Előkerült Psota Irén titkos naplója: a magány kérte meg a kezét és falási rohamoktól szenvedett
Az épp két éve, februárban álmában elhunyt Psota Irén a 20. század egyik legendája volt, a színpadon csillogott, magánéletében azonban mély poklokat járt be. Brasch Bence és Ladányi Júlia olvasott fel eddig ismeretlen naplójából részleteket, írja a Bors. A szövegekből kiderült, hogy Psota falási rohamoktól szenvedett, és hivatásától is folyamatosan gyötrődött, amikor épp nem dolgozott.
“És a Kaukázusi bemutatója előtt? Akkor is folyton ettem, még közvetlenül a főpróba előtt is. A rendező elhűlve nézte végig, ahogy 20 deka parizert befaltam… Ha a színész nem hal bele a szerepbe, amibe bele kell halni, akkor az nem igazi. Ennek vannak bizonyos jelei, például nálam az evés. Azt is mondhatnánk, hogy az anyagcsere. Amikbe nem kell, vagy nem lehet belehalni, azok után olyan éhes vagyok, hogy hámozás nélkül eszem meg a fridzsidert. Amikbe szépen belehalok, azok után nem vagyok éhes. Előadás után annyira üres vagyok, nem működnek az érzékszerveim. Semmi. És másnap nem vagyok az élők sorában. Itthon vagyok és nézek le a magam holttestére onnan föntről.”
Különös viszonyt ápolt az elismeréssel: “Nekem sose a közönség szegte a kedvemet. Ezért is nem szeretek meghajolni, tapsra menni. Persze muszáj, mert a közönségnek jólesik, hogy tapsol, ez az ő játéka, az ő ünnepe. De én már túl vagyok a dolgon. Megtettem, ami tőlem telt. Legfeljebb az tud feldobni, ha bravóznak.”
A Madách Színház dívája szerencsétlen volt a szerelemben. Háromszor ment férjhez, és Makk Károllyal is majdnem megesküdtek, de a rendező elhagyta egy másik színésznő, Krencsey Marianne kedvéért. A művésznő nagy szerelme (és egyben második férje) Molnár János volt, azonban a politika szétdúlta a viszonyukat. A harmadik férj, Ungvári Tamás író, műfordító 12 évig élt Psotával. “Tizenkét év börtönből is sok” – idézi a férfi tömör véleményét a házasságról a Blikk, aki nehezen viselte, hogy felesége életében a munkája az első. Psota Irén egyedül maradt, illetve egész pontosan kettesben, a színészettel.
“Valaki megkérte a kezemet. Az illető neve magány. Gondolkodási időt kértem, és igent mondtam. Mert nekem most már egyetlen szerelmem van, a szakmám. És ez a magány nevű úr nagyszerű partner ebben, mert azt akarja, amit én… A szenvedés sajnos hasznára válik a színész kiteljesedésének, de az volna eszményi, ha mögöttünk egy boldog háttérrel teremthetnénk meg a magunk szenvedését. A színház számomra nemcsak szerelem, hanem házasság is. És hát a házastársnak szíve joga, hogy néha új színeket, ízeket, szagokat keressen, és nekem, úgy látszik, végig kellett járnom egy házasság kanosszáját” – írta naplójába a színésznő.
Címlapkép: MTVA/ Zih Zsolt
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
