Azahriah: A pedofília no-go!
Az eseményről szóló tudósításunkat ezen a linken találod.
Azahriah videóüzenetének szövegét pedig változtatás nélkül közöljük:
“Üdvözlök mindenkit, aki a mai nap folyamán eljött ide, és rászánta az idejét, tiszteletét tette, legyen az belvárosi, a külvárosi, a kisvárosi vagy a budai. Amit őszintén sajnálok, hogy nem tudok ma ott lenni veletek fizikai formában, viszont ettől függetlenül szeretném azt, hogy meghallgassátok néhány gondolatom ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Nem vagyunk egyformák, sőt, egészen különbözünk. Védjük meg a határainkat, védjük meg a gyerekeinket – mondhatnám azt, hogy annyiszor hallottuk már ezt a mondatot, ezt a frázist, hogy értelmét vesztette a szó, de az igazság az, hogy értelme ebben a formában sose volt. Sose volt abban a formában eddig, hogy ahogy a pofánk alá tolták, egy szánalmas nemzeti konzultációnak csúfolt ócska, hazug, eldöntendő kérdésekkel teleírt mihaszna papírlap formájában.
Ez nem erről szólt. A gyerekeket, azaz a szülő aggodalmát a gyerekei felé felhasználják arra, hogy lázítsanak, buzdítsanak valami ellen, ami aztán politikai haszonná konvertálódik. A nárcisztikus manipulatív tanárok országszerte az iskolákban. Az oktatás teljes leépítése és a pedofíliában szenvedő beteg és gátlástalan emberek gyermekek közelébe engedése az, ami nem büdös a hatalomnak, abban az esetben, ha politikai érdek húzódik mögötte.
Legyenek szociopata, nyomorult lelkű tanárok a sulikban, hogy ugyanolyan betört felnőtteket neveljenek, mint amilyenekké ők maguk is váltak. Legyen válság az oktatásban, omoljon össze a rendszer, hisz mi haszon származik abból, ha ezt mégis fejlesztenék? Talán páran, akik most itt vannak ma este, és ismertek engem korábbról, tudják, hogy voltak kifejezetten megviselő élményeim a sulis éveimből.
Jogosan lázadozhatnék, sőt, a sikereimre hivatkozva azt mondhatnám, hogy mi haszna ez a suli dolog, hogyha nekem se kellett ahhoz, hogy elérjem a céljaim, vagy érvényesítsem az akaratom. Mindazonáltal nem teszem ezt. Azért nem teszem, mert őszintén azt gondolom, túltekintve a kellemetlen élményeim horizontját, hogy az oktatás maga, aminek szánták, ahogy indult, az egyik legnemesebb, leghumánusabb dolog az egész emberiség történelmében. Gondoljunk egy jó pacalpörkölt receptre, sokan nem szívesen osztják meg másokkal, főleg, ha mondjuk az nagyon finom és nagyon nagyot megy a faluban. A tudás a legnagyobb hatalom az életben, és aki ezt megosztja másnak, az semmit nem nyer, az csak lemond a hatalmának exkluzivitásáról.
Hát ebben az országban ez nagyon nem jönne kapóra.
Mégis azt gondolom, egy teljesen új szint az, hogy pedofil arcoknak falazunk, de a legparább az az, hogy ez nem egy ismeretlen sztori.
Nemrég még a több tízezer deep webes gyerekpornót birtokló Kaletát engedték ki félmillió forint bírsággal, hogy aztán tovább folytathassa a beteg dolgait. A mennyiség, mindegy kéne, hogy legyen, de ez nem csak több tízezer videó és fotó, nem azért baj, mert betelik az SSD vagy valami, hanem mert több tízezer megrontott lélek és élet, amire a hatalom egyik eltartottja vígan élvezkedik tovább, kis aprópénz kicsengetése után. Csak az a vízfelszín alatt maradt, ezért nem kellett következményekkel számolni, mint például ebben az esetben. A legtöbbünk mind bedőlt ennek. A magyar lélek annyira beleinvesztálódott ebbe, hogy most a legtöbb helyen az a kommunikációs narratíva Varga Judit és Novák Katalin lemondásával, hogy ezt milyen bátor tett, milyen emberséges, hogy hibázott és bevallotta. Ez a korrektség az, amit bárhol máshol nem fogunk látni soha. De hát nem volt más lehetőség. Ha nem derült volna ki, nem jön ki a cikk, bárki is elhiszi azt, hogy maguktól felismerve a hibájukat lemondtak volna?
