Ezek a legszebb, lelkünkig hatoló Máté Péter dalszövegek
Máté Péter énekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista, közel 150 dal szerzője és előadója 1947. február 4-én született Budapesten.
Már hatévesen kezdett zenét tanulni. 1965-ben alapította meg első kísérőzenekarát, a Mátét, amely később Főnix néven működött.
1967-ben készítette el első saját felvételeit, az „Úgy várom, jössz-e már?” és a „Mondd már”-t, még ugyanebben az évben a „Néger zongorista dala” című felvétellel a pol-beat fesztiválon első díjat nyert.
Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett Kubában és Kanadában is. Az 1970-es évek elején feleségével, Dékány Saroltával rendszeres fellépője volt a Műegyetem Ezres klubjának.
1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn.
1976-ban harmadik helyezést ért el az írországi Castlebarban, 1977-ben másodikat az „Együttlét” című dallal a Metronóm 77 televíziós fesztiválon.
1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. „Elmegyek” című dala „Nicolas” címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett.
Hangszerelt musicalt (Jesus Christ Superstar), írt színházi kísérőzenét (A királynő katonái, Kaméleon) is.
1984. szeptember 7-én Hódmezővásárhelyen, másnap Mindszenten lépett fel különböző vendéglátóhelyeken. Ezek voltak az utolsó előadásai.
Szívbillentyűhibával született, de a halál közvetlen oka tüdőembólia volt. Más források szerint 1984. szeptember 9-én, mindössze 37 évesen szívroham végzett vele. Egy másik forrás szerint pedig ismerőséhez látogatott, ott megcsúszott egy lépcsőn és beverte fejét, amibe később belehalt.
A legszebb dalszövegeiből válogattunk:
„Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink.
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!”
„Csalárdul hazudni,
Szívekbe hatolni,
Reményre gyújtani,
Álmokat rabolni
Miért szabad büntetlenül?”
„Ismerd meg a vágyakat,
Álmodd meg az álmokat,
És közben idd a valóság borát!”
„Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.”
„Azért vannak a jó barátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jó barátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.”
„Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.”
„Minden ember a földön a mában él,
Ám a szívében még ott lapul a múlt,
De megtalálja a holnap kapuját,
Ahová a mán keresztül vezet minden út.”
Forrás: Wikipedia
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
