Horvátországi utazás előtt: mit esznek, mit hallgatnak, mit néznek a szomszédban?
A horvátok történelme jó 800 éven át összefonódott a miénkkel, hiszen ezen időszak alatt a mindenkori magyar uralkodó volt Horvátország királya is. Ugyan a népszerű tévhittel szemben meg kell jegyezni, hogy ez nem jelentette azt, hogy Horvátország valaha is a Magyar Királyság részét képezte volna (ebből következően pedig az összes „Nagy-Magyarországos” autósmatrica, vágódeszka, kulcstartó, stb. nem a valóságot mutatja be), pusztán csak perszonáluniós kapcsolat volt a két ország között. Ám ez önmagában is elég szoros volt ahhoz, hogy a magyar történelmet a horvátok is alakítsák némileg. Ezen kapcsolat üdvösebb részét remekül illusztrálhatjuk a két Zrínyi Miklós, vagy a Kőszeget 1532-ben védelmező Jurisics Miklós alakjaival, az árnyoldalát pedig Jelačić bánnal.
Nézzük is meg, hogy mik a horvát kultúra komolyabb mérföldkövei! Ezt azért is érdemes most megtenni, mivel a horvát és a magyar kormány nemrég állapodott meg arról, hogy elfogadják a másik országban regisztrált oltásokat, így nyáron már semmi akadálya nem lesz egy kis szomszédolásnak.
Mit olvassunk?
A magyar nyelven is hozzáférhető horvát irodalom a szoros kapcsolat ellenére sem mondható bőségesnek, ennek ellenére azért akad miből válogatnunk. Kezdetnek rögtön ott van a horvát középkori költészet egyik kiemelkedő alakja, Marko Marulić (Marulics Márk), akinek a bibliai karakterről, Juditról írt eposza egy kisebbfajta szenzációt jelentett a korszak irodalmi életében.
Ki kell emelni August Šenoa-t is, ő a romantika korában volt egy akkora jelentőségű horvát író, mint nálunk Jókai és magyar kollégájához hasonlóan a fő profilját neki is a történelmi regény műfaja alkotta.
Megosztó, de kihagyhatatlan alakja a délszláv irodalomnak a boszniai horvát családból származó, magát azonban jugoszlávnak valló Ivo Andrić, aki a Híd a Drinán című regényéért irodalmi Nobel-díjat is kapott.
A 20. századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja Miroslav Krleža volt, aki egyébként magyarul is kiválóan beszélt, az első világháború alatt írt novelláskötetének is magyar címet adott. Ezen felül a Glembay családról írt történetfüzérét érdemes felütni, ami a horvát polgárság hanyatlásregénye.
Az újabb szerzők közül pedig nézzünk bele Sladana Bukovac Szellemmajom – Egy pszichiáter viszontagságai című pszichológiai regénybe, amelyben a délszláv háború utáni korrupció, a háborús sokk következtében kialakult poszttraumás stressz és a nyugatra tévedt keleti ember tanácstalansága keretezik a történetet.
Mit nézzünk?
Az érdemi filmgyártás a horvátoknál, már a kommunista jugoszláv állam kereteiben indult meg a második világháború után. A korszakban divatos háborús filmek zsánerében sikerült elkészíteni minden idők legdrágább jugoszláv alkotását, A neretvai csatát (angol, amerikai, olasz és nyugat-német közreműködéssel). Ez a film, amit a horvát Veljko Bulajić rendezett, a második világháború idején a megszálló német-olasz erőkkel szemben harcoló partizánok hőseposza.
A háborús témánál maradva a horvátokban nagyon mély nyomott hagyott a délszláv háború is, ezért egyáltalán nem csoda, hogy a filmművészetükben is több oldalról próbálták már feldolgozni a témát. A drámai megközelítésnek egy minimalista példája A férfiak nem sírnak, ahol a háború után évtizedekkel később összegyűlő katonák próbálják megfejteni, hogy mi is történt velük. Persze óvatosnak kell lenniük, hiszen egész másként láthatja a történteket egy szerb, mint egy horvát, vagy egy bosnyák, így a traumatizált társaságban egy félreértett mondat is veszélyes lehet.
A délszláv háború traumáját persze humorral is megpróbálták enyhíteni, ez lett a horvát mozitörténet egyik legkiemelkedőbb kasszasikerét hozó Hogyan kezdődött a háború című film, ami a háború abszurditására helyezte a hangsúlyt.
Igen kiváló film még a Tito marsall szelleme, ami arról szól, hogy egy szigeten a nyugdíjasok furán viselkednek és az oda áthelyezett rendőrök kinyomozzák, hogy ez azért van, mert a partizánhaverjuk temetésén az öregek meglátták Tito szellemét. A sztori elterjed, a polgármester meg egy szocialista skanzent akar létrehozni a szigetből az odatóduló turisták és egy nagy zsák pénz reményében. Kicsit olyan a film, mintha a Csapd le csacsi horvát verziója lenne.
