Képzeljük el, hogy gyanútlanul sétálunk az utcán, headset a fülünkben, egyszer csak a hátunk mögött felbrummog egy medve. Persze esélytelen, hogy a városban medvével találkozzunk, vagy legalábbis most még az, ahhoz, hogy ebből valóság legyen még jó sokat kell csúszni lefelé a Mad Max spirálon. Szóval ott tartottunk, hogy felbrummog a medve, honnan jön a hang? Hát a fülesünkből és brummog benne egy medve? Azért mert éppen Leeds azon részében járunk, ahol egykor ott állt a Headingley Zoológiai és Botanikus Kert.
A kezdeményezés a 365 Leeds Stories névre hallgató közösségi projekt része és egyike annak az 50 hangsétának, amit az ember csak az Egyesült Királyság területén letalpalhat. Ehhez nem kell más, mint hogy fizikailag is a megfelelő helyszínen tartózkodjunk. és ott legyen a telefonunkon az Echoes applikáció. Ez az alkalmazás különféle városi zajokról készített összeállításokat tartalmaz, a legérdekesebbek az Egyesült Királyság területén élvezhetők, de akad már fent egy-két budapesti is, ezek közül az egyik a Józsefváros címet viseli, a másik a Műegyetem környékén található és címében pedig a rejtélyes „Hogyan lehet eltűnni teljesen?” kérdést találjuk, ami remélhetőleg nem szó szerint értendő.
Ha nem bírunk már otthon ülni
És hogy mire jó ez az egész? Leginkább arra, hogy ha már nem bírjuk az otthon ülést, akkor úgy mehetünk ki sétálni, hogy valami kis pluszt is csempészünk a dologba, és ezzel ráadásul az ég adta egy világon nem is veszélyeztetünk senkit, hiszen nincs más emberre szükségünk az élményhez. Egyszerűen csak megnézzük az applikációban a közelünkben lévő Echo-pontokat, kiválasztunk egyet, odamegyünk és hallgatjuk a hangokat.
A Leeds-i 19. századi állatkert hangjain túl találunk itt olyat, ami a hírhedt Whitechapel 1928-ból származó hangjait löki a fülünkbe, de ha éppen Varsóban vagyunk, akkor végigjárhatjuk a korabeli hangok kíséretében a Honi Hadsereg 1944-es felkelésének fontosabb helyszíneit, vagy visszatérve az Egyesült Királyságba felfedezhetjük a dél-angliai Chichester városának ókori római, középkori és György-korabeli hangjait is.
A hangséta egyébként nem mostani találmány, már 2017 óta létezik, ekkor hozták létra a Soundwalk September nevű közösséget, ahol minden év szeptemberében díjazzák a beérkezett pályamunkákat. Ezek között művészibb darabok épp úgy előfordulnak, mint történelmi kalandozások, vagy egyszerű útleírások. Az idei díjazottak között találni például olyat, amelyik egy 19. század második felében működött dologház jeltelen sírjai fölött viszi végig az érdeklődőt a Somerset-i Bath városában, ahol a mostoha körülmények miatt vagy 3 000 ember halt meg 1858 és 1899 között. Vagy ott van a New York-i Greenwich Village-et körbejáró túra. Ez volt az 1960-as években kivirágzó ellenkultúra egyik bölcsője, így a hozzácsapott hangok is ezt az időszakot elevenítik fel.
Persze akkor sem kell elkeseredni, ha megátalkodott fotelturisták vagyunk, hiszen találunk a felvételek között olyat is, amit helyszíntől függetlenül hallgathatunk, jó példa erre a The Ears May Travel című produkció, ahol természeti és emberi zajokat hallgathatunk meditatív céllal, ha éppen úgy tartja a kedvünk. Így akár a karosszékből is lehunyt szemmel úszhatunk egyet Krétán, vagy sétálhatunk egyet Lipcsében, vagy a Schönbuch fái között Baden-Württembergben.
Feltörőben a hang
Annak ellenére, hogy logisztikai szempontból komolyabb kihívással kell szembenéznie azoknak, akik mostanában akarnak hangsétához felvételeket készíteni, a feltöltők száma idén vagy 40 százalékkal megugrott és emellett, bár ebben semmi meglepő nincsen, sima felhasználói érdeklődés is megnégyszereződött a projekt iránt. Nyilván ezen a technikai újítások is lendítettek egyet, hiszen az olyan applikációkkal, mint amilyen a fentebb említett Echoes (amivel nem csak letölthetjük mások anyagait, hanem magunk is rögzíthetünk dolgokat), vagy a másik hasonló alkalmazás a Gesso, vagy a geolokációs térképeszköz, a CGeomap. Ezekhez már csak egy okostelefon kell és persze némi érzék a hangok iránt és már élhetjük is kifelé a kreativitásunkat. Nem véletlen, hogy a magukat hangművészeknek nevező közösség oszlopos tagjai között ugyanúgy találunk zenészeket, rádiós műsorkészítőket, de még forgatókönyvírókat is.
Egyáltalán nem tűnik a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek ezt a játékot Magyarországon is meghonosítani.
Képzeljük magunk elé a reformkori Pest-Buda hangjait, az 1867-es koronázási ceremónia zsibvásárát, a második világháborús ostrom hangulatát, 1956 októberének fontosabb helyszíneit, hogy másokat ne mondjunk, és egyből látjuk, hogy történelem van itt bőven, csak neki kellene állni kihasználni.
Kétség sem férhet hozzá, hogy felívelőben van a hang újra, egyre többen hallgatnak hangoskönyveket, podcast adásokat. Egy tavaly decemberi Deloitte jelentés szerint 2020-ban 25 százalékos növekedés várható a hangoskönyvpiacon és akkor még a korona csak pletykaszinten határozta meg az életünket, így gyanítható, hogy a 2019-ben prognosztizált növekedésnél lényegesen nagyobbat ugrott a mutató, hiszen az embereknek sokkal több idejük van most a hangoskönyvekre és a podcastekre, mint amennyiről tavaly még csak álmodoztak volna.
Olyan időkben, amikor nem utazhatunk annyit, mint szeretnénk, a lehetőség, hogy ehelyett átléphetünk egy másik korszakba, igazán csábító lehet, fogjunk hát hozzá.