Honnan jött az ötlet, hogy élőszereplőssé teszitek ezt a zsánert, ami azért már elég jól működik társas és számítógépes játékokban is?
Szerencsénk volt, mert inkább az ölünkbe hullott ez a lehetőség, mintsem kerestük volna. Felvette a kapcsolatot velünk egy kriminológus, Mészáros Dorka, aki maga is krimitörténeteket ír, de nálunk korábban nem voltak élő szereplők, ő pedig pont úgy képzelte el, hogy kellenének bele. Neki volt egy jó ötlete, nekünk meg volt hozzá infrastruktúránk, egy bejáratott klientúránk, így nem kellett sokat gondolkodni az együttműködésen. Persze a vírushelyzet is sokban hozzájárult ehhez, hiszen a jelenlegi állapotok között nekünk is fontos, hogy alkalmazkodjunk, és újfajta szórakoztatási lehetőségekkel rukkoljunk elő.
Szóval ezek szerint nektek már van tapasztalatotok az ilyen jellegű játékokban. Miket csináltatok korábban?
Van szabadulószobához hasonló játékunk, aminek a felépítése ugyanaz, csak éppen nem egy szobából kell kiszabadulni, hanem egy gyilkosságot felderíteni.
Vannak szabadtéri nyomozós játékaink, ahol egy várost járva kell egy bűntényt megoldani, emellett vannak még rejtélyes vacsoráink, és ebbe illik bele ez az új szolgáltatás.
Vannak ugyanis szerepjátékos vacsoraestjeink, ahol a résztvevők egy általunk megírt szerepet játszanak el egy háromfogásos vacsora kíséretében. Ott a maffiózó, a maffiózó felesége, az ügyvéd, háborús veterán, stb. Sőt, most már van interaktív színházunk is. A szabadtéri nyomozásainkat meg úgy kell elképzelni, hogy egy városon belül rejtjük el a nyomokat és a főbb turisztikai látványosságai környékén kell keresgélni őket. Tehát, nem csak nyomozol, hanem felfedezel közben egy várost is.
Mondtad, hogy egy kriminológus segítségével dolgoztok. Hogy zajlik a munkafolyamat? Saját kútfőből írtok sztorikat, vagy alkalomadtán megtörtént bűnügyekből is merítetek ihletet?
Eddig az egyetlen ember, aki a történeteket írta, az én voltam, ezt mindenképp a saját kezemben akartam tartani. A szabadtéri játékaink között van egy-két olyan, ahol valóban megtörtént bűntényekkel dolgozunk, de többségében kitalált, fiktív sztorikról van szó.
Azt látjuk, hogy a legjobban az emberek az USA-ban, a szesztilalom idején játszódó történetekre reagálnak. Az ismétlődés annyiban van jelen, hogy ha valaki már több játékunkban is részt vett, feltűnhet neki, hogy vannak visszatérő karakterek, de ez inkább csak színesíti az élményt.
Saját kútfőből dolgozik Dorka is, nála fontos, hogy ismeri egy nyomozás menetét, tudja, milyen buktatók lehetnek benne, szóval a történetek hitelességén sokat emel, hogy van valaki, aki az ilyen szakmai részletekre is oda tud figyelni bennük.
Mennyire kell elmélyülni a 20-as, 30-as évek Amerikájának történetében ahhoz, hogy hiteles sztorikat tudjon létrehozni az ember? Maga a korszak az inkább csak díszletként van jelen a bűnügyekben, vagy konkrétabb szerepet is kap? Illetve mondtad, hogy van vacsora köré épülő játékotok is, ilyenkor korabeli a menü is?
Úgy vannak összerakva a történetek, hogy a vendégeink akkor is jól érezzék magukat, ha semmilyen háttértudásuk nincs az adott korszakról, pláne ne érje emiatt hátrány őket. A hangulatot korabeli zenékkel igyekszünk megalapozni, de a menü már nem ennyire specifikus, itt is inkább az a cél, hogy a mai vendég élvezze az ételt. A kor hangulatát idézi még például egy szerepjátékos vacsoraest esetében, hogy a vendégeink be szoktak öltözni. Persze ezt nem tesszük kötelezővé, de jelmezben a játék sokkal élvezetesebb. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a férfiaknál lényegében egy kalappal meg egy mellénnyel megoldható, inkább a lányoknak van szükségük nagyobb kreativitásra, hogy jól ki tudják huszasévekesíteni magukat.
Mekkora stáb kell egy ilyen koncepció működtetéséhez?
Az újdonságunk, az interaktív színház esetében egy tízfős csapatunk van, köztük a játékmesterrel, aki a kriminológus hölgy. Persze a legtöbb esetben igyekszünk minél kevesebb teret engedni a játékmesternek, hiszen végső soron az volna a cél, hogy a játékosok a játékmester segítsége nélkül oldják meg az ügyeket és ő csak elindítsa a játékokat, aztán hagyja a résztvevőket érvényesülni.
Az interaktív színházat leszámítva általában egy emberre van szükség, hogy működjön a dolog, de a háttérmunkálatokban nagyobb munkaerővel kell dolgoznunk, hiszen már nyolc városban jelen vagyunk, és most csinálunk egy turnét is, így csak idén már 20 új városban megfordultunk valamelyik programunkkal.
Összességében mintegy két tucat ember dolgozik ebben vállalkozásban, köztük persze vannak fő és részmunkaidőben foglalkoztatott kollégák is.
