Számos szigeten – például Míkonoszon és Naxoszon – található épületek eredetileg kőből készültek, hiszen ezeken a sziklás területeken hozzáférhetőbb volt ez az alapanyag, mint a fa. A kövek jellemzően elég sötétek voltak, és így különösen fogékonyak voltak, hogy magukba szívják a nyári, vakító napsugarakat – ennek eredményeként a melegebb napokon az otthonok jelentősen felelegedtek. A belső terek lehűlése érdekében egyesek úgy döntöttek, fehérre festik kőházukat – ez még csak a kezdet volt. Egy másik cél is lebegett a szemek előtt, amikor Görögországot kolera-járvány sújtotta: Ioannis Metaxas diktátor uralma alatt 1938-ban az egész nemzetet arra buzdították, hogy meszeljék be otthonaikat, remélve, hogy így kontrollálhatják a betegség terjedését. Ennek oka, hogy a házak festésére a napokban általánosan használt fehér pigmentet mészkővel, fertőtlenítőszerrel készítették, amely fertőtlenítheti a házakat – írja a Designtaxi.
Hogy jött a kék?
A fehér és kék paletta a szigetek építészetének ikonikus alapjává vált, ám meglepő módon a dizájnnak nincs sok köze a görög zászló színösszeállításához. A fehér szín már megkapta a maga magyarázatát, jöjjön a kék: a gyakran használt kék festéket mészkőből és kék tisztító talkumból készítették – ez utóbbit loulaki néven ismerték.
A loulaki olyan háztartási termék volt, amelyet a helyiek már otthon is tartottak, ezért a legkényelmesebb és leggazdaságosabb lehetőség volt a kék pigmentet összerakni a festékhez a többi színéhez képest. Az elterjedést segítette, hogy 1974-ben törvényt fogadtak el a szigeteken lévő házak kék-fehérre festésére, így ösztönözve a hazaszeretetet – noha ez már nem kötelező, több lakos fenntartotta a színvilágot, mivel kétségtelenül belemerült a görög sziget esztétikájába.