Eperjes Károly a kábítószerekről: 'Kétszer is ott voltam a pokol kapujában'
Eperjes Károly színművészi módszerének alapja a teljes átlényegülés, ami miatt amikor függőséggel küzdő karaktert kellett alakítani, ő maga is veszélybe került – írja a Blikk.
Azt is elhittem, hogy csak úgy lehet egy drogost eljátszani, ha az ember kipróbálja. Kétszer is ott voltam a pokol kapujában. Nem lehet leírni, de tudom, hogy ott voltam. Meg is szólított az úr, hogy ne lépjek tovább. (…) Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Ha akkor nem tartok mély bűnbánatot, és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak… Terápiával ki lehet jönni minden szenvedélybetegségből, de az ember előbb-utóbb visszaesik. Ha a túlzott szenvedély helyére nem az egyetemes orvos kerül, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát. Bármilyen szenvedélyből igazából csak az isteni orvoson keresztül lehet kijönni, és én ezt katolikus hitemben megtaláltam, azóta napi szentmise és szent áldozás nélkül nem tudok és nem is szeretnék élni, mert akkor talán áldott állapotban vagyok a magam gyarlóságaival
– fogalmazott az InfoRádióban a Kossuth-díjas színművész. Eperjes arról is beszélt, hogy a siker is próbatétel elé állítja az embert, és sokan nem tudják jól kezelni ezt, valamint azt is bevallotta, hogy ő sem tudott mindig helytállni.
A siker nagyon nagy kísértés. Jól feldolgozni épp olyan nehéz, mint a bukást… Elbizakodottá teheti az embert. Amikor valami különösen jól sikerül, bizony, akkor küzdök az ellen, hogy uram, a képességeket tőled kaptam, és ezeket most sikerült kamatoztatnom, amiben nekem is van valamicske érdemem, de az egyes, az érdem a tiéd, nem az enyém. Hajlamos az ember ezt elfelejteni, és abból baj lehet. (…) Ez más társadalomban is így van, hogy akik a sikert elérik, azt nem biztos, hogy jól kezelik. Beviszik őket az éjszakába vagy más furcsaságba, a kényelem és az élvezet örömei elhatalmasodnak, és az ember kisiklik.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
