Ha felmerül a kérdés, hogy melyik az a kontinens, amelyik nem rendelkezik sivataggal, arra hajlamosak vagyunk magabiztosan rávágni, hogy Európa, holott ez tévedés. Persze ahhoz, hogy alaposabban el tudjunk mélyedni a kérdésben, nem árt tisztázni a sivatag fogalmát. Kétfajta megközelítéssel dolgozhatunk, van a köztudatban élő sivatag meghatározás, illetve létezik az, amit inkább tudományosabb körökben vallanak. A köztudatban értelemszerűen a sivatag a forró homoktengert jelenti Afrikában, illetve más távoli földrészeken.
Ezen olvasat alapján valóban állítható, hogy Európában nem találunk mondjuk Szahara nagyságú területet tevékkel, beduinokkal meg hatalmas, gyilkos homokviharokkal, de azért ahhoz valamelyest hasonló homokos vidékeket már annál inkább.
Ráadásul a sivatag tudományosabb definíciója a flora és fauna számára is élhetetlen, vagy legalábbis igen nehezen élhető kopár terület. Ilyenek viszont szép számmal akadnak az öreg kontinensen, sőt, még a mai Magyarország közvetlen szomszédságában is találunk ezekhez hasonlókat.
Tabernas sivatag (Spanyolország)
A Spanyolország déli részén, Andalúziában, Almeira mellett található, mintegy 280 km2-es kiterjedésű Tabernas sivatag a világ második legismertebb félszáraz sivataga az amerikai préri-vidék után. Világhírét is lényegében ennek a hasonlóságnak köszönheti, hiszen költséghatékonysági okokból egy csomó nagy western filmet nem az USA prérijein, hanem itt forgattak le.
Hogy mást ne mondjunk, az összes legendás Sergio Leone film helyszíne a Tabernas sivatag környéke volt az Egy maroknyi dollárért-tól a Jó a Rossz és a Csúfon át a Volt egyszer egy vadnyugatig bezárólag.
A Leone-filmek sikere hatására egy teljes filmzsáner alakult ki azok nyomdokain, ezt nevezik spagetti westernnek, ami a neve ellenére nem csak az olaszoknál, hanem úgy általában az Európában készült western filmeket jelentette, melyek jó részét ugyancsak itt forgatták. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy csak a vadnyugati életérzés rabjai éreznék itt igazán jól magukat, hozzá kell tennünk, hogy a Tabernas sivatag adott otthont a Trónok harca sorozat dothraki lovasnomádjainak, de itt vették fel a dorne-i és a meereni jeleneteket is.
Olténiai Szahara (Románia)
Innentől kezdve ki se mozdulunk Kelet-Közép-Európából. Az itt élő népek sajátos történeti múltja bizonyos fokú kompenzációs kényszert ró rájuk, ezért természetesen nem csak azt tanulhatjuk meg a furcsább képviselőiktől, hogy Jézus magyar, román, ukrán, stb. volt, hanem természetesen mindenből a legszebb, legjobb, legnagyobb is náluk van. Így történt ez a sivatagok esetében is, ezért nem fogjuk minden egyes esetben leírni, hogy a helyiek szerint ez Európa legnagyobb sivataga, azonban ettől még a helyiek ezt így gondolják. Ez a helyzet a Románia déli részén található Olténiai Szaharával is, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem egy természetes képződmény, hanem nagyon is az ember műve, pontosabban egy buta, kommunista diktátoré.
A 60-as években ugyanis Nicolae Ceaușescu, a Kárpátok géniusza kitalálta, hogy Olténiában növelni kell a termőföldek mennyiségét, lecsapoltatta a vidék tavait és a folyók vizét teljes egészében a farmok öntözésére kellett használni, melynek következtében a folyók elapadtak és a környék erősen elsivatagosodott.
A folyamatnak a romániai rendszerváltás sem volt képes gátat szabni, a homok megkötésére beültetett akácosokat a privatizálás nyerteseiként megjelenő új földtulajdonosok kivágatták és még az ezredforduló környékén is mezőgazdaságra próbálták használni az egyre silányabb állapotba kerülő földet. Az Olténiai Szahara terjeszkedése ebben a pillanatban is zajlik anélkül, hogy bárki, bármilyen megoldással próbálkozna és évente 1 000 hektárral nő a területe. Cserébe azonban a sivatag központjának tartott Dăbuleni városában találjuk Európa egyetlen homokmúzeumát.
