Az etnológusnak és hantásnak is kiváló Xántus János I. rész
Xántus János köztiszteletnek örvendő jogászcsaládba született 1825-ben, apja, Ignác a Széchenyiek jogtanácsosa volt, így nem is nagyon lehetett kérdéses, hogy fia is ezt a szakmát fogja választani. Xántus János 1847-ben tett ügyvédi vizsgát Pesten, majd az 1848-as események során előbb a nemzetőrségnél, majd a honvédseregben szolgált, 1849 februárjában már mint a komáromi erődben állomásozó 46. honvédzászlóalj hadnagya. A források ugyan megoszlanak, egyesek szerint egy kitörési kísérlet közben esett fogságba, míg mások jóval kalandosabb ügyről tudnak, szerintük egy balul sikerült érsekújvári kémszemle során kapták el a császáriak. Bármi is az igazság, innentől Xántus hadifogságban töltötte a szabadságharc maradék részét, majd a bukás után az alacsonyabb rangú honvédtiszteket sújtó jellegzetes büntetést kapta ő is, közlegényként besorozták a császári-királyi hadsereg egy csehországi ezredébe.
Erre persze megmozdult a család és addig vesztegettek minden kezük ügyébe kerülő hivatalnokot, míg sikerült találni olyan udvarközeli embert, aki nem csak képes, de némi baksisért cserébe hajlandó is volt intézkedni a szerencsétlenül járt fiatal magyar érdekében. Igen ám, de ekkor Xántus eltűnt és csak hetekkel később küldött levelet anyjának Prágából, melyben azt írta, hogy letartóztatták. A rejtély megfejtése nem bonyolult, Xántus, miután szabadult a hadseregből nem nyílegyenesen hazaindult, hanem előtte kiugrott egy kicsit külföldre, a szászországi Drezdába, ahol felvette a kapcsolatot a magyar emigrációval, majd új értesülésekkel és pamfletekkel felszerelkezve visszatért a Habsburg Birodalomba.
Csakhogy a titkosrendőrség sem eldugott kapualjakban való fánkmajszolásért kapta a fizetését, úgyhogy a tiltott irodalmat csempésző veszedelmes rebellist fülön csípték Prágában, majd újfent besorozták ahhoz az ezredhez, ahonnan csak az imént szabadította ki a családi összefogás.
Xántus János jól tudta, hogy ezúttal nem számíthat másra, így maga látott hozzá előkészíteni a szabadulását. Szerencsére, legalábbis a családi történet szerint, melynek hitelességéért nem vállalunk felelősséget, az osztrákok engedték szabadon mozogni Prágában, azzal a feltétellel, hogy egy altiszt elkíséri mindenhova, megakadályozandó a szökést. Ezt a derék embert aztán Xántus elkezdte kávéházakba hurcolni, ahol gyakran a fogyasztását is fizette, majd amikor egy alkalommal az altiszt nagyon belemerült a biliárdozásba, Xántus elkéredzkedett tőle meglátogatni egy barátját. Ez a barát aztán el is látta hősünket hamis útlevéllel, civil ruhával és külföldi valutával, így aztán Xántus pár hét múlva már Londonból írt levelet a családjának.
Irány Amerika
Xántus nem időzött sokat Londonban, hanem 1851 végén áthajózott az USA-ba, amit már akkoriban is az új életet kezdeni akarók Mekkájának tartott az európai közgondolkodás. Xántus korai amerikai éveiről nincs a birtokunkban túl sok megbízható adat. Ugyan Xántus maga terjedelmes levelekben tájékoztatta a családját az Újvilágban szerzett élményeiről, ám az ezekben a levelekben szereplő információk hitelessége több mint kétséges. Gyanúra ad okot például, hogy Xántus szinte minden levelében valami nagy, kockázatos, de óriási nyereséggel kecsegtető akcióra készül, ám a következő levelében egy szót sem ejt arról, hogy mi lett a korábbi vállalkozásból, hanem egy újabb nagy tervvel rukkol elő.
A leveleiben közölt felfedező utak sem stimmelnek, vagy azért, mert az általa leírt idő nem elegendő a közölt útszakaszok bejárására, vagy azért, mert a megnevezett útitársak akkoriban bizonyíthatóan máshol tartózkodtak. Xántus hitelességét nagyban aláássa az a tény is, hogy az 1850-es évek első feléről három embernek három teljesen eltérő, egyenként összeegyeztethetetlen módon számolt be.