Mit hallgassunk?
A horvát klasszikus zene szereplői közül érdemes két alakot kiemelnünk, az egyikük Luka Sorkočević gróf, aki a 18. század egyik preklasszicista zeneszerzője volt.
A másik zeneszerző pedig Ivan Zajc volt, aki a horvát nemzeti operát teremtette meg a 19. század második felében. Szerzeményében a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak állított emléket, a darab U Boj, u boj! című tétele a mai napig népszerű hazafias dalnak számít Horvátországban.
A horvát népzene rettenetesen sokrétű, tulajdonképpen az ország minden nagyobb területi egysége eltérő hatásokból építette fel a maga népzenéjét, így igen más pl. a dalmáciai népzene, mint a szlavóniai.
A két világháború közötti sanzonvilág egyik legkiemelkedőbb horvát dalszerzője Vlaho Paljetak volt, akinek a Marijana című dala a korabeli Jugoszlávia határain kívül is ismert és sikeres volt.
Ha a közelmúltbeli könnyűzenei vonalat nézzük messze a legismertebb horvát zenei produkció, amit csak a világ eddig látott a 2Cellos társulat, akik nem árulnak zsákbamacskát a nevükkel, valóban két csellós arcról van szó, akik remekül tolják az AC/DC-t, meg minden egyebet is.
Mivel a horvátok igen tekintélyes részben a tengerpartjukból élnek, ezért miért pont surf rock zenekaruk ne volna? Ez az elsőre riasztónak ható The Bambi Molesters nevű csapat, akik természetesen semmiféle őzikéket nem abuzálnak, egyszerűen csak jól hozzák a műfaj kötelező elemeit.
A rádióbarát kommersz popzene seggrázós szekcióját többek között Severina képviseli arrafelé:
A punkosabb ereszd el a hajamért a Hladno Pivo zenekar felel, akik szintén sokat elárulnak az értékrendjükről a nevükkel, ami magyarul hideg sört jelent.
A metálosokat a Manntra érdekelheti Horvátországból:
A horvát hip hop fellegvára a dalmáciai Splitben található, szinte valamennyi menő horvát rapper onnan szabadult rá az országra, de közülük is kiemelkedett a Dječaci nevű banda.
Mit együnk?
A horvát konyha igen sokszínű, a dalmáciai rész értelemszerűen az olaszos, tésztás és tengeri herkentyűs ételeket kultiválja, míg a belső-horvátországi területeken igen sok ismerős étellel is találkozhatunk. Például, ha a horvátokra rájön a bográcsozhatnék, szinte biztos, hogy ők is gulyást fognak főzni, vagy halászlevet. Nem reprezentatív jellegű személyes tapasztalat, hogy a legjobb halászlevet nem Baján, vagy Szegeden lehet enni, hanem Baranya horvátországi részében.
Ami a leveseket illeti, a horvátoknál igen népszerű a maneštra, ami egy isztriai eredetű étel és lényegében egy zöldségekkel a megszokottnál jobban felturbózott füstölthúsos bablevest jelent. Számunkra talán az egyetlen furcsaság benne a kukorica lehet, ami viszont elengedhetetlen hozzávalója ennek a levesnek.
Tipikus szegényember eledele a žganci, ami technikailag nem más, mint egy lábos vízben kifőzött, hajdina és rendes liszt keverékéből álló massza, amit jobb napokon pirított szalonnával ettek, kevésbé jó napokon pedig magában.
A dalmáciai konyha egyik fénypontja mindenképpen a pašticada. Ez egy szalonnával megtűzdelt marhadarab, amit egy mustáros, balzsamecetes, vörösboros és zöldséges pácban érlelnek egy napig, majd utána gondosan megsütik. Hibátlan étel.
Ha a horvátok a kertben nem bográcsoznak, akkor kotlovinát készítenek. A sertéshússzeleteket (ez többnyire karaj, de nem istenkísértés tarjából hozzáfogni) befűszerezik, pihentetik egy éjszakán át, majd másnap az erre szolgáló széles peremű, szabadtéri sütőtálban elkészítik. A perem azért fontos, mert az elkészült hússzeleteket oda rakják félre, hogy aztán kolbászt és zöldségeket, illetve gombát is készítsenek a húsok levében.
A hússal nem élők számára remek választás lehet a zapečeni štrukli, ami egy kelttészta-féle és az a lényege, hogy az alaposan kinyújtott tésztát tojássárgája, túró, tejföl, stb. keverékével kenik meg, majd a tészta közepén vágott lyukból kiindulva óvatosan belülről kifele elkezdik felsodorni egészen addig, amíg egy bicikligumira hasonlító képződményt nem kapunk. Utána felszeletelik, kiolajozott tepsibe rakják, megkenik a tetejét tejföllel és mehet a sütőbe. Készítik édesen és sósan is.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