Most az egyszer nem lehetett elsunnyogni, meg elügyeskedni a dolgot, mint eddig megannyi alkalommal, de most, hogy itt vagyunk, nem a baloldali, jobboldali politikát erősítve, csak és kizárólag a gyerekek biztonságát. Nem akarok háborút, nem akarok csatát sem vívni. Hiszem, hogy ha az ember felfejlődik egy bizonyos szintre, magasabb módszerei vannak akarata érvényesítésére, vagy nézeteltéréseinek elsimítására. Nem azt akarom mondani, hogy na most lett rés a pajzsom, most fogjunk kapát, kaszát és harcoljunk, mert nem ez kell. Legalábbis most még nem. Most ébredni kell. Látni kell, hogy hiába különbözünk személyünkből vagy családi hátterünkből adódóan, más ideológiát vallunk, de vallunk valamit. Jobbára mindnyájan azt valljuk, hogy a gyermekbántalmazás no-go.
A pedofília no-go.
A nyilvános megaláztatás, karaktergyilkosságok, állami milliárdokból is legyen majd no-go. És legyen az a szélsőjobboldali, konzervatív, nagy magyar, legyen az a baloldali LMBTQ-aktivista, legyen az, aki középtájt próbálja mindkét oldalból elrakni a saját maga által megvallott értékeket, mert ilyen is van, akármilyen hihetetlen, egy közös biztos, hogy lesz bennünk, hogy komolyan gondoljuk azt, amit gondolunk, hogy bántja a lelkünk az igazságtalanság. Részben ez is az, ami emberré tesz minket. A hatalom nagy urainak ezek a szempontok nem fontosak. Mindent a politikai haszon és az ügyeskedés indázott be. Nem ez volt az első eset, hogy pedofilokat engedtek szabadon, csak egyszerűen most koppantak, mert van egy-két fasza oknyomozó újságírás, ami ezt feltárta.
A lényeg, amit mondani akarok, hogy se nekem, se senkinek, aki a nevét adja ehhez a megmozduláshoz, nem lesz hasznunk vagy érdekünk belőle. Pont ezért gondolom ezt egy hiteles dolognak, ahol ott akarok lenni, és amire érdemesnek tartom használni a körém felhúzott reflektorfényt. Ez legyen a hely, ahol merhet beszélni a gyermek, még akkor is, ha a saját szüleinek fél elmondani, hogy mi történik az iskolában, vagy még rosszabb esetben, ha a saját szülei által esik gyermekzaklatás vagy bántalmazás áldozatává. Még egyszer köszönöm szépen, hogy itt vagytok és jelzitek közösen, hogy nemcsak egyénenként, de együtt is változást szeretnénk, amit összefogással elérhetünk. És nem, mert ez a szó is kicsit elinflálódott már az utóbbi időkben, nem inkompetens politikai pártok összefogásával, hanem mint emberrel az emberrel, akinek valóban fontos, hogy olyan helyen alapozzuk meg a gyerekek életét és jövőjét, ahol egészséges, körültekintő, békés és érett felnőttekké válhatnak. Mert ez a mi hazánk és mielőtt lelécelnénk, kötelességünk legalább erőnk teljéből megpróbálni tenni valamit a változásért. Köszönöm mindenkinek a figyelmet!”
Itt pedig meg is nézhető a videós bejelentkezés:
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