Amit biztosan tudunk róla, hogy hosszabb ideig élt a Missouri állambeli St. Louis-ban, megfordult a Louisiana-i New Orleansban, illetve megpróbálkozott ő is a farmerélettel Iowa-ban, az Újházy László alapította, magyar emigránsokat tömörítő New Buda környékén. Egyik vállalkozása sem járhatott túl nagy sikerrel, ugyanis 1855-ben kénytelen volt belépni az USA hadseregébe.
Ekkoriban Amerikában még nem ismerték a sorkötelességet (majd a polgárháború hozza el ezt is sok minden más mellett) és úgy gondolták, hogy békeidőben egy egészen kicsi hadsereg is elég, így a korszakban a katonáskodás egyáltalán nem tűnt vonzó pályának, így azok léptek be a hadseregbe, akiknek már nem maradt más választásuk a megélhetésük biztosítására. Vélhetőleg a teljes legatyásodás miatti szégyenérzet az oka annak is, hogy Xántus megváltoztatta a nevét és mint Louis de Vésey csapott fel katonának.
Fordul a szerencse
Xántust már New Budán érdekelni kezdte a környék flórája és faunája, így össze is gyűjtött ezt-azt, ám a természetrajzi érdeklődését a hadseregben mélyítette el. Szerencséjére ugyanis megismerkedett egy fiatal katonaorvossal, dr. William Alexander Hammonddal, aki maga is lelkes, amatőr természettudós volt és Hammond bábáskodása alatt vált Xántus is szakemberré. Többek között az Arkansas folyó mentén végzett kutatómunkája során, az akadémiai nekrológja szerint Xántus
„20 ládában több mint 300 kigyót, 200 gyíkot, 700 halat, teknősbékát stb. 40 rizma (csomag) növényt s majdnem 15 mázsa ásványt, számos madarat, emlőst és rovart, sok palaczk vizet (vegyi elemzésre) stb. gyűjtött a Smithson-féle intézet részére, melyekből a Nemzeti Múzeum is, a nevezett intézet útján, becses dolgokat kapott.”
Xántus munkája annyira értékesnek bizonyult, hogy végül a Smithsonian Intézet kurátora, Spencer Fullerton Baird is megelégedését fejezte ki, sőt, kijelentette, hogy Xántus kollekciója teljesebb és nagyobb, mint bárkié, aki eddig ilyesmivel foglalkozott és ugyanannyi időt szentelt a tevékenységnek Amerikában.
Hazatérés
Az immáron elismert tudósként működő Xántus 1861-ben hazatért Magyarországra, vélhetőleg ezen döntéséhez volt némi köze az ekkor még csak átmenetileg megenyhült közállapotoknak is. 1862-ben megtartotta az akadémiai székfoglaló beszédét, majd hamarosan visszatért Amerikába, mivel az abszolutizmus ideiglenes visszatérése hatására nem kaphatott olyan állást, ami a képességeinek megfelelt volna. Az USA viszont közben belebonyolódott a polgárháborúba, így Xántus előbb tiszti rangot nyert a hadseregben, majd a tengerészeti minisztériumban lett titkár, végül nem sokkal később Lincoln elnök kinevezte konzulnak Mexikóba. Ez a parádés karrier elsősorban azonban nem Xántus személyének, hanem befolyásos támogatóinak köszönhető. Baird mellett ebben a főszerepet dr. Hammond vitte, aki a polgárháború alatt az USA hadseregében az orvoskar vezetőjévé lépett elő.
Mexikóban Xántus folytatta az élővilág feltérképezését és egészen gazdag gyűjteményre sikerült szert tennie, amikor az ő területén is megjelent a Miksa császárt hatalmon tartani akaró francia expedíciós hadsereg és mivel az USA nem ismerte el Miksa uralmát, ezért Xántusnak nem maradt más választása, mint a távozás. 1864-ben aztán az USA-t is elhagyta és visszatért Magyarországra. Ezen döntésében vélhetően az is közrejátszott, hogy egy kicsit túl könnyelműen ígért meg dolgokat mindenkinek (pl. többeknek ígért adott fajok példányait a gyűjteményéből és végül több volt az ígéret, mint a szétosztható állomány), akiről azt feltételezte, hogy elősegítheti az ő működését, így egy idő után törvényszerűen belegabalyodott a betarthatatlan ígéretek hálójába, amiből az egyetlen kiutat a hazatérés jelentette.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
3 színes, német város a téli kiruccanásokhoz
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
