Már négy éve nincs közöttünk a depressziós nevettető
Gimnazistaként is őt tartották legviccesebbnek társai, de ennek ellenére – vagy éppen ezért? – neki jósoltak a legkevesebb sikert a felnőtt életben. Nem lett igazuk: Robin Williamsért egy egész világ rajongott, Golden Globe-, Emmy- és Oscar-díjas színész volt.
A nagy nevettető depressziós volt, alkohol- és drogpoblémákkal küzdött. Plusz egy ritka betegségben, Lewy-testes demenciában is szenvedett, nehezen tudta már a szövegeit megjegyezni, ezek vezethettek ahhoz, hogy négy évvel ezelőtt, 2014. augusztus 11-én, 63 évesen otthonában felakassza magát. Özvegye két évvel férje halála után úgy fogalmazott, hogy egy terrorista költözött Williams agyába.
Született szórakoztató vagyok. Mikor kinyitom a hűtőt, és felvillan a fény én egyből dalra fakadok.
Williams 1951. július 21-én született Chicagóban. Gyerekkorában sokszor azzal szórakozott, hogy komédiásokat utánzott, már ekkor kitűnt gyors és pergő humorával. Filmes karrierje a Popeye-jel indult 1980-ban, majd drámai oldalát csillogtatta meg 1982-ben, a Garp szerint a világban Glenn Close oldalán. Az igazi ismertséget a Jó reggelt, Vietnam! hozta meg számára, ekkor kapta meg első Oscar-jelölését is, melyet még három követett, végül az 1997-es Good Will Hunting legjobb mellékszereplőjeként meg is kapta a díjat. Főszereplőként is többször jelölték Oscarra: a Holt költők társasága, A halászkirály legendája és a Jó reggelt, Vietnam! főszerepéért. Többszörös Golden Globe-jelölt és díjazott. A mozis szerepek mellett sokat szinkronizált, ő volt például az Aladdin Dzsinnje, de sorozatszerepei is feledhetetlenek, elég csak az Egy úr az űrből nanu-nanujára gondolni, de feltűnt a Különleges ügyosztályban és a Jóbarátokban is.
Nem csak vicces, de zseni is volt
Az, hogy Robin Williams egy zseni volt, a filmjeiből kevésbé derül ki, mint színpadi játékából. Hihetetlenül jól improvizált, sebesen osztotta az alpári és az intellektuális vicceket, olyannyira, hogy kollégája, David Letterman, a világhírű komikus és műsorvezető, akivel annak idején együtt kezdték a pályát füstös kocsmákban, félt attól, hogy esetleg utána kell színpadra lépnie.
A világ imádta a színészt, mégsem tudott ennek nyugodtan örülni, nem bírt szabadulni a gondolattól, hogy ha nem vicces, akkor nem lesz sem érdekes, sem szerethető. Mindig, mindenkit örökké szórakoztatnia kell, akkor is, ha az elméjébe belépve csupán sötétséget találnánk.
Én vagyok a legszigorúbb kritikusom, és mindig hiszek azoknak, akik becsmérelnek. Ez a lehető legrosszabb munka, ha érzékeny vagy. De a fő gond az, hogy csak akkor viszed valamire ebben a szakmában, ha érzékeny vagy.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
