Az állandó bocsánatkérés szorongásra és depresszióra utal
Egészen kiskorunk óta tanítanak sokakat arra, hogy az illem egyik alapvető pillére a bocsánatkérés. Azonban egészen más késés miatt kifejezni sajnálatunkat, mint azért mentegetőzni, hogy milyen ruhát vettünk fel, vagy mert nekünk jött valaki – a bocsánatkérésnek is vannak határai. A folyamatos mentegetőzés szorongásra vagy depresszióra is utalhat, bár ezt még nem támasztja alá elég kutatási eredmény.
Azt viszont biztosan tapasztaljuk, hogy vannak olyan embertársaink, akik önkéntelenül folyton bocsánatot kérnek, és ennek feltehetően kevés köze van a tényleges megbánáshoz – írja a HVG.
A folyamatos bocsánatkérés attól függően, mi az aktuális viselkedés célja, illetve milyen szituációban történik, lehet amolyan biztonsági intézkedés, kompenzációs stratégia vagy túlreagálás – idézi a tonic.vice.com Martin Antonyt, a Ryerson Egyetem szorongást kutató laborjának vezetőjét.
Közös mindhárom viselkedésmechanizmusban, hogy mind megvédi az egyént a potenciális fenyegetéstől és az ellenséges érzelmektől. A bocsánatkérés fontos szociális funkciót tölt be a létben: mutathatja, hogy az egyén elismeri, hogy megszegte a közös szabályokat és normákat. És ahogy a Floridai Egyetem kutatói kimutatták, „minimalizálja egy incidens negatív következményeit, és segít visszaépíteni az elkövető sérült identitását”.
Ezzel szemben, ha a bocsánatkéréshez szorongás társul, ellenkező hatása is lehet.
„Folyton azon aggódom, vajon helyes-e, amit teszek vagy mondok – mondja Kirsten Corley író, aki kényszeres bocsánatkérőnek tartja magát. – Amikor hirtelen másképp látsz egy helyzetet, és rájössz, ezt vagy azt másképp is mondhattál volna, arra késztet, hogy bocsánatot kérj, hogy javíts a helyzeten.”
A túlzott bocsánatkérés súlyosabb helyzetekre is utalhat: Susan Heitler, denveri klinikai pszichológus szerint olyan esetben is előfordulhat, amikor az egyén fizikai vagy verbálisan bántalmazó, számára nem biztonságos kapcsolatban van. A pszichológus szerint ilyen esetekben az emberek a bocsánatkérést biztonsági módszerként használják. Ha egy bántalmazó kapcsolatban az egyén azt mondja, „bocsánat, nem kellett volna ezt tennem”, akkor bízhat abban, hogy még sértetlenül jöhet ki a helyzetből. Ezek a mechanizmusok azonban felismerhetőek és javíthatóak – a bocsánatkérésben is van egyensúly, amit ha sikerül megtartanunk, kifejezetten egészséges gesztusként használhatjuk. Ilyen ideális eset – és a kimagaslóan jól működő kapcsolat jele is – a kétoldalú bocsánatkérés, amikor mindkét részvevő felismeri a szerepét a konfliktusban.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
