Hosszú éveken, évtizedeken keresztül Michael Schumacher sikereitől volt hangos a sajtó: az autóversenyző a Formula–1 hétszeres világbajnoka és a sportág egyik legeredményesebb pilótája. Ő volt a Formula–1 első német világbajnoka, mely nagy szerepet játszott a sportág németországi népszerűsítésében is. 2013. utolsó napjaiban síbalesetet szenvedett: december 29-én a délelőtti órákban a franciaországi Méribelben a szemtanúk feltételezései szerint két sípályát összekötő részen egy kőnek ütközött, amely felrepítette a levegőbe és egy sziklára esett.

A balesetnél 14 éves fia, Mick is ott volt.

Kórházba vitték, később elvesztette az eszméletét és kómába esett, megoperálták, hogy csökkentsék a nyomást a koponyájában. Másnap, december 30-án ismét megműtötték, és eltávolították a bal agyféltekében keletkezett vérömlenyt.

A második műtét után állapota javult, de még mindig életveszélyes volt. Egy ideig mesterséges kómában tartották, amiből felébredt, megkezdődött a rehabilitáció – azóta is egymás után röppennek fel a hírek az állapotáról. Apák napja alkalmából azonban a találgatások, spekulációk helyett inkább boldog történetek szóljanak a legendás versenyzőről, akit fia, Mick is követett az úton.

Apa a legnagyobb példakép

Mick az édesapja nyomdokaiba lépett: a 2018-as Formula–3 Európa-bajnokság, és a 2020-as FIA Formula–2 bajnokság győztese, 2021-től a Formula–1-ben szereplő a Haas csapatának versenyzője. Bevallása szerint az édesapja, Michael továbbra is a legnagyobb inspirálója – a karrierben is. “Bárkitől tanulhatnék, de nincs olyan ember, akihez megyek, beszélek vele és olyan akarok lenni, mint ő. Az egyetlen, akire hasonlítani szeretnék, az az apám” – mondta a 22 éves tehetség. Hozzátette: bár nehéz volt nézni apja versenyeit, hatalmas motivációt jelentettek: “Ez soha nem könnyű. Az apám rendkívüli volt. Minden nap jobban és jobban értékelem.“

Michael Schumacher öt egymást követő bajnokságot nyert a Ferrarinál 2000 és 2004 között, Mick pedig már kisgyerekként tátott szájjal nézte versenyző édesapját – már ekkor indult az autóversenyzés iránti szenvedély. “Három éves voltam. Volt egy gokartom, amit apa tartott pórázon, hogy ne menjek túl gyorsan” – emlékezett vissza. Schumacher Jr 2008-ban gokartozni kezdett, azóta folyamatosan halad feljebb és feljebb. Osztja apja rajongását ezen sport iránt: “Ez egy szenvedély; imádjuk csinálni… Szeretünk versenyezni és meg akarjuk nézni, hogy ki a legjobb ebben. Megtalálni az autónk határát és a sajátunkat, néha túllépni és meglátni a valódi határt… Ha jó kört teljesítesz, tudod, hogy az jó kör volt, akkor úgy érzed, hogy ráfüggtél, egyre többre vágysz.” A célja, hogy egyre jobb legyen, és alkalmazza azokat a technikákat, stratégiákat, amikről apja messze földön híres volt.

Amikor megkérdezték Micket, ki a hőse, senkinek sem okozott csalódást: az apját nevezte meg a legnagyobb bálványának. “Édesapám! Megnézem, mit ért el, és próbálok tanulni belőle. Olyan régóta ő az etalon, számomra még mindig ő az, és örökké így fogok hivatkozni rá.” A fiatal reménység egy megható történetet is megosztott: felidézte, amikor az apjától kapott egy pici kupát, azóta is az a legértékesebb örökség a számára. “Egy kis kupát adott nekem, amit egy gokartversenyen nyert. Hatéves korom óta az enyém, mindig tökéletes helyen volt a szobámban. Ez a legfontosabb trófea, amit kaptam, és nem nyertem!” – mondta.

(via)

Közeleg június 20., amikor is az édesapákat köszöntjük. Az ünnep alkalmából a héten egy-egy cikk olvasható sportoló világsztárokról és az apjukhoz fűződő viszonyukról, családi titkokról. Ha szeretnél hasonló történeteket olvasni, kövesd a Sport rovatot!