azt, amit mond. A felsőoktatási intézmények globális szintű rangsorolása nem egyszereplős játék, több olyan társaság is létezik, amelyik ezzel foglalkozik és ezek között a krémet három csoportosulás alkotja. Ezek egyike a QS-nek rövidített Quacquarelli Symonds, a másik kettő pedig a THE (Times Higher Education) és az ARWU (Academic Ranking of World Universities). Mindegyik szervezet évente kiad egy listát a világ általuk legjobbnak talált x (ez a szám szervezetenként eltérő) egyeteméről. A rangsorolást különféle szempontok alapján végzik el és az is eltérő lehet, hogy bizonyos szempontokat milyen súllyal vesz figyelembe egy-egy társaság.
Például az ARWU értékelésének 30 százalékát az adott intézményben végzettek, illetve az ott tanítók által megszerzett Nobel-díjak és Fields-érmek (ez az Abel-díj mellett a világ legrangosabb matematikai elismerése) száma alkotja, míg a QS és a THE esetében nem a versenyistálló jelleg a legfontosabb, hanem olyan szempontok is megjelennek a rangsorolás folyamán, mint, hogy hány diákra esik egy tanár az adott intézményben, a hallgatók milyen aránya szerzett PhD fokozatot, stb.
Az eltérő szempontok azt is jelentik, hogy az egyes intézmények a három listán más-más helyen végezhetnek.
Jó példa erre, hogy 2019-ben az ARWU a Harvardot, a THE az Oxfordi Egyetemet, míg a QS az MIT-t hozta ki a világ legjobb felsőoktatási intézményének. Persze ez az adott egyetemeken kívül keveseket érdekelhet, hiszen bármelyiken is végezzünk, egészen biztosan a szakmánkban versenyképes tudással lépünk ki a kapuján, miközben minden esélyünk megvan rá, hogy a világ legjobbjai közé emelkedjünk.
A legjobb egyetemi városok kiválasztásának módszertana
A QS a szokásos egyetemranglistái mellett azonban más jellegű összeállításokkal is foglalkozik, ilyen a nem rég megjelent, egyetemi városokat rangsoroló listája. A szempontrendszer itt némiképp különbözik és mielőtt szemezgetnénk a listáról, rágjuk végig ezeket is. Egy jó egyetemi városhoz nyilván elsősorban kell egy jó egyetem, ám a QS-nél biztosra akartak menni, így a bekerülési kritériumok között eleve két olyan egyetem meglétét írták elő, amely szerepelt a legutóbbi egyetemeket rangsoroló listájukon (ez egy 1300-as lista egyébként).
A másik fontos kitétel az volt, hogy az adott városnak minimum 250 000-es lakossággal kellett rendelkeznie.
Az értékelés során nyilván fontos volt, hogy az adott városok egyetemei milyen helyezést értek el a QS korábbi listáján, ám olyan kiegészítő szempontok is megjelentek, mint az ott tanuló külföldi diákok száma, illetve az adott ország lakosságának idegenek iránti elfogadókészsége.
Fontos részt képezett az értékelés során az élhetőség kérdése. Ez egyfelől a lehetőségekben gazdag városoknak kedvezett, ugyanakkor legalább ennyire komoly súllyal esett a latba a közbiztonság kérdése is, hiszen a pörgő nyüzsgő nagyvárosi miliő csábítóan hat a diákokra, ám mindenki akkor a legnyugodtabb (különösen a kedves papa és mama), ha ezt egy relatív biztonságos környezetben lehet megélni.
Lényeges aspektusai voltak a rangsorolásnak továbbá a légszennyezettségi és a korrupcióra vonatkozó adatok, valamint a megélhetéssel kapcsolatos statisztikák is (utóbbi esetében a szokásos Big Mac/iPhone indexen felül figyelembe vették a tandíjakat is).
Felmerülhet a kérdés, hogy honnan vették az adatokat egy ennyire átfogó elemzéshez, erre a válasz viszonylag könnyű, hiszen számtalan szervezet méri ezeket az együtthatókat globálisan, gondoljunk itt pl. az Economist városi közbiztonságot mérő listájára, a Numbeo légszennyezettségi indexére, a Social Progress szociális és társadalmi mutatóira, vagy a Transparency International korrupciós listájára.
De mégis hova küldjük tanulni a gyereket?
A végeredmény egy 115 városból álló lista lett, amit itt tekinthettek meg. Az első helyezett London lett, de a top tízbe befért még München, Szöul, Boston, Párizs, Melbourne, Berlin, Zürich, és Tokió is. Csupán az érdekesség kedvéért érdemes azt is megnézni, hogy a mi kis káeurópai régiónk hogy teljesített a versenyben.
Regionálisan nincs okunk a panaszra, hiszen gyakorlatilag az élvonalban ott találjuk Bécset (14), egy hosszabb szünet után jön Prága (45), majd az 58. helyen befut Budapest is, aztán jön Varsó (60), Graz (71), Brno (77), Krakkó (101) és végül Vilnius (102).
Ha globálisan gondolkodunk és egy kicsit el akarunk vonatkoztatni az öreg kontinenstől, akkor a legjobb ázsiai egyetemvárosok Szöul (3), Tokió (3) – a pontozási rendszer következtében előfordulnak holtversenyes helyezettek –, Hongkong (15), Szingapúr (17) és Oszaka (19). Az amerikai kontinensek esetében Boston (9), Montreal (9), Toronto (13), New York (16), Vancouver (18) és Buenos Aires (22). Diákoskodás szempontjából meglepően jó helynek tűnik Ausztrália, hiszen több városa is igen előkelő helyezést ért el, ilyen pl. Melbourne (6), Sydney (8), Brisbane (29), Adelaide (35) és Perth (35), de érdemes idesorolni az új-zélandi Aucklandet is a maga 31. helyével. Ha pedig a fekete kontinensre esne a választásunk, ott is akad pár város, elsősorban a Dél-Afrikai Köztársaságban található Fokváros (84) és Johannesburg (92), de a sereghajtók közé befért még az egyiptomi Kairó (109) is.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
