'Olyanoktól félek, amitől korábban nem' - felkavaró kampányt indított a megtámadott futónő
Makai Viktóriát otthonától nem messze, futás közben támadta meg egy férfi, aki megpróbálta megerőszakolni őt, de végül az ultrafutónő férje az utolsó pillanatban megmentette feleségét.
A támadó ököllel ütötte áldozatát, aki nem volt biztos benne, hogy túléli a brutális perceket. Az arca úgy feldagadt, hogy mire a férje megérkezett, már nem is látta őt, csak az ordításáról ismerte fel, és eszmélt rá arra, hogy megmenekült.
Makai nyíltan vállalta a történteket: ő maga osztotta meg hivatalos Facebook-oldalán a megrázó élményt, a véres pólójáról készült fotó kíséretében.
A sportolóval most a hvg.hu készített interjút. Már nem szívesen beszél a támadás részleteiről, azonban november 1-jén elindult a “Fuss el!” szlogen alatt futó nemzetközi sajtókampány sokkoló képekkel, amellyel az erőszak megelőzésére szeretnék felhívni a figyelmet.
A hivatalos iratok szerint Makai Viktória nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett. Ennek ellenére még bizonyos területeken továbbra is kettős látása van, szeme véraláfutásos, arcán monokli van. A lila foltok feltehetően hamarabb eltűnnek majd, mint a lelki sérülései.
A kiszolgáltatottság érzése, a helyzet kellemetlensége jön elő álmomban vagy gondolatban, nem ugyanazzal a helyszínnel vagy szereplővel. Olyanoktól félek vagy ijedek meg, amitől korábban nem: például ha valaki közel jön hozzám hátulról, kavicsra lép mögöttem, hirtelen mozdulatot tesz. Ezen kell majd dolgoznom. Sokat segített, hogy beszéltem az esetről, nem próbáltam tabusítani magam előtt sem a történteket. Ez adott egy olyan érzést, mintha a lehetőségeimhez képest kontroll alatt tartanám a történteket, és ez jó. Már megterhelő az erőszak részleteiről beszélnem, most a kampány jelent ugyanilyen kapaszkodót
– fejtette ki a sportoló.
Döbbenetesen sok áldozat van
Makai Viktóriát a bejegyzése után számos nő kereste fel saját történetével, megdöbbent, mennyi érintett van, a közvetlen környezetében is.
Mint mondja, ha a kampány hatására “mindenki megkeresi, ő mit tud tenni a saját környezetében, már célt ért”. A felhasznált fotók nem sokkal azután készültek, hogy hazatért a kórházból. Eleinte nem tudta, mire használja majd őket, de mindenképpen szeretett volna valamilyen kezdeményezést indítani a történetével, és ebben unokatestvére segítségét kérte.
A képek nem a legrosszabb állapotot mutatják már, de azért elég erőteljesek lehetnek ahhoz, hogy tettre késztessenek. Nem szeretném, ha az lenne a végkifejlet, hogy megijedünk, megdöbbenünk és aztán felejtünk és élünk tovább. (…) Remélem, átmegy az üzenet, hogy nem vagyunk egyedül és nincs mit rajta szégyellni. Az unokatestvérem férfiként nagyon nehezen értette meg, hogy egy áldozat hogyan érezhet szégyent. Ezt az érti igazán, aki átélte. Nem tudom, hogy ki mit tud majd magával vinni ebből a kampányból.
Azt, hogy vajon mit tehetett volna másképp, jobban, nem szeretné boncolgatni. Szeretné úgy megélni a dolgot, hogy utólag azt mondhassa, “megtörtént, oké”. Hogyan lehet egy ilyen helyzet oké?
Oké lehet maga az élet, vagy például az, hogy a férjemmel való kapcsolatunkra, a szeretet és elköteleződés mélységére ez olyan hatást gyakorolt, amit csak ilyen kritikus helyzetben lehet átélni. Ezzel együtt is azt mondom, hogy bár ne kellett volna megtapasztalni, milyen szinten elkötelezett és áll ki mellettem, de ha már megtörtént, akkor érdemes levonni a tanulságokat.
Makai Viktóriát egy kertvárosi övezet szélén, a forgalmas Jászberényi úton haladó autóktól alig pár méterre teperték le. Úgy véli, sokan feltehetően nem látták, vagy nem jól látták, hogy mi történik az út szélén. És korábban ő is óvatosabban kezelte mások ügyeit, nem akarta beleártani magát olyasmibe, amihez nincs köze. De ez is megváltozott benne, és már azt mondja, ha legközelebb ilyesmit tapasztal, inkább vállalja egy kellemetlen interakció kockázatát, de mindenképpen olyan megoldást választ, ami “a lelkiismerete számára megnyugtató”.
Így magyarázta a gyerekeinek a helyzetet
Az ultrafutó egy 4 és egy 7 éves gyermek édesanyja, akiknek nem egyszerű elmagyarázni egy ilyen helyzetet. Nem hazudtak nekik, de a részletek megválaszolását nagyobb korukra halasztották. Makai saját bevallása szerint ez nem a létező legjobb megoldás, de “nem tudott mást mondani.
Nehéz volt feléjük kommunikálni ezt, főleg úgy, hogy mindig szigorúan szóltam, ha a másik arcát bántották, mert miután az én szemléletem szerint az ember Istenképű, az arcot bántani méltatlan. Így még felzaklatóbb volt számukra, hogy látták az ijesztő, összevert arcomat. A történet annyiban kommunikálható feléjük, hogy anyát bántották, apa jött és megmentette, aki pedig ezt tette, a rendőrség döntése alapján börtönben van, anya pedig kórházba került. Ennyiben egy igaz történet áll a rendelkezésükre, amivel tudnak dolgozni
– fogalmazott a futónő, aki az eset óta egyszer volt futni, családja körében. Az ünnepek alatt még biztosan társaságban fog futni, és szeretne óvatosan, fokozatosan visszatérni. “A futás számomra nemcsak fejlődés és verseny, hanem rekreáció is, szeretnék egy kicsit visszagyógyulni.”
Makai a vasarnap.hu-nak adott, nagy port kavart nyilatkozatáról is beszélt, amelyben úgy fogalmazott: ha egy „liberális, feminista, karrierista nő lenne, akkor nem biztos, hogy a férje megérzi a bajt, és nem sietett volna megmenteni őt.” Ez sokaknál kiverte a biztosítékot, megütközést váltott ki.
Az ultrafutnő elmondta: egyes szám első személyben fogalmazott, senkit sem szeretett volna megbántani.
Mindenkiből lehet áldozat, mindegy, milyen családmodell szerint él. Én a saját helyzetemről szerettem volna elmondani, hogy ha a férjem nem ilyen figyelemmel és szeretettel vesz körbe napi szinten, akkor az az életembe kerülhetett volna. Ez a mondat rólam szólt, az én helyzetemről és a férjemről, Makai Lászlóról, nem pedig az én családmodellemről
– mondta Makai Viktória.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
