Vannak, akik mindenre jó csodaszernek, míg mások értelmetlen hókuszpókusznak tartják az általuk tartott foglalkozásokat, és sokan a trénerek közül is szereptévesztésben vannak. Pedig a trénerkedés is olyan, mint minden más szakma: meg lehet és meg is kell tanulni ahhoz, hogy valaki jól és hitelesen végezze a munkáját.
Egy nagyvállalatnál szinte már lehetetlen úgy munkát vállalni, hogy az embernek ne kelljen időről időre különböző tréningeken részt vennie. Ahogy Magyarországon is egyre elterjedtebbek a tréningek, természetesen trénerekre is egyre nagyobb az igény, és ezzel együtt megjelentek az ilyen jellegű képzések is. Sokan viszont még mindig anélkül dolgoznak a szakmában, hogy kifejezetten tanulták volna, és habár van köztük jó szakember, azért alapvetően trénereknél is igaz az, ami a többi hivatásnál: meg kell tanulni az alapjait. Nagyon fontosak a pszichológiai, a szociológiai és a kommunikációs ismeretek, hatalmas figyelmet kell szentelni a csoportdinamikának – sorolja Major Szilvia, a METU KarrierCentrum és a TréningKözpont vezetője, aki tizenöt éve dolgozik a szakmában, azaz szinte azóta, hogy az első trénerek és tréningek megjelentek Magyarországon.
Ahhoz, hogy valaki mindezt tudja is alkalmazni, nem elegendő egy néhány hetes tanfolyam – mondja Major Sziliva, aki a Budapesti Metropolitan Egyetem kompetencia fejlesztő tréner posztgraduális képzésének vezetője is. Ahogy fogalmaz, a trénerkedés „kilométersport”. Azaz minél több tréninget tart valaki, annál több különböző emberrel, helyzettel és feladattal találja szemben magát, és annál hitelesebb trénerré válhat. „Ez az, ami nagyon megkülönbözteti egymástól a trénereket: hogy mennyire képesek – mind szakmai, mind emberi szempontból – hitelesek lenni” – véli a szakvezető.
Egy tréner feladata ugyanis jóval összetettebb annál, mint amilyennek elsőre látszik. Az első lépés a cél beazonosítása: miért van szükség a tréningre az adott cégnél, szervezetnél vagy csoportnál. Major Szilvia szerint tulajdonképpen ez a legfontosabb, és a meghatározása sokszor azért sem könnyű, mert maguk a megrendelők sem tudják megfogalmazni. Utána ennek az elérni kívánt célnak, a rendelkezésre álló időnek és a résztvevőknek megfelelően kell kialakítani a tréning programját. Csak ezután következik a foglalkozások megtartása, amelyen minden résztvevőre külön-külön is figyelni kell.
A tréningeken alapvető a bizalmi légkör megteremtése, amely sokszor szintén nehéz feladat, főleg, ha a résztvevők szkeptikusan állnak az egészhez, esetleg elegük van már a folyamatos tréningezésből. Major Szilvia szerint volt időszak, amikor a nagyvállalatok minden problémát tréningekkel akartak megoldani, ez pedig azt eredményezte, hogy néhány helyen az alkalmazottak már egy újabb foglalkozás gondolatától is rosszul lesznek. Trénerként ezért nagyon körültekintőnek kell lenni, érteni és érezni kell a verbális kommunikáció mögött lévő nonverbális tartalmakat, fel kell ismerni, hogy a résztvevők viselkedése mögött milyen folyamatok zajlanak, és nagyon kell vigyázni a megszerzett bizalomra.
Azt is el kell fogadni, hogy a jó tréner nem showman vagy mókamester, aki vicces feladatokkal szórakoztatja a közönségét. Ennél jóval komolyabb feladata van: a tudás-képesség-attitűd hármasában, a résztvevőkkel minden szinten együttműködve kell átadnia tudást, fejlesztenie bizonyos készséget vagy összekovácsolnia a közösséget, ami az egész csoport munkájára, és ezzel együtt az életére is kihatással lehet. „Emberekért, emberként kell felelősséget vállalni” – foglalja össze Major Szilvia a tréneri szakmában rejlő kihívásokat.
Természetesen a tréningek világa is folyamatosan változik, és egyre jellemzőbb az, hogy a megrendelők is jobban meg tudják fogalmazni, hogy mit szeretnének elérni. Praktikus okokból sem akarnak már 2-3 munkanapot rászánni egy általánosabb jellegű tréningre, ezért felértékelődnek a fókuszált, egy adott problémára koncentráló, akár egy munkanapba is beleférő foglalkozások. Ehhez pedig kifejezetten jó, ha valaki trénerként szakosodni is tud valamire, esetleg rendelkezik olyan végzettséggel, amire ráépítve speciális, egyedi tréninget képes tartani. Minden alapképzettség hasznos lehet, ha valaki tréner szeretne lenni, ezért a Budapesti Metropolitan Egyetem posztgraduális képzéséreegyaránt várják az olyan diplomásokat, akik már trénerként dolgoznak, és az olyanokat is, akik még csak most szeretnék elkezdeni a szakmát.
A szakosodás mellett a technológiai tudás is felértékelődött a trénereknél, ahogy az élet más területein is. Az is egyre jellemzőbb, hogy mindenki az érdekesebb, izgalmasabb programokat keresi, azaz egyre inkább az élményszerű tréningek a kelendők – mondja Major Szilvia arról, hogy mik a legfontosabb trendek jelenleg a szakmában.
Az viszont továbbra is változatlan, hogy a tapasztalat a legfontosabb, ezért a kompetencia fejlesztő tréner képzés összes tanára maga is szakmabeli, és maga az oktatás is tréningformában épül fel. Ami pedig kifejezetten megkülönbözteti a Budapesti Metropolitan Egyetem képzését más trénerképzésektől az az, hogy a hallgatóknak tréningterepet is biztosítanak. Először egy tapasztaltabb tréner mellett, úgynevezett co-trénerként vesznek részt egy több napos foglalkozáson, és maga az államvizsga is egy tréning megtartása. „Úgy senkit sem engedünk ki innen, hogy nem látjuk, mit csinál” – mondja Major Szilvia arról, hogy ebben a szakmában fokozottan igaz, hogy a papír önmagában semmit sem ér.