Delibláti homokpuszta (Szerbia)
Hajdanán Délmagyarországi-homoksivatagként hivatkoztak rá, csak aztán közbejött Trianon és onnantól kezdve Deliblatszka Pescsara a becsületes neve. Ezzel a 300 km2 nagyságú homokos területtel már a 18. század második fele óta birkóznak a különböző rendszerek.
Többek között azért vált fontossá a vidék rendezése, mert egy komolyabb vihar képes volt nemhogy Budáig, de akár Bécsig is elrepíteni a puszta homokját.
A 19. század elején egy temesvári erdőmérnök, Franz Bachofen von Echt készített terveket a homok megkötésére, amit nagyszabású erdősítés követett, ám a frissen ültetett erdők nagy része három turnusban, rendszerint az emberi gondatlanság miatt, leégett, így a század végén a dualizmus idején már új megoldással próbálkoztak, ekkor a terület szélein szőlőtermesztéssel igyekeztek útját állni a sivatag terjedésének.
A homokpuszta felszámolására a kommunista Jugoszlávia tett kísérletet a második világháború után felemás sikerrel, a munkálatok a 80-as évek közepéig tartottak, majd a délszláv háború és az azt követő válság időszaka miatt elhanyagolták őket. Mára a szerbek láthatóan belenyugodtak, hogy a homokpuszta velük marad, sőt, 2002 óta szeretnék a világörökség helyszínei közé is felvetetni.
Oleski sivatag (Ukrajna)
A Dnyeper torkolatvidékétől délre eső Oleski sivatag kialakulásával kapcsolatban ma is csak találgatni tudnak a szakértők, a magyarázatok között épp úgy megtalálható a folyó egy feltételezett mederváltása, mint a 18. század végén bekövetkezett orosz annexió előtt a térségben lovasnomád életmódot folytató krími tatárok állatlegeltetése, de vannak akik éppen a területen megjelenő orosz-ukrán birkapásztorok legeltetési gyakorlatát teszik meg az elsivatagosodás fő felelősévé.
Mára az Oleski sivatag Ukrajna egyik legnépszerűbb turista látványosságává vált, hiszen tényleg nem mindennapi látványosságot nyújtanak a homokdűnék Európában, sőt, a homok finom szemcséssége okán előfordulnak homokviharok is, bár a szaharai kollégáikhoz mérten igen enyhék.
Ha odalátogatnánk, arra érdemes csak odafigyelni, hogy óvatosan bóklásszunk a környéken, ugyanis a Szovjetunió idején a Varsói Szerződés légierejének bombázói előszeretettel gyakorlatoztak a sivatagban, így van esély arra, hogy fel nem robbant bombára találhatunk a nagy csatangolások közepette.
Błędówi sivatag (Lengyelország)
A Błędówi pusztaság (lengyelül: Pustynia Błędowska) egy homokos terület Błędów (a Felső-sziléziához tartozó Dąbrowa Górnicza része) és a lengyelországi Chechło és Klucze falvak között. A terület főként a Sziléziai-fennsíkon fekszik a Kis-Lengyelországi vajdaságban.
A błędówi sivatag Közép-Európa legnagyobb, tengertől távol eső területen található laza homokfelhalmozódása, aminek a kialakulását a helyi legendák szerint az ördögnek kell megköszönni, aki így akart elrejteni egy ezüstbányát a kíváncsi tekintetek elől.
A földhözragadt magyarázat azonban némileg hihetőbb, miszerint a sziléziai bányavidék és fémipar igényeit kielégítendő már a középkortól kezdve keményen irtották a környéken a fákat és ez vezetett az elsivatagosodáshoz. Mindenesetre akár az ördög, akár a helyi mohó bányászok keze van a dologban, az tény, hogy a folyamat annyira jól sikerült, hogy a második világháborúban Rommel tábornok Afrikába induló német katonáit itt képezték ki a sivatagi hadviselésre.