5 tipp, hogy ne a telefonnyomkodás rabolja el a nyaralásod élményét
Kevés kivétellel mindenkit bekebelezett már az okostelefonos digitális világ, és az az őszinte véleményünk, hogy az emberek túlnyomó többsége – magunkat is beleértve – még egyáltalán nem tanulta meg egészségesen kezelni ezt a technológiai kánaánt.
Megfeledkezünk arról, hogy egy helyen, egy szituációban megálljunk egy kicsit, és átérezzük az adott hangulatot, megfigyeljük az atmoszférát. Hogy egyszerűen csak úgy ne csináljunk semmit. Még fotózni se fotózzunk. Bármilyen gyönyörű is a helyszín.
És ez baj. Mert az utazások, a nyaralások ezáltal, ha nem is értelmetlenné, de sokkal felszínesebbé válnak. Pihentető helyett görcsös lesz egy-egy gyönyörű helyszín meglátogatása, mert a fotó-és videókészítés, sőt rosszabb esetben a félóránkénti posztolás kényszerét érezzük magunkban. Vagy ha nem ez rontja el a kikapcsolódást, akkor az, hogy szüntelenül az üzeneteinket vagy épp az utazásunkhoz letöltött applikációt vizslatjuk.
Nagyon jó dolog, hogy szuperebbnél szuperebb alkalmazásokat fejlesztenek már ki az utazásélmények gazdagabbá tételére, de aki nem tanulja meg megfelelő mértékben használni őket, annak ezek az appok éppenséggel nem gazdagabbá, hanem szegényebbé teszik az élményét.
Hazaérve azt konstatáljuk: csodaszép helyen jártunk, jó sok mindent megtudtunk róla a telefonunkból, meg gyönyörű képeket is készítettünk… de alig néztünk körül a két tulajdon szemünkkel. Nem emlékszünk rá, milyen volt a tenger zúgásának hangja, nem figyeltük meg, milyen érzés volt, ahogy a homokba süpped a lábunk. Nem is vizsgáltuk meg annak a híres festménynek a finom ecsetvonásait, és nem is beszélgettünk el a helyi nénikkel-bácsikkal, ahogy azt eredetileg terveztük.
Ha számodra is ismerős ez a probléma, akkor most segítünk egy kicsit mentálisan átállni, hogy legközelebbi kiruccanásod során ne kövesd el ezt a hibát.
1. tipp: szabj meg magadnak “telefon-időt”!
Meredeknek, sőt talán kicsit ódivatúnak hangozhat, de emlékeztetnénk, hogy a pszichológiában is régóta létező és nagyon hatékony módszer a gondolatstop, illetve a napszakra, percmennyiségre kiszabott “rágódási idő”, amit a túlaggódó páciensek kapnak feladatul. Ezeknek is az a lényege, hogy abban a félórában, egy órában, két órában stb. szabad, amennyit csak jólesik – de előtte és utána tilos. A saját érdekedben.
A telefonozással kapcsolatban is megszabhatod magadnak például azt, hogy minden helyszínen, ahova megérkezel, csakis az első vagy az utolsó félórát, húsz percet töltheted azzal, hogy fotózol, közösségi médiázol, vagy az üzeneteidet csekkolod.
Előtte és utána viszont telefont elrak, és nem létezik más, csakis a helyszín, meg az érzékszerveid, amik alig várják, hogy a valós pillanatot érezhessék át.
Ezzel pedig már át is evezünk a második módszerhez.
2. tipp: az öt érzékszerv-játék
Nagyon divatos manapság az “itt és most” élmény, avagy az éber jelenlét tudatos alkalmazása, gondolj csak Eckhart Tolle világhírű könyvére, A most hatalmára, vagy az egyre több erről szóló mozgalomra és önsegítő applikációra. Nem véletlen, hogy ez a Gestalttól eredő kognitív terápia ismét utat tör (pedig nem mai találmány már), hisz a társadalom mindjobban ráébred, hogy a temérdek digitális kütyü és az internet, ezáltal az ingerek és a választási lehetőségek valóságos áradása mind-mind gátolja a jelen pillanatok átélését.
Az öt érzékszerven alapuló módszer játékos, könnyű, és nagyon felszabadító.
