WC nincs, csak kosz és bádogváros - a helyettes államtitkár kifakadt a budapesti reptér állapotáról
Schneller Domonkos, a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára az airportal.hu számára elküldött levélben fogalmazta meg, mit a véleménye a fővárosi Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren tapasztalható jelenlegi állapotokról. Az írás előzménye az volt, hogy a repteret üzemeltető Budapest Airport a napokban tette közzé bud:plus névre hallgató programját a repülőtér megújításáról.
A reptérüzemeltető a tervezett új terminál 2024-es felépítéséig mintegy 70 átmeneti intézkedéssel próbál az elmúlt hónapokban megnövekedett tumultuson enyhíteni, valamint az utazási élményen javítani. Scheller Domonkos közlése szerint az alábbiakban vázolt problémákat az elmúlt 2 hónapban már kétszer is jelezte a reptér vezetése számára, mint hivatalos kormányzati álláspontot.
Olyat láttunk már nemegyszer, hogy a piacra új szereplőként belépő titán, mint „új seprű”, előadja és bejelenti a nagy terveket. Vetít és fest. (…) Lesz tisztaság, kényelem, minőség, az építészeti karakterről fog cikkezni a világ építészeti sajtója, a wallpaper vagy a dezeen, a biztonsági kerítés kolbászból lesz, cserébe viszont nem lesz zsúfoltság, kosz, és nem lopják ki a laptoptöltőt a bőröndből, a mellékhelyiségek pedig alap, hogy mindig működnek. (…) De az milyen már, amikor közel tizenöt év bizonyítási lehetőség után egy üzemeltető cég hirtelen rádöbben, hogyan is kell a mellékhelyiséget takarítani, azaz mi is lenne a dolga valójában, majd pedig nagyívű kampánnyal, ötlet-cunamival kezd házalni?
– írja a helyettes államtitkár. Hozzáteszi: ugyanez a társaaság részt vesz több más nemzetközi repülőtér üzemeltetésében, ahol “furcsa módon tudja, hogy mi a dolga, és azt milyen színvonalon kell(ene) végeznie”. Mint írja, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy “mi, magyarok mintha kevésbé lennénk fontosak”. “Nekünk nem jár építészeti minőség, nem jár tiszta WC és benne szappan, papír, tisztaság” – fogalmaz Schneller.
Nekünk bádogváros, karám jár, folyamatos és bosszantó zsúfoltság mindenütt. Nekünk babakocsival vagy csomagokkal is csak a lépcsőzés jár a karámig vagy a karámtól a kijáratig, se lift, se mozgólépcső, ahogy bárhol Európában. Nekünk kerozingőzös várakozás a tűző napon, csapó eső és tumultus jár, meg kiabálás, az jár.
A helyettes államtitkár a magyar reptérhez a svédet hasonlítja, ahol az ország kiválóságai fogadják az utasokat. Náluk viszont ilyesmiről szó sincs, helyette viszont az utasoknak leszállás után emelgetni kell a gurulós bőröndöket, és aztán a “puritanizmus, takarékosság” fogad, a “merjünk kicsik lenni csendje”, és még a WC is le van zárva.
Valamiben mégiscsak az elsők között van a Budapest Airport Európában, méghozzá nem is akármiben: nálunk üzemel a kontinens egyik legjövedelmezőbb repülőtere! Nagy dolog ám ez. Az árbevétel közel felét teszi ki az üzemi profit – azaz itt költenek a bevételekből legkevesebbet munkabérekre, csomagátvizsgáló-berendezésre, flóraszeptre, bármire – és persze, nem utolsósorban az utasok kényelmét szolgáló fejlesztésekre. Hiába no, híresen takarékos nemzet a miénk; itt és ilyenkor jó igazán magyarnak lenni.