Legutóbb Európa menőbb váraiból adtunk egy ízelítőt nektek, ezúttal pedig a közvetlen szomszédságunkból, tehát Ausztriából, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából, Horvátországból és Szlovéniából választottunk ki egy-egy pofásabb erősséget, hogy legyen mit meglátogatni a nyáron, amennyiben arra járnátok.
Hochosterwitz vára (Ausztria)
Ennek a bevehetetlen vár hírében álló erősségnek az alapjait a 9. században tették le, majd a salzburgi érsekek óvó tekintete mellett gyarapítgatták. A 15. században már Habsburg birtok a vár, később pedig Karintia tartomány kormányzójának családja kapta meg és a mai napig ők a tulajdonosai az erősségnek.
Érdekesség továbbá, hogy egy helyi legenda szerint Tiroli Margit a 14. század elején ostrom alá vette a várat, ám a védők egy ravasz furfanggal jártak túl az eszén.
Levágták az utolsó ökrüket, teletömték gabonával, majd kilőtték az ostromlókra, demonstrálva, hogy annyi élelmük van, hogy akár lövedékként is használhatnák. Erre Margit katonái meg elszontyolodtak és hazamentek. Az ünneprontó történészek szerint persze ilyesmi soha nem történt, mindenesetre abból a szempontból érdekes ez a történet, hogy a környező országokban számtalan formában találkozni lehet vele, pl. a Lengyel Dénes féle Régi Magyar Mondák című gyűjteményben is szerepel ennek a sztorinak egy változata, amiben a helyszín az erdélyi Máréfalva és a közelében lévő Les-hegyi barlangok, a hasonlóan megtévesztett ellenség szerepét meg a tatárok kapták.
Dubrovnik (Horvátország)
A középkori magyar történelemből Raguza néven ismert városállam falai az évszázadok során a térség egyik legnagyobb erődítményrendszerévé álltak össze. Persze annak, hogy a vár épségben megmaradhatott legalább annyi köze volt az erős falakhoz, mint a kicsiny köztársaság ügyes diplomáciai manővereihez. Raguza ugyanis a 14. századtól kezdve ügyesen lavírozott a magyar király, a velencei dózse és az oszmán szultán között, így ezek bármelyike is hajtotta ideiglenesen uralma alá, a kis köztársaság mindig képes volt legalább a részleges önállóságát, némi adófizetés fejében megtartani.
Dubrovnik manapság az egyik legfelkapottabb horvátországi turistalátványosság, nem utolsó sorban azért, mert a Trónok Harca sorozat Királyvár jeleneteit is itt vették fel.
Szóval a hangulat mediterrán, a látvány lélegzetelállító, így mindenképp aki még nem tette, keresse fel.
Predjama vára (Szlovénia)
Ez a szokatlan kinézetű vár Szlovénia nyugati részében található és egy barlang szájába építették. Legismertebb lakója Erasmus von Lueg 15. századi rablólovag volt, aki Hunyadi Mátyás király szövetségeseként küzdött a Habsburgok ellen predjamai sasfészkéből.
A népszerű, de nem bizonyított történet szerint a vesztét árulás okozta. Erasmus úr éppen az árnyékszékre igyekezett, amikor egy áruló szolgája ezt gyertyalánggal jelezte az ostromlóknak, akik cafatokra lőtték a vár azon részét, ahol a korabeli mellékhelység állt.
Külön menőség, hogy nem csak a történelem, hanem a természet csodái iránt érdeklődök számára is tartogat meglepetéseket a környék.
A Predjama vár közelében található ugyanis a Postojna-barlang, ami az ország egyik legszebb cseppkőbarlangja és itt találkozhatunk akár barlangi vakgőtékkel is, ezek a kétéltűek egészen úgy néznek ki, mintha apró sárkánybébik lennének.
Bajmóc vára (Szlovákia)
A Besztercebánya és Trencsén között található bajmóci vár fontos szerepet játszott a középkori magyar történelem során. Az első híresebb tulajdonosa Csák Máté volt és állítólag még ma is állnak olyan fák a várban, amiket az ő uralma idején ültettek.
Kedvelt tartózkodási helye volt Bajmóc Hunyadi Mátyásnak is, aki törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta a várat.