Minden helyszínen, ahova megérkezel, állapíts meg:
- öt dolgot, amit látsz,
- négy dolgot, amit tapinthatsz,
- három dolgot, amit hallasz,
- két dolgot, amit az orrodban érzel,
- és egy dolgot, amit a szádban érzel.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden helyen kutatnod kell valamit, amit ehetsz – bár miért ne? -, az aktuális ízérzékelésed megfigyelése egyszerűen csak arra jó, hogy a tested pillanatnyi állapotára fókuszálj, és így maradj a jelenben.
Csináld meg ezt a kis játékot mindenhol – legjobb, ha másokkal együtt, közösen tudod játszani, sőt az is csodás, ha viszel magaddal egy füzetkét, amibe ezeket mind felírod. Imádni fogod, amikor odahaza majd visszaolvasod, hol mit éreztél!
Mondanunk sem kell, hogy a szabályok nem kőbe vésettek: nincs semmi baj akkor se, ha csak két dolgot hallasz, háromféle illatot érzel, és tíz dolgot is látsz… A lényeg, hogy mindig zongorázd végig az összes érzékszervedet.
3. tipp: írd le, ami a legjobban tetszik!
Ez első sorban azoknál válhat be, akik írói vénával rendelkeznek. Fontos, hogy ne a telefonodba jegyzetelj – így még véletlenül sem esel kísértésbe -, hanem füzet vagy úti napló és toll, ceruza legyen nálad.
A lényeg: minden helyszínen, ahol megfordulsz, jól nézz körbe, és határozz meg egy kiemelt dolgot, ami a legjobban tetszik. A világon bármi lehet az, egy törött üvegcseréptől a brazil Jézus-szoborig akármi.
Ha biztos vagy benne, hogy megtaláltad az adott hely számodra legkedvesebb részletét, akkor írd le, milyen, úgy, mintha valaki olyannak készítenéd a leírást, aki sosem fogja látni azt. Írd le a környezetét, a nagyságát, a körvonalát, a színeit, a hangulatát, vagy épp azt, hogy milyen illatot áraszt magából.
Meglátod, ezt a montázs-naplót is nagyon jólesik majd visszaolvasni egy komor, téli éjszakán!
4. tipp: posztolás előtt gondolkodj!
Ha te a mindenhonnan képet posztoló típus vagy, akkor emlékezz néha arra, hogy a sok-sok utazós poszt neked biztosan pozitív élmény, de az ismerőseid jó részének nem az.
Gondoltál már arra, hányan láthatják a posztodat olyanok, akik egyedülálló anyaként, három műszakban dolgozó apaként, vagy egy betegágyon fekve csak álmodozhatnak ilyesféle utakról? Pedig ők is mindent megtettek a lehető legjobb életkörülményekért, csak velük kevésbé volt kegyes a sors.
Biztosan az orruk alá akarod dörgölni minden egyes helyszínen, hogy hol fogyasztasz méregdrága ételeket, vagy hol találsz épp spirituálisan önmagadra? (Mintha ez annyira hihető lenne, instázás közben…)
A számtalan lájknál és elismerő kommentnél még többen vannak a közönségedben, akiknek fájdalmas, vagy épp dühítő lehet az utazós képeidet látni. És sokan közülük jogosan érzik ezt!
Légy empatikus. Bírd ki, hogy kevesebbet kérkedsz. Akár azt is megszabhatod magadnak, hogy minden utazásodról maximum egy, azaz EGY fotót posztolsz. Ha ezt sikerül betartanod, az azt jelenti, hogy igazán megvan benned az együttérzés, és képes vagy félretenni az egódat.
5. tipp: kapcsold ki a telefonod, és add oda az utazótársadnak!
Ha meg egyedül vagy, akkor egyszerűen csak süllyeszd a táskád mélyére, és elő se vedd estig.
“Jaj, de akkor nem tudok fotókat se készíteni!” Igen, így van. És? Majd az utazótársad csinál fotókat.
Vagy egyszerűen csak nem készülnek fotók. Ez manapság már eszünkbe se jut, mert a fényképezést valami elengedhetetlen kötelességnek érezzük minden áldott utazás során. Pedig gondolj bele jobban: a fotóözönnek, amiket csinálsz az utazásaidon, mekkora százalékát szoktad újra és újra elővenni hazatérted után?
Mi történne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer kipróbálnád, hogy egy szép helyszínen, ahova oly régóta vágytál már, és most végre megérkeztél, egyáltalán nem mókolnál semmilyen kütyüvel a kezedben, csak a saját, biológiai fényképezőgépeddel szívnál magadba mindent? Könnyen lehet, hogy sokkal mélyebben maradna meg benned az emlék.
Egy próbát megér, nem?
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
