Meghalt a buszsofőr, miután átment az orvosi vizsgálaton
Váratlanul összeesett, és meghalt egy buszvezető az Örs vezér terén kedd reggel, miután leparkolta járművét. Az 58 éves buszsofőr 36 éve dolgozott a BKV-nál, halála előtt nem sokkal járt üzemorvosnál, ahol alkalmasnak találták a vezetésre. A vizsgálat során semmilyen jel nem utalt a bekövetkező tragédiára – írja a Blikk.
„El sem tudjuk hinni, ami Karcsival történt – mondta a Borsnak Károly egyik sofőrtársa. – Voltak egészségügyi problémái, de nemrégiben lefogyott, kívülről úgy tűnt, teljesen jól van. Éppen néhány hete, július végén kapta meg az orvosi alkalmassági engedélyt is, szóval döbbenten állunk a történtek előtt.”
Egy másik kollégája arról beszélt a lapnak, hogy családos ember volt, így különösen szörnyű, ami történt.
„Amint lerakta az utasokat, furcsa mód azonnal a C vágány felé vette az irányt, ahol a beérkező vagy induló buszok mennek – mondta a kolléga. – Nem tudom, azonnal továbbküldték-e Karcsit egy újabb útra, vagy csak a garázsba akart menni-e pihenni, de megállt menet közben, majd rosszul lett. Egyes kollégák úgy mesélik, ráborult a kormányra, míg mások szerint leszállt, elesett, beverte a fejét. Sajnos, már hiába siettek a segítségére, a kollégák és a mentők sem tudták megmenteni. Hozzá kell tenni: brutálisan stresszes a munkánk, egyszerűen rámegy mindenkinek az egészsége.”
Az ügyben a rendőrség nem indított eljárást, a BKV elmondása szerint a kötelező orvosi vizsgálatok során mindent rendben találtak Károlynál, a haláleset részleteit viszont nem kommentálták. Az elhunyt sofőrt a társaság a saját halottjának tekinti.
A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület szerdán így emlékezett Károlyra: „Karcsi bácsi a 161-es buszt vezette, már menet közben érezte, hogy baj lesz, és mentőt kért. Igaz, azt az Örsre kérte, mert mindenképpen be akarta hozni a kocsit. Ezen a mentők csodálkoztak. A kollégák a defibrillátorral hamar odaértek hozzá, és megpróbálták visszahozni, de ez még az időközben odaérő mentőknek sem sikerült. Karcsi bácsi rettegett attól, hogy az üzemorvos nem engedi többet kocsira, mert több betegséggel is küzdött. Mindig akkor ment szabadságra vagy kórházi kezelésre, amikor az üzemorvosi vizsgálat következett volna. Szó szerint az élete utolsó pillanatáig vezetett.”