Nem indul a bakterház - áldatlan állapotok a vasútnál
Országszerte sok száz elhanyagolt vasúti ingatlan található, ami miatt mind az utazóközönség, mind a környékén élők szégyenkeznek nap mint nap. Az Index pár hete felhívást tett közzé, melyben keresték a leglepusztultabb állomásokat és épületeket – mondanunk sem kell, rengetegen jelentkeztek. Ezek közül adjuk közzé a legelszomorítóbb leírásokat.
Kőbánya, az egyik legelhanyagoltabb
Egyik olvasójuk, Dávid, az óriási forgalommal bíró Kőbánya-Kispest állomásról küldte el a véleményét. Természetesen ellenpontként leírva a közvetlen szomszédságában lévő Köki Terminált:
„Végtelenül igénytelen, koszos, omladozó felüljáró, ami egyben perontető is lenne, ha nem ázna be folyamatosan. Óriási forgalma van, a reptér és belváros között közlekedő vonatok is erre járnak, nagyon meg kellene újítani. Különösen nagy a kontraszt a felüljáróval egybeépített, teljesen kulturált Köki Terminállal, illetve a szomszédos, szintén teljesen kulturált, frissen felújított BKK buszállomással”.
Utasok korán reggel a Kõbánya-Kispest vasútállomáson, a KÖKI Terminálnál 2018. május 29-én.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Egy másik olvasójuk S., egykori ottani dolgozóként szintén erre kontrasztra hívja fel a figyelmet, ahogy a metrótól jövet azonnal nyomasztóvá válik a környezet:
“Nem tartja karban senki. Egy-két fénycső van a rohadó lámpákban, ami működik, helyenként vezetékek lógnak a fémszerkezetből, koszosak az ablakok, már ha megvannak még, pereg a festék, valamint a terület úgy fest, mintha senki se takarítaná. Ottani dolgozóként nem egyszer hallottam már, hogy a metróból zavartak át szakembereket, hogy kezdjenek valamit az utaspanaszokkal, mert a tévesen a BKV-hoz érkezett leveleket továbbítva a MÁV nem fogadja, visszadobja, másra mutogat. Egyszóval ez egy senki földje, amit a hátizsákos turisták elsőként megszemlélhetnek Budapest szégyenfoltjai közül”.
A témában szintén hozzászóló Eszter az egészet már a a kőbányai drogosokkal köti össze:
„(…) folyamatosan zaklatnak apróért, gusztustalanul bunkón viselkednek, félelmet keltenek a nőkben a beszólogatásokkal, egyszerűen felfordul a gyomrom”.
Katalin a a kőbányai vasúti szolgálati lakásokra nyomorúságát hangsúlyozta ki:
„Lehet látni, hogy a gaz olyan magas, hogy a vonat is alig látszik. Az állomás területén található épületben úgynevezett szolgálati lakások találhatók siralmas állapotban. A vakolat hullik a tetőn keresztül a lakások, ha nagy esőzés van, beáznak. Többszöri bejelentés és panasz történt már, de semmi érdemi dolog nem történt. A válasz mindig az: nincs rá pénz. De a lakbért a duplájára emelték. Nos ez a mai MÁV”.
A vidék sincs jobb helyzetben
Krisztina arról a sajátságos tatabányai körülményről számolt be, melynek során csak alapos lépcsőmasszással juthat el az utas az adott járathoz:
„Ha a tatabányai főpályaudvaron szeretne átszállni az ember, csak akkor tudja megtenni gond nélkül, ha a másik vonat a szomszédos peronról indul. Minden egyéb esetben, illetve ha a vasútállomásra szeretne eljutni, először meg kell másznia ötvenvalahány lépcsőt fölfelé, majd ugyanennyit lefelé. Se lift, se egyéb lehetőség. Sokan másznak át inkább a síneken, mert egyszerűen öregen, betegen, csomaggal nem tudnak mást”.
A fóti körülményeket Andrea foglalta össze:
„A fóti vasútállomáson jelenleg derékig érő gaz fogadja az utasokat. A parkoló nyáron porzik, ha esik az eső, a pocsolyákat kerülgetjük, és sárban dagonyázunk”.
Csaba a vértesszőlősi állomásról írt: (…) “amely a Budapest–Bécs vasútvonal üde színfoltja. Az önkormányzat már hosszú évek óta szeretné megkapni a területet, mely egyben a falu központja is, hogy rendbe tegye az állomás épületét és környezetét. Ez idáig sikertelenül. A MÁV úgy tarja számon, hogy szolgálati lakások üzemelnek benne. Ez azonban nem igaz, a romokon nem is akarna lakni senki”.
Beszámolójából az is kiderül, hogy az épület másik oldalán a rendszeresen felgyülemlő szemetet a helyi civilek szedik össze, mert már annyira undorító.
Levente a tárnoki helyzetről írt, ott ahol a a gaz már mindent elborít: “A tárnoki susnyás nem a szemét miatt gyönyörű, hanem a hatalmasra nőtt gaz miatt, ami a fél járdát elfoglalja. Vannak olyan szakaszok, ahol biciklivel közlekedve már megcsap valamelyik, ha pedig szembe is jönnek, akkor le kell szállni. A járda eredetileg kb 1.5 méter széles volt”
Ami a WC-ket illeti…
De ami a fentieknél is hihetetlenebbnek tűnik, az az, hogy milyen állapotok uralkodnak a MÁV-nál WC-fronton. A 24.hu újságírója, Tamásné Szabó Zsuzsanna egy 2016-s cikkben számolt be a vasúttársaság illemhelyeinek állapotáról.
Zsuzsanna konkrétan az állami cégnek tette fel a kérdéseit a toalettek darabszámára vonatkozóan. A válaszból kiderült, hogy a társaság által üzemeltetett WC-k száma akkor mintegy 600 darab volt, a vízöblítés nélküli (űrgödrös) WC-ké pedig mintegy 150 darab.
Mindez úgy, hogy akkor átnézve a MÁV keresőjét, abban 1288 állomás szerepelt. Vagyis felükben nem is volt WC.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
