Halálra zúzott lovak is kellettek a San Francisco-i villamoshoz
Hány és hány San Franciscóban készült filmben tűnik fel a híres villamos! A dimbes-dombos utcákon robogva, ahogy emberek lógnak még az oldalán is. A dimbes-dombos jelleg komoly szerepet játszott a villamos múltjában, ugyanis 1878-ig ló vontatta kocsikkal közlekedtek a derék amerikai polgárok ezeken a meredek lejtőkön. A lovak igazán strapabíróak lehettek, mert az útvonal nagyon kemény volt.
Az emelkedőkön borzasztó nehéz volt felkaptatni és megállni is. Sűrűn történtek emiatt balesetek. Andrew Hallidie, egy angol férfi szemtanúja volt egy véres balesetnek. A síkos macskaköveken megcsúszott a lovak patája, megindult a kocsi, és az öt állat szörnyű kínok közt elpusztult. Az angol fejéből ekkor pattant ki az ötlet, hogy biztonságosabb rendszert találjon ki a meglévő helyett.
Az édesapja feltaláló volt Angliában, az ő nevéhez köthető az acélsodrony felfedezése, így acélsodronyos rásegítésben kezdett gondolkodni. A gondolatot tett követte, és 1878 augusztusában nagy érdeklődéssel és általános kíváncsisággal övezve elkezdték rendszeresen használni a ma is népszerű rendszert és kocsikat.
Jelenleg két útvonalon közlekedik, a turisták kötelezőnek érzik, hogy rajta csüngve fényképezkedjenek, fejenként nyolc dollárért. A kocsikat a végállomáson kézzel fordítják meg: ezt általában tömegek bámulják. Mutatványosok, utcai előadók szórakoztatják a villamosra váró tömeget.
A kikötőhöz közel lévő megállókban mindig nagyon sokan vannak. Emiatt érdemes valamikor útközben felszállni, ha valaki arra jár és ki szeretné próbálni. A vonalak rövidek, 3-6 kilométeresek, a kocsi maximális sebessége 15 km/óra.