Gönczi Gábor Kim Dzsongun miatt nem alszik éjszaka
Gönczi Gábor és Marsi Anikó, a TV2 Tények hírműsorának vezetői a Mokka vendégei voltak, állítólag azon apropóból, hogy a World Trade Center tragédiája óta Donald Trump és Kim Dzsongun találkozója az első igazán nagy hír. A két tévésre szánt hat és fél perc jóval hosszabbnak tűnt annál, amennyi valójában volt, tekintve, hogy az egész egy nagy reklám volt a Tényeknek.
Az adásból kidedrült, hogy Marsi és Gönczi imádják a munkájukat, amelyben nem égtek ki, mivel a hírek szerelmesei, ráadásul nagyon jól csinálják, amit csinálnak, egyébként pedig a Tények a vezető hírműsor, többek között azért is, mert ők több nyelven elolvassák a híreket.
“Megint nem tudtam aludni, és egész éjszaka a hírtévéket néztem, és már küldtem reggel az infókat, hogy mit kellene, hogy kellene” – mondta Gönczi Gábor Trump és Kim Dzsongun kapcsán, majd hozzátette: “pontosan ugyanazt érezzük Ancsával, amit húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük ezt az egészet csinálni.”
“Én beteg vagyok” – fogalmazott kicsit később gyermeki mosollyal Gönczi, aki a hírek fanatikus betegének tartja magát. Állítása szerint már családi körben is téma, hogy amint van épp két perce, előveszi a telefonját és olvasgatja a híreket.
Marsi Anikó aztán egyszer csak jelezte, hogy “nem kellemetlenkedni akar”, de pontatlannak találja az őket felvezető szöveget, ugyanis nem az egyik legnézetteb híradót csinálják ők, hanem a Tények a legnézettebb hírműsor volt az elmúlt “jó hosszú időszakban”. Gönczi hozzátette, hogy ez így igaz, a teljes lakosság tekintetében, hetek óta.
Nem véletlenül volt szükség erre a két apró kiegészítésre: a Nielsen Közönségmérés Kft. 2014-2017-es tévés nézettségi adatai szerint ebben az négy évben az RTL Klub volt a piacvezető. A 24.hu megnézte a regionális adatokat is, amelyekből egyértelműen látszik, hogy a falvak és a kisebb települések lakossága részesíti előnyben a Tényeket, míg az RTL Híradója Budapesten, valamint a nagy és közepes méretű városokban tarol.
“Elengedhetetlen, hogy bele legyünk őrülve a hírekbe. És ha kell – márpedig kell – akkor több nyelven elolvassuk őket” – mondta roppant büszkén Marsi Anikó.