Története annak van, aki eltört: van, akire pitbullt eresztenek, a minap épp fölgyújtottak valakit
“Története annak van, aki eltört” – így szól az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza új verseskötetének mottója. Az angyalvakond címen megjelent kiadvány ötven hajléktalan portréját jeleníti meg. A New Yorkban élő színésszel – aki jelenleg Biblia-oktatóként tevékenykedik – a Szombat készített interjút a kötet apropóján.
Az angyalvakondot október közepétől másfél hónapon át kizárólag a Fedél Nélkül hajléktalan terjesztői árusítják, a bolti 2290 forintos árhoz képest kedvezményes, 1990 forintos összegért. A kötetekből befolyó pénzen az árusok és a lap osztoznak. A versek ajánlása így szól: “Azoknak, akik vigyáznak rájuk.”
Egy utcalap 45 forintjába kerül a terjesztőnek, s általában egy kétszázast kap érte. Egy angyalvakondot eladva ennek a sokszorosát megkeresi majd, hisz a bevételen csak ő és a lap osztoznak. Így jól járnak ők, de jól jár a kötet is, hisz olyanokhoz is eljuthat, akik nem föltétlen néznek be, vagy ha be is néznek egy könyvesboltba, korántsem biztos, hogy a magyar költészet polcait böngészik
– fogalmazott Röhrig, aki a hajléktalanság kriminalizásáról is elmondta véleményét. Szerinte rendben van, ha a kormány biztosítja a nyugalmat és tisztaságot, és “adott esetben szükségessé válhat a rendészeti fellépés is”, de a szigorításoknak csak akkor lehetne erkölcsi alapja, ha azokat “konkrét vállalások Alaptörvénybe iktatásával ellensúlyoznák”. Vagyis “érzékelhetően több törődést, férőhelyet, melegedőt és orvosi ellátást biztosítanának a rászorulóknak. Erről azonban nincs szó.”
Röhrig nem véletlenül szentelte a könyvet éppen a hajléktalanoknak, nagyon közelről ismeri a szubkultúrájukat. Manhattanben például évekig dolgozott egy menhelyen éjjeli önkéntesként.
A hajléktalanságnál nemigen van megalázóbb, veszélyesebb életforma. Van, akit összevernek, van, akit lehugyoznak, van, akire pitbullt eresztenek. A minap épp fölgyújtottak valakit. S ami a legszomorúbb, hogy a saját köreiken belül is rengeteg a lopás, az erőszak
– mondja a szerző, akit részben a bűntudat köt a hajléktalanság témájához.
Rühellem magam, amint naponta hetvenhétszer jó előre elfordítom a tekintetem, vagy ha a szemkontaktus már létrejött, ahogy ugyanazzal a bárgyú, bocsánatkérő mosollyal sasszézom el mellettük, míg ők felhúzott térdekkel a falnak dőlve ülnek, vagy épp magzatpózban fekszenek egy hullámpapíron. Az idős hajléktalanok látványa borít ki a leginkább.
A 24.hu két verset tett közzé a hamarosan megjelenő műből:
juci
zoltán ugye? zoltán
kaphatok egy percet?
barta judit vagyok
bocs hogy letegezlek
tudom csal a látszat
de talán te más vagy
hűs tiszta a szemed
hadd lépjek le veled
légy a párom zoltán
nézd azt a seggfejet
egyedül itt egy lány
éjszaka nem lehet
a szemét nézd azt ott ni
meg fog erőszakolni
az előbb már fogdosott
ne hagyd nem hagyhatod
jól jársz velem zoltán
nem kell lejmolnod rám
csak siessünk merthogy
csukják már a metrót
gazsi
’anyu anyu’
’mi a baj ági’
’a homokozóban
alszik egy bácsi’
ráncai neccéből
villan egy szempár
’hívjatok rendőrt’
int nekik gáspár
mire fölébred
reggeli várja
ő lett ági
első barátja
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
