Kudarcokkal szegélyezett élsportolói karriert hagyott maga mögött a világhódító gyakorlatot bemutató tornászlány
Három napja Katelyn Ohashi nevét csak néhány bennfentes ismerte, azóta viszont a világ egyik legismertebb embere lett az amerikai tornász, aki egy utahi egyetemi versenyen hibátlan, 10,0 pontos gyakorlatot mutatott be. Felmerül a kérdés, ha ilyen jó, miért nem olimpián vagy világbajnokságon találkozunk vele? A most 21 éves Ohashi egyik nagy álma volt, hogy olimpikon legyen, és minden jel arra mutatott, hogy ez sikerülni is fog. Megszállottan edzett, fegyelmezetten élt már gyerekként is – írja az Index.
2012-ben még túl fiatal volt az olimpiához
A tornát hároméves korában kezdte és tízévesen már egy texasi olimpikonistálló sportolójaként, heti 36 órát edzett, de 2012-ben, mivel még a tizenötöt sem töltötte be, nem mehetett ki a londoni olimpiára.
Még Simone Bilest is maga mögé utasította
Karrierjének legnagyobb sikerét 2013-ban aratta, amikor megnyerte az American Cup valamennyi versenyszámát, legyőzve ezzel a manapság rekordot rekordra halmozó Simon Bilest is.
Aztán jöttek az élsportolói lét árnyoldalai
Ohashi egyre több sérülést szenvedett el, amit több operáció is követett, ráadásul sokszor nem is törődött ezekkel és a kellő pihenés helyett is inkább versenyzett, így végül arra kényszerült, hogy feladja olimpikoni álmait.
Bántalmazó és korlátozó
A tornasportot övező miliőt, ami fizikai és lelki fájdalmakat is okoz a felnőtteknek tekintett gyerekekben, Ohashi úgy jellemezte:
Bántalmazó és korlátozó.
A tornász a Behind the Madness oldalon őszintén ír arról – gyerekkori naplóbejegyzéseket is közzé tett –, milyen megaláztatásokon esett át, és hogy a torna testképzavart okoz azzal, hogy madárcsontú, gyermeki testű sportolókat akar látni. Őt is sokat bántották a súlya miatt, elefántnak, disznónak nevezték, vagy felszállni képtelen madárnak. „Hozzá vagyok szokva, hogy vér- vagy fémízzel a számban ébredek, mintha szinte hánynék az éhségtől” – írta 13 évesen.
2014-ben szakított az élsporttal
A sokadik műtétje után végül megérett benne a döntés, hogy ugyan a tornának nem fordít hátat, ám mostantól csak akkor és olyan körülmények között hajlandó csinálni, amelyek közepette jól érzi magát. Ez természetesen az élsportolói karrierjének a végét is jelentette, ám emiatt nem bánkódott, hanem inkább belépett az UCLA egyetemi csapatába, ahol sokkal lazább keretek között sportolhatott.
Megtaláltam az örömöm, a hangom, önmagam és a sportágam szeretetét. És nem az eredményekkel, hogy a dobogón állok érmekkel. Hanem azzal, hogy mosollyal az arcomon megyek ki, és igazán boldog vagyok. Ez áll a legelső sorban
– írta később.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