Mátyás halála után Bajmóc a Szapolyaik, majd a Thurzók után a Pálffy-család birtoka lett. A 19. század végén, Pálffy János Ferenc gróf átépíttette a várat és a végeredmény inkább a Loire-völgyi francia kastélyokra emlékeztet, mint az egyébként errefelé megszokottabb várakra. Talán ez is az oka annak, hogy Bajmóc ma a legtöbbet látogatott vára Szlovákiának, valamint népszerű filmforgatási helyszín is.
Kamjanec-Pogyilszkij vára (Ukrajna)
A várat eredetileg a Litván Nagyfejedelemség idején kezdték építeni, majd a Lengyel-Litván nemesi köztársaság egy igen fontos erődítménye lesz a 16.-17. században és több ostromot is kénytelen átvészelni. Volt hogy a lázadó kozákok, a területre vágyó törökök, vagy csak némi zsákmányban reménykedő tatárok ellen kellett kitartaniuk a védőknek, de olyan is volt, hogy ezek egyszerre próbálták bevenni az erődítményt. Végül a törökök próbálkozását koronázta siker, a vár 1672-es elestét követően Kamjanec-Pogyilszkij a podóliai vilajet központjaként működött a karlócai békéig, amikor is visszakerült a lengyelek kezébe.
A 18. századtól kezdve előbb katonai börtönként használták, majd később Lengyelország felosztása után az oroszok rendes börtönt csináltak belőle.
Manapság a történelem, a hagyományőrzés és az ún. kísérleti régészet találkozási pontjaként funkcionál. Tehát nem csak egy bejárható, múzeummá alakított kőhalmazról van szó az esetében, hanem a vár szűk utcáit járva lépten nyomon belebotolhatunk olyan kézművesekbe, akik korabeli, 16.-17. századi ruhákban, korabeli technológiával űzik a mesterségüket, legyenek akár kovácsok, pékek, íjkészítők, fazekasok stb.
Vajdahunyadi vár (Románia)
Ha eszünkbe jut a vadregényes lovagvár kifejezés, akkor valószínűleg sokunk fejében valami olyan kép alakulhat ki erről, mint amilyen a Vajdahunyadi vár. Magas, egekbe törő tornyok, a kapuhoz vezető keskeny kőhíd és titokzatosság. A várat eredetileg I. Károly magyar király építtette, majd Luxemburgi Zsigmond ajándékozza Hunyadi János apjának, Vajknak.
A 17. században Erdély egyik fejedelme, Bethlen Gábor birtokolja, utoljára katonai szerepet a 18. század végén kirobbant erdélyi román parasztfelkelés idején töltött be, amikor a környékbeli nemességnek Vajdahunyad falai nyújtottak menedéket.
A vár helyreállítási munkálatai a 19. században kezdődtek meg és olyan jól sikerültek, hogy maga Mikszáth Kálmán is a „várak királyának” nevezte Vajdahunyadot. Nem véletlen, hogy pont ennek az erősségnek a pontos mását állították fel a Városligetben először fából az 1896-os millenniumi ünnepségekre, majd a nagy siker hatására később kőből is felhúzták ugyanoda.
Péterváradi erőd (Szerbia)
A stratégiai szempontból igen fontos helyen álló vár (az al-dunai vízi útvonalakat ellenőrizte) a nevét a környék földbirtokosáról, Töre fia Péterről kapta, akit a többség Katona drámájából Petúr bán néven ismer. A vár katonai jelentősége a 15. században növekszik meg és a törökkor idején többször is gazdát cserél. A 17. század végén a korabeli modern erődítési elvek mentén átépítették és a komáromi erődítményrendszer megépüléséig az ország legkorszerűbb várának minősült.
A péterváradi erőd igen lényeges szerepet játszik az 1848-as szabadságharc idején is. A konfliktus elején a kormány képes biztosítani a vár védőinek hűségét, így Pétervárad birtokában a honvédség mindvégig képes megakadályozni a Bácska császári megszállását.
A vár parancsnoka, Kiss Pál vezérőrnagy csak a világosi fegyverletétel hírére adja át az erődítményt az osztrákoknak.
Manapság az erődben kulturális és művészeti rendezvényeket tartanak, többek között az egyik legnagyobb európai fesztivál, az EXIT hagyományos helyszíne.