„Ez az egész fürdőtelep egy óriási és gyönyörű Siófok”– Utazás a történelemben III. rész
A korábbi részekből megtudtuk, hogy a turizmusnak léteznek nyomai már a 18. század végéről is Magyarországon, de igazán tömeges jelleget csak a kiegyezés utáni évtizedekben öltött. Ekkoriban történt, hogy egy horvátországi hegyi község, Veprinác halászfaluját egyre többen kezdték el látogatni, mint olyan helyet, ahol remek a levegő és van fürdőzési lehetőség is. Ezt a kis falucskát a helyiek Opatijának hívták, de mifelénk Abbázia néven vált közismertté. A népszerűsége alig pár éven belül akkora lett, hogy Budapestnek a korszakban leglátogatottabb kávéháza is ezt a nevet vette fel.
Tengerre magyar!
Nyilván nem érdemes úgy tennünk, mintha a tengerpartra járást az Adriánál fedezték volna fel a magyarok, sőt, sokkal inkább egy akkoriban már Európában nagy közkedveltségnek örvendő szokásként érkezett ez meg hozzánk. Abbázia csúcsra törése előtt is látogatták a vagyonosabb osztályok képviselői pl. a francia Riviérát, vagy a belgiumi Ostende, illetve a hollandiai Scheveningen fövenyeit. Bár nyilván nem kell agyonhangsúlyozni, hogy az ilyen kiruccanásokra a korszakban a leggazdagabbakon kívül kevesen voltak képesek.
Sokat lendített továbbá az Adria megközelíthetőségén, hogy 1873 nyarától a magyar főváros és Fiume (ma Rijeka) között megindult a vasúti közlekedés.
Ez régi álma volt a magyar politikai elitnek, a megvalósítás módozatain már a reformkorban Széchenyi és Kossuth is vitatkoztak, illetve az előbbi, mint a Batthyány-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere törvényt is hozatott róla, így a fiumei vasút terve bekerült az április törvények közé, egészen pontosan az 1848. évi XXX. törvénycikk harmadik paragrafusa tartalmazta.
Persze ebből akkor még nem lett semmi, hiszen jól tudjuk, hogy ekkoriban a bécsi udvar és Pest-Buda annyira másként képzelte el a másikkal való együttélést, hogy ebből előbb mosolyszünet, majd lövöldözés kerekedett. Ezek a viszonyok meg inkább a már meglévő vasútvonalak lerombolásának (pl. amikor Görgei parancsot ad a schwechati csata után a Bécset Győrrel összekötő vasút elrontására, vagy amikor Perczel csapatai megrongálják a Vácot Szolnokkal összekötő vonalat 1849 elején) és nem újak építésének kedveztek.
Gyógyászati zarándokhely és polgári kaszinó
De visszatérve Abbáziára, onnantól kezdve, hogy volt már vasútvonal, semmi nem állhatta útját a nyaralni vágyó felső és középosztálybeli tömegeknek, különösen azért sem, mert a korszak olyan orvosszaktekintélyei, mint Markusovszky Lajos és Korányi Frigyes szerint a jó sós levegő enyhülést hozhatott a szívbetegséggel küzdők számára. Ezen utóbbival kapcsolatban az igazság megköveteli, hogy leírjuk, ez az állítás teljes egészében nem felelt meg a valóságnak. Az abbáziai klíma a nyári hőséget leszámítva valóban jótékony hatással volt a szívbetegségek bizonyos típusaira, de voltak olyanok is, amikre kifejezetten káros volt. Emiatt vesztette életét Abbáziában a súlyosan szívbeteg Markusovszky is.
A Monarchia alatt, sőt még utána is kedvelt pihenőhelye lett ez a magyar művészvilágnak is. Jókai Mór fogadott lánya itt tartotta a menyegzőjét a híres körkép festőjével, Feszty Árpáddal.
Megfordult itt Ady Endre, Móricz Zsigmond, Füst Milán és József Attila is. Kedvelt pihenőhelye volt ez a két világháború között Márai Sándornak és Szabó Lőrincnek is.
Márai például így ír Abbáziáról a Dráma Voloscában című elbeszélésében:
„Visszajárok ide, örülök, ha valamelyik fiumei őslakó magyarul felel kérdéseimre, szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem.”
Szabó Lőrinc itt írta a Tengeren és az Ősz az Adrián című verseit, valamint ő volt az, aki a címben szereplő felkiáltást is tette, miszerint „Ez az egész fürdőtelep egy óriási és gyönyörű Siófok”, amikor először megpillantotta Abbáziát.
Királyi nyaralások
Persze hozzá kell tenni, hogy a művész és közélet krémje csak úgy nem terem ott sehol. Ahogyan azt például a fürdőhelyeknél is láttuk, itt is jót tett az uralkodói család közreműködése. Ferenc József maga is többször járt Abbáziában, de az adriai kikapcsolódást nálánál is sokkal jobban kedvelte fia, a magyar sajtóban csak Rezső királyfiként emlegetett, tragikus sorsú Rudolf főherceg és felesége, Stefánia főhercegnő. Ugyancsak szeretett ide járni nyaralni I. Károly román király is, aki több sétányt és kiránduló utat építtetett a városban és környékén. Megfordult itt továbbá a német császár, a svéd király és a luxemburgi nagyherceg is.
Annyira felkapottá vált a környék, hogy a századfordulót követő években már nem csak a Monarchia, hanem az északi és a kelet, valamint közép-európai országok tengerpartra vágyó polgárai is Abbáziát keresték fel.
Az itt pihenő külföldi művészek közül talán a legismertebb Csehov, a politikusok közül meg a leghírhedtebb Lenin, aki állítólag 1904-ben látogatta meg a városkát.
Nyilván Abbázia a hatalmas népszerűségének köszönhetőn ugyanúgy mintát adott a környéken létesülő tengerparti nyaralóterületeknek, ahogyan példaadó volt mondjuk Karlsbad a gyógyfürdők esetében. Így nyert némi népszerűséget pl. Cirkvenica, aminek a fejlesztését József főherceg is támogatta, de így sem tudott kinőni mestere árnyékából és leginkább úgy tartották számon, mint azon emberek nyaralóhelyét, akiknek nincs pénzük Abbáziára.
A vég
Összességében elmondható, hogy a Monarchia turizmusának a horvát-magyar tengerpart és különösen Abbázia egy igen fontos, a nemzetközi turisztikai térképen is látható pontja volt. Jellegzetes végakkordja a történetnek, hogy a Monarchia szétzüllése is itt vált az elsők között érezhetővé. A sok szempontból tragikus sorsú, elődjénél lényegesen szerényebb képességekkel rendelkező, de kétségtelenül jó szándékú I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) kezdeményezésére a háború utolsó évében szegény pesti munkásgyerekek nyaraltatását szervezték meg Abbáziába (így jutott el a tengerpartra József Attila is), ám az addigra már a gazdasági összeomlás jeleit produkáló birodalomban ezt sem lehetett rendesen megszervezni.
A korrupt hivatalnokok a pénz egy részét elsikkasztották, így bedeszkázott ablakú szállások fogadták a szegény gyerekeket, ahol meg a szállással nem volt gond, oda meg a háborús nélkülözés miatt élelem nem jutott. Az abbáziai gyermeküdültetési akció csúfos kudarcba fulladt, botrány lett belőle, még a korabeli filmhíradókba is bekerült és csak növelte azt a belső frusztrációt, ami a háborús vereség mellett a birodalom bukását okozta.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
