Sorozatunkban megnézzük azokat az országokat, amikkel a kormány megegyezett arról, hogy kölcsönösen elfogadják a másik által kiállított védettségi igazolványokat.
A mai Moldova területe hajdanán a Moldvai Fejedelemség részét képezte, majd később Besszarábia néven válik a térség neuralgikus pontjává, amire mind az oroszok, mind a románok igényt tartanak. Az Orosz Birodalom 1917-es összeomlása után Romániához került, amit aztán 1940-ben elvesznek a szovjetek, a második világháborúba többek között Románia épp ezen terület visszahódítása miatt lépett be, majd 1945 után a Szovjetunióhoz fog tartozni és csak ennek összeomlása után válik független országgá 1991-ben.
Már ebből a felvezetőből jól lehet látni, hogy egy tipikus káeurópai múlttal rendelkező országhoz lesz szerencsénk, főleg most, hogy már magyar védettségi igazolvány birtokában is meglátogathatjuk. Ennek megfelelően, per pillanat, komolyabb szívózások nélkül verekedhetjük át magunkat a határon. Moldova a járványveszély súlyossága szempontjából két kategóriába sorolja az országokat, vannak a zöldek és a pirosak.
Normális esetben, ha be akarunk lépni Moldova területére, akkor számolnunk kell egy kéthetes karanténkötelezettséggel, a lényegi különbség a piros vagy zöld országból érkezés szempontjából csak abban van, hogy mennyire könnyen kaphatunk felmentést a karantén alól.
Értelemszerűen zöld országból érkezvén ezt egyszerűbb elintézni, mint a pirosak esetében. A piros kategóriába sorolt országok listáját innen tölthetitek le (a románul nem beszélők számára némi segítségként szólunk, hogy a DOC feliratú linkre kell kattintani). De ezzel jelenleg a védettségi igazolvány birtokában lévőknek és 18 éven aluli kísérőiknek nem kell foglalkozniuk.
Ha azonban nincs ilyen igazolványunk és valami miatt mégis Moldovába akarnánk utazni, akkor vagy vállalnunk kell a karanténkötelezettséget, vagy rendelkeznünk kell egy 72 óránál nem régebbi, angol, német, francia, olasz, román, vagy orosz nyelven kiállított PCR teszttel, már ha zöld országból jövünk. Ha azonban 24 óránál több időt töltöttünk egy piros országban, akkor csakis az előbbi nyelveken kiállított pozitív, 90 napnál nem régebbi antitestteszt birtokában kerülhetjük el a karantént, illetve abban az esetben, ha csak átutazni tervezünk az országon, akkor elég a negatív PCR teszt is.
Mit lehet ott csinálni?
Most, hogy átvettük a bürokratikus buktatókat, nézzük meg, hogy mihez kezdhetünk magunkkal Moldovában. Először is mindenképpen látogassuk meg a fővárosát, Chișinău-t (most ne menjünk bele ebbe a Kisinyov, Kisjenő történetbe, szépen elragozták ezt már mások máshol). Tipikus káeurópai főváros abból a szempontból, hogy meglepően élhetőnek tűnik, különösen a vidékkel összevetve, nagy zöld terek és szép régi épületek jellemzik, természetesen kiegészülve egy sor étteremmel, kávézóval, boltok tucatjaival, kocsmákkal meg minden egyébbel, amire csak szükségünk lehet. Ha konkrétumokba kellene bocsátkoznunk, akkor a Puskin-parkot ajánlanánk erősen, valamint a Krisztus Születése székesegyház ortodox pompáját.
A fővárostól egyórányi autózásra található Orhei, melynek óvárosa egy szenzációs kavalkádját tárja elénk a letűnt történeti koroknak. Ugyanúgy találunk itt dák építészeti maradványokat, mint az Arany Horda vad tatárjainak hagyatékát, vagy akár olyan barlangokat, ahol az Oszmán Birodalom fegyveresei elől bujkáló, a haramia és a szabadságharcos közötti szürke zónában mozgó hajdúk húzták meg magukat egykoron.
Amennyiben szeretünk túrázni, úgy Chișinău-tól olyan 100 kilométerre fekszik egy Saharna nevű falu a Dnyeszter partján. A moldovaiak egy kedvelt zarándokhelye ez, mivel a közelben található egy sziklán lévő lábnyom, amiről a helyiek úgy vélik, hogy Szűz Máriáé. A vallásos hevülettől függetlenül is van értelme felkeresni a környéket, mivel csak kisebb-nagyobb vízesésből 22 van errefelé és a kilátás is eléggé adja.
Normális esetben tanácsolnánk azt is, hogy ha már erre jártok, akkor próbáljatok szerencsét egy transznisztriai, avagy Dnyesztermenti Köztársaság-i belépéssel.
Transznisztria egy az oroszokon kívül senki által el nem ismert állam és egy kicsit olyan, mintha az ellopott ország című posztszovjet tündérmesében találnánk magunkat, ahol a tündérkeresztanyu egy némiképp spicces, egyenszürke öltönybe bújtatott, téeszelnök fejű kopaszodó fószer és mindig amikor varázsol, akkor nem dolgok jelennek meg a semmiből, hanem addig nagyon is létező dolgok tűnnek el.
Valahol a szocialista rémálom és az ajdebájos között húzódó leheletfinom határvonalon táncol ez a történet, ami végső soron inkább roppant mód hervasztó, mint bármi más, de azért egyszer és nem győzzük eléggé hangsúlyozni, kívülállóként mindenképp érdemes megnézni. Ezzel mindössze annyi a gond, hogy a pandémia ebbe alaposan bekeverhet.
Nem mintha alapesetben egyszerű volna az átjárás a két ország között, ugyanakkor a pénzt költeni akaró turistákat mindkét oldal szereti és egyiknek sem áll érdekében ezeket elüldözni. Most viszont a víruspara miatt előfordulhat, hogy gondok adódnak a határon (ez akkor lehet különösen kellemetlen, ha a moldovai oldalon döntenek úgy, hogy te komám ide vissza nem jöhetsz), úgyhogy ha most utaztok Moldovába én a helyetekben a transnisztriai kirándulást elnapolnám.
Végezetül pedig érdemes ellátogatni Sorocába, ami egyrészt az erődjéről híres, ez a török elleni harcok során elég jelentős szerepet játszik a térségben és ma is megvan, továbbá látogatható is. Másrészt pedig azért érdemes ellátogatni ide, mert ezt nevezik a cigányok fővárosának. Ehhez tudni kell, hogy a környékbeli cigányok átlagosan lényegesen jobban élnek, mint a moldovaiak, így a város környékén folyton bele lehet botlani a jellegzetes palotáikba.