Azt veszem ki a szavaidból, mintha a koncepció origója valahol a klasszikus asztali szerepjátékok környékéről származna. Ez így is van és foglalkoztatok ezzel korábban hobbi szinten, vagy csak annyira merültetek el benne, amennyire a vállalkozásotok megköveteli?
Ezek szerint, ha akarnám se tudnám letagadni. Én régebben rengeteget szerepjátékoztam, főleg az asztali verziókkal és amikor el kellett döntenem, hogy milyen vállalkozást indítsak, az volt a legfontosabb szempont számomra, hogy mi az, amivel akkor is szívesen foglalkoznék, ha nem kellene a pénzzel törődnöm. Mivel a szerepjátékozást nagyon élveztem, az abból származó tapasztalataimra építettem fel a vállalkozásomat.
A 21. században egyre nagyobb hangsúlyt kap a virtualitás, nektek is van, ahogy látom, online játszható opciótok. Most a COVID helyzettől függetlenül nem érzed azt, hogy a fizikai jelenléten alapuló játékot kiszoríthatja ez a kényelmesebb, otthonról is űzhető online opció?
Úgy gondolom, hogy a fizikai jelenléten alapuló programok az igazán jó programok. Emellett, akik szórakozni szeretnének és kimozdulni otthonról, ők alkotják a közönségünket, hiszen a játékmesterek eleve képesek egy olyan hangulatot teremteni, ami online nehezen megvalósítható. Ugyan létezik „online játékunk” is (ebben az esetben a szükséges kellékeket postán küldjük ki), de ezt valóban a vírus miatti kényszerből alkottuk meg és a célunk továbbra is az, hogy olyan programokat csinálhassunk, amikért megéri elhagyni az otthon kényelmét.
Mennyi történetetek van? Minden társaságnak új sztorit tesztek le az asztalra, vagy van egy időnként frissített kalandkészletetek, amit használtok? Ha az utóbbi, akkor melyik történetre érkezett a legtöbb pozitív visszajelzés?
Több mint egy tucat különböző játéktörténetünk van, ezeken nagyon nem változtatunk már, viszont ha érkeznek új történetek, azokhoz új játékokat találunk ki és nem a régi történeteket küldjük nyugdíjba, szóval inkább bővítjük a repertoárt. Az egyik legnépszerűbb történetünk a szabadtéri játékaink közül Az éjszakai pillangó halála, ami az összes városban elérhető, ahol van Rejtélyek Háza, de szerepel azon játékaink között is, amelyekkel ilyen roadshow jelleggel járjuk az országot. A vacsoraestjeink közül pedig a szesztilalom idején játszódó Don Giovanni család története a legnépszerűbb. Annyira szerették ezt a sztorit, hogy csináltunk hozzá az egyik konkurens família, a Don Ricardo család mögé is egy játékot.
Van olyan, hogy egy kaland nem jön össze? Mondjuk másra számítottak a játékosok, vagy valamiért nem ül annyira a sztori. Vagy ha ilyen nem is volt még, van erre valami vészforgatókönyvetek, hogy ilyenkor helyzetben mivel oldhatnátok fel az elégedetlenkedést?
Ilyen akkor tudott előfordulni, amikor például egy céges évvégi vacsorán meglepetésvendégek voltunk és a cég alkalmazottjai nem tudták, hogy a vacsora mellett lesz egy játék is. Így aki addigra már berúgott, vagy az volt a terve, hogy átbeszélgeti a kollégáival az estét, az nyilván csalódni fog és kivonja magát a játékból.
De tanulva ebből az esetből a megkeresésekkor már eleve felhívjuk erre a figyelmet, hogy tájékoztassák a résztvevőket arról, hogy lesz egy másfél-kétórás játék is, és így már pozitívek a visszajelzések.
Fontos szerepe van ebben a játékmesternek is, aki ugyan nem lóg a játékosok nyakán, részt sem vesz a játékban egészen addig, amíg nem látja, hogy valami gubanc van, elakadtak a játékosok valahol például, ilyenkor tudja segíteni, motiválni a résztvevőket és ennek köszönhetően százból kilencvenkilencszer jó élménnyel zárják a nyomozást.
Most jön a megkerülhetetlen kérdés: Mennyire éri meg ezzel foglalkozni? Te és a munkatársaid ki tudtok gazdálkodni belőle egy rendes megélhetést, vagy ez inkább egy jóféle hobbi, ami pénzt is hoz a konyhára, de teljes állásnak azért nem elég?
A hobbitevékenységeknek elég nagy szórása van és részben attól függ, hogy mennyi időt tölt el vele az ember. Vannak, akik kevesebb időt fordítanak rá, én azonban nem ilyen vagyok, hanem mindenemet feltettem arra, hogy a hobbimból tudjak megélni és nem engedhetem meg magamnak, hogy ez ne így legyen. A munkatársaimról viszont el kell mondanom, hogy egy Budapest szintű városban minden lehetőségük megvan rá, hogy teljes állásban dolgozzanak nálam, de egy kisebb városban, mint amilyen például Sopron, vagy Kecskemét, ott már a vendégszámon múlik, hogy egy napi nyolc órában, vagy csak mellékállásban végezhető munkáról beszélhetünk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert oda tudunk figyelni a kollégáinkra és ha valaki, aki eddig részmunkaidőben dolgozott nálunk, jelzi, hogy szeretné teljes állásban folytatni a munkát, akkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez így sikerüljön.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
Ez az olasz falu egy euróért kínál otthont az amerikaiaknak
Újabb olasz városnak lett elege a sok turistából, szigorítanak
Drágább a karácsonyi vásár Budapesten, mint Bécsben
