Béres Ilona: Búcsúzom az élettől, a pályától, de semmi szomorúság nincs bennem
A nemzet művészével Ionesco: A székek című darabjának elemző próbáján beszélgetett a Bors. Nem egyszerű megszerezni Béres Ilonát, nem vállal el akármit. Erre a drámára a rendező személye miatt mondott igent. “Évek óta az a legkedvesebb mondatom, hogy: köszönöm szépen, én ezt most nem szeretném. Megkínáltak már mindenfélével, de csak azért nem megyek színpadra, hogy jelen legyek” – árulta el a 75 éves színésznő.
“Akkor inkább Tolsztojt olvasok otthon. Ha valami nem érdekel, nem csinálom. Nem akarok már csillogni-villogni. Nincs abban nekem már semmi érdekes. De ez az előadás boldogság” – magyarázta Béres Ilona, aki a Háború és Békét bújja otthon éjszakánként, hatalmas lelkesedéssel. “Szeretem az élményeket újra és újra megélni. Mostanában ráértem, otthon voltam, és újraolvastam olyan könyveket, amelyeket fiatalon szerettem.”
Közzétette: Béres Ilona – 2016. október 30.
Utazásainak emlékét is felelevenítette a művésznő. “Huszonévesen jártam először Párizsban a barátnőmmel, Keleti Évával, a fotóművésszel. Csórók voltunk, fiatalok. Mindent akartunk nézni, látni. Aztán Berlinben voltam a filmfesztiválon, amikor úgynevezett filmsztár voltam. De ott nem volt ám szabadság. Rengeteg kötött program volt, többnyire gyárlátogatás” – idézte fel a régi időket Béres Ilona, aki 25 évig nem forgathatott, miután pert nyert a Magyar Filmgyártó Vállalat ellen, akik méltatlanul bántak vele egy 1967-es forgatás alkalmával.
A színházról azt mondja, az ember benne az érdekes, ahogy kinyílik a nézők előtt. “Ha én beülök egy színházba, akkor a színészre vagyok kíváncsi, az emberre, a személyiségére. Azt, ahogyan megnyitja magát a nézők előtt. Egy embert szeretnék ott látni. Azt, hogy elzárom magam, és úgy csinálok, mintha, az engem nem érdekel. Ionesco is azért érdekel, mert egy végigélt élet utolsó szakaszában vagyunk, a halál előtti utolsó pillanatokban, egy apokaliptikus világban.”
Ionesco drámáját, ami az elmúlásról szól, még régen huszonéves korában Párizsban látta először a színésznő. Egész mást jelentett ez akkor, fiatalon, mint most. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés ennyi idősen a halál előtti utolsó pillanatokról játszani, így válaszol: “Édesem! Hát búcsúzom én is az élettől, a pályától. Hetvenhatodik évemben vagyok, semmi szomorúság nincs bennem, nem erről van szó. Mindazt a tapasztalatot és megélt életet, ami mögöttem van, ha szerencsém lesz, akkor fel tudom használni ebben a színdarabban. Látod, ez pokolian érdekel.”
Címlapkép: MTI Fotó/ Komka Péter
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
