Titanic, tünde-nyelv, szeptember 11 - így kapcsolódik mindez Enyához
Talán kevesen tudják, hogy a Titanic filmzenéjéhez és a szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak megsegítéséhez is köze van Enya zenéjének. Így alakult a nyolcvanas, kilencvenes évek legnépszerűbb ír énekesnőjének élete, karrierje.
Enya egy kilenc gyermekes családba született ötödiként az írországi Gweedore-ban 1961. május 17-én.
Zenészcsalád lévén nem csoda, hogy a gyerekek is zenéltek, a családi együttes neve Clannad, melyben Enya 1979-től vett részt énekesként és zongoristaként, majd végül pont akkor lépett ki, amikor megindultak a világhír felé.
Enya az első időkben filmekhez írt zenéket. Ezekből került fel az 1987-ben megjelent első lemezére is, melyet szerény érdeklődés kísért.
Egy évvel később viszont beindult a karrierje a Watermark című albumával, melyen a klasszikussá vált Orinico Flow című dala is szerepel. Ez egyből a slágerlisták élére került, nyolcmillió eladott lemezzel büszkélkedhet az énekesnő.
A három évvel későbbi következő albuma is hasonlóan sikeres lett, ebből már tízmillió példányt adtak el és Enya megkapta érte első Grammy-díját. A következőre sem kellett sokat várnia, a négy évvel későbbi újabb lemeze meghozta azt számára.
James Cameron 1997-ben felkérte Enyát, hogy írjon zenét a készülő filmjéhez, a Titanichoz, azonban ezt visszautasította. Cameron igencsak ragaszkodhatott hozzá, mert James Hornert, aki végül a Titanic zeneszerzője lett, arra kérte, hogy Enya stílusában komponálja meg a zenei kíséretet.
Enya zenéje főszerepet kapott az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Az Only Time című dala a terrortámadásokról szóló tv- és rádióműsorok háttérzenéje lett. A dalból megjelent egy külön kiadás is, amelynek bevételeit az áldozatok hozzátartozói kapták.
A 2005-ös Amarantine című következő albuma szintén nagy sikerű lett, melyből aztán két különleges kiadás is készült. Ezt követte egy karácsonyi, majd egy válogatáslemez. 2015-ben jelentette meg az utolsó, Dark Sky Island című stúdióalbumát.
Enyának van egy sajátságos, egyedi stílusa, a szelíd, hol könnyed, hol szomorú dallamok védjegyévé váltak, csakúgy, mint a klipjeiben megjelenő mesékre emlékeztető képi világ. Ehhez hozzátett még az általa alkotott „tünde-nyelv”, a loxian, melyen az Amarantine című lemezén is énekelt.
Magánéletét szigorúan védi egy baljós kinézetű kastélyban, ahol egyedül él, de barátait gyakran látja vendégül és ő maga is szívesen utazik.
Forrás: Wikipedia
Címlapfotó: Dan MacMedan/WireImage
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
