Az iskolai állapotokra és az oktatási rendszerre hivatkozva lemondott az igazgató
„Nem szabad ennek a helyzetnek a fenntartásához hozzájárulnom. Fel kell vállalnom, hogy kimondjam: rohanunk a szakadék felé!”
Fazekas László, a Farkasréti Általános Iskola igazgatója lemond tisztségéről, ám nem a csendes távozás mellett döntött. Éles kritikát fogalmazott meg, amelyet kilenc oldalon fejtett ki, és a Dél-Budai Tankerületi Központ Intézményi Tanácsának címezte – írja az index.hu.
Állítása szerint levele segélykiáltás a többi állami fenntartású iskoláért, pedagógusaiért és vezetőiért, de leginkább a diákokért. Korábban már próbált problémamegoldó beszélgetést, s közös gondolkodást kezdeményezni a vezetők és kollégák között – hiába.
A pedagógusi életpálya megbukott
– mondja az igazgató, aki már nem tud több felelősséget magára vállalni.
Reményvesztettnek látja a helyzetet, és azt sem tudja remélni, hogy a pályát otthagyó pedagógusok helyét megfelelő szakemberek tölthetik be.
És hogy miért is mondott le?
Részben azért, mert az állami iskolák elvesztették önállóságukat és szabad tankönyvválasztásukat az elmúlt néhány évben, de a KLIK átszervezése után felálló tankerületi központok létrehozásával sem lett jobb a helyzet.
Emellett több pénzre lenne szükségük a tankerületeknek, mivel a tankönyvekért kifizetett összeg után már nem marad forrás az iskolák karbantartására, így sok intézmény műszaki állapota folyamatosan romlik, ráadásul a pedagógusokon is túl sok teher van: rájuk szakadtak az adminisztrációs munkák, az adatvédelmi intézkedések, naponta 26 órát tanítanak, helyettesítenek, továbbképzésekre járnak, dolgozatokat javítanak, és így szinte lehetetlen eredményesen dolgozni. És ezért legjobb esetben oklevél jár, nem pedig több pénz.
Fazekas László szerint a legnagyobb probléma az, hogy a kudarcokhoz legtöbbször külső körülmények vezetnek, s ez tehetetlenséget eredményez.
A magunkra hagyatottságnak érzését erősíti, hogy jelentős azon kérések, levelezések száma, amire nem érkezik válasz sem. Fogalmam sincs, hogyan lehet forrásokhoz jutni. Nem a nagy beruházásokra gondolok, hanem az apróságokra (pad, szék). Nem tudom olyan színvonalon végezni a munkámat, ahogy a saját magammal szemben megfogalmazott elvárások szerint szeretném – ebben legtöbbször a külső körülmények gátolnak. Az elveimmel és a valósággal való küzdelemben teljesen felőrlődöm. Olyan feltételek biztosításáért kell harcot folytatni, ami alanyi jogon kellene, hogy minden iskola számára biztosítva legyen
– írja az igazgató.