Tudtad? A palócleves nem is palóc, valami egészen más
Nógrádban, Hevesben és Borsodban nem csak érintetlen, lankás tájakkal, nyitott á-nak hangzó „a” hangokkal és színes népszokásokkal találkozhatunk. A palóc gasztronómia is nagyon sok meglepetést tartogat.
Kezdjük talán a legkézenfekvőbbel, a palóc levessel. Ez a fnom, zölbabbal-krumplival és tejfölös habarással készült leves bizony egyáltalán nem a hagyományos palóc konyha remeke. De attól még nagyon lehet szeretni. Annyi igaz, hogy „a legnagyobb palóc”, Mikszáth Kálmán kedvence volt, de nem pásztói nénikék apró konyhájában készült először, hanem a patinás, budapesti Gundel Étteremben, ahová az író is el-eljárt vacsorázni.
Mikszáth azt kérte a Budapest leghíresebb vendéglősétől, hogy főzzön neki olyan levest, amilyet még soha nem evett. Gundel János nevéhez fűzödik tehát az a leves, amit a köztudat klasszikus palóc ételnek hisz. A korabeli krónikák szerint Mikszáthnak igencsak ízlett a leves, ami kisvártatva belekerült a szakácskönyvekbe, és hamarosan sok helyen készítették az országban.
Az eredeti palóc konyhát sok felvidéki hatás érte. Különösen jók a tésztafélék, és elég sok burgonyás ételük van. Egyszerű étkek ezek, melyekhez a régiek azt használták fel, ami éppen a kamrában volt: lisztet, tojást és krumplit általában lehetett találni.
Nagyon jellegzetes a krumpliganca: főtt, összetört krumplihoz keverünk lisztet, majd kizsírozott tepsibe szaggatva meglocsoljuk szalonnazsírral és a sütőben megpirítjuk.
A masinán, avagy a sparhelt tetején sütött krumplilángos is hasonlóan finom.
A pampuska pedig nem más, mint fánk, amit palócföldi nagymamák tudnak a legkönnyebb tésztájúra, szalagosra sütni.
A görhe kukoricalepény, a herőcét pedig más vidékeken csörögének is nevezik.
A kapros-túrós és a krumplis-kapros, nagy méretű, kerek kalács pedig a palóc lakodalmak kihagyhatatlan édessége.