Körmendi János: Megbántam, ha nem csináltam marhaságokat
Körmendi János Szegeden született 1927-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1946 és 1951 között végezte. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, főiskolai osztálytársa Sinkovits Imrének, Márkus Lászlónak, Gyurkovics Zsuzsának.
1951-ben, friss diplomával a zsebében lett a Madách Színház tagja, a körúti társulathoz harmincöt éven keresztül hűséges volt. 1987-ben a Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, ezen kívül fellépett a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, az Operettszínházban, sőt az operaházban is.
Több kabarétréfát és tv-bohózatot is írt, a legnevezetesebb közülük Csehov Három nővérének paródiája, amelyet Márkus Lászlóval és Haumann Péterrel adtak elő a Magyar Televízió egyik szilveszteri műsorában. Több évtizedes pályája során elsősorban epizódszerepeket kapott, s gyakran néhány mondatban kellett felhívnia magára a figyelmet.
Alföldi Róbert egy vele készített interjújában megkérdezte tőle, hogy miért nem lett bohóc. A rá jellemző egyszerűséggel válaszolt:
– Mert Kazimír Károly meggyőzött, hogy legyek színész. Ő majdnem bármire rá tudott volna venni. Ha azt mondja, legyek bohóc, akkor ma bohóc vagyok.
Kiváló komikus volt, művésze a rögtönzéseknek. Játszotta Próbakőt (Shakespeare: Ahogy tetszik), Holofernest (Shakespeare: Lóvá tett lovagok), Miskát (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Sylvestert (Moliére: Scapin furfangjai) Novotnyt (Shubert: Három a kislány). Filmekben is láthatta a közönség (Patyolat-akció, Krebsz, az Isten, Te rongyos élet). Levelek az urológiáról című kötete 1974-ben, az Életrajz két felvonásban 1987-ben, a Nyakig a színházban 1990-ben jelent meg.
A népszerű színész, aki hatvan évet töltött a színpadon, halála előtt több mint egy évig küzdött súlyos betegséggel, 2008. január 6-án hunyt el.
Művészi munkáját 1963-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1978-ban lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész. 2002-ben megkapta a Köztársasági Elnök Érdemérme kitüntetést. Csaknem hat évtizedes sokoldalú, művészi munkásságáért, szókimondó és pózmentes alakításaiért 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
„Az életemben nem bántam meg semmit. Maximum azt, ha nem csináltam marhaságokat!”
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
