Mosolyogni tessék! - 92 éve született Janikovszky Éva
Ma lenne 92 éves Janikovszky Éva, Kossuth- és József Attila díjas író, költő. Talán senki más nem tudta úgy megjeleníteni a gyermeki lelket, mint ahogyan azt ő tette. Írt felnőtteknek szóló könyveket is, mégis a gyerekkönyvei lettek igazán népszerűek, melyek minden korosztály kedvencei lettek.
Janikovszky Éva első könyve 1957-ben jelent meg. Azóta 32 könyvet írt, melyek 35 nyelven jelentek meg.
1978-tól, azaz a megalakulás évétől 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának.
Húsz éven át elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulása biztosításáért tevékenykedő Staféta Alapítvány kuratóriumának, 1996-tól elnöke az Magyar Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának.
Írói munkásságáért megkapta a József Attila-díjat (1977), az Ifjúsági díjat (1979), a Gyermekekért-díjat (1986), a Greve-díjat (1990), a Budapestért-díjat (1993), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díját (1994). Az 1988-ban a Mosolyrend Lovagjává választott írót a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével, Móra- és Szent Imre-díjjal is kitüntették. A Kossuth-díjat 2003-ban vehette át.
- július 14-én, hosszan tartó betegség után, 77 éves korában hunyt el, Budapesten.
Ki ne emlékezne ezekre a műveire: Te is tudod?, Ha én felnőtt volnék, Felelj szépen, ha kérdeznek!, Kire ütött ez a gyerek?, Az úgy volt…, Mosolyogni tessék!
Néhány megmosolyogtató „aranyköpést” választottunk a könyveiben szereplő gyerekektől:
„A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.”
„Tudom, hogy felnőtt koromban (…) majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem, majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt, és majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán. Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni, és különben is, szeretek mindent az utolsó percre hagyni.”
„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”
„Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.”
Forrás: Wikipedia
Címlapfotó: MTI – Illyés Tibor
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